(#1814) 2011. június 24. 25., péntek és szombat
(elõhang) Feltehetõen ez az utolsó bejegyzésem errõl a csapatról. Elérkezett ez is, a 13E érettségije, ha az megvan, akkor már semmi sincs, ami 13E, hiszen végleg végeztek... Akik maradnak azok szakmán maradnak egy másik osztályban egy másik osztályfõnökkel, de most még utoljára együtt, mint osztály kell szerepeljenek, megméressenek az érettségin. Nem olyan ez mint az elõzõ három vizsgacsoport, hiszen a 13E minden tagjának van legalább egy elõrehozott érettségije de a többségnek kettõ is, azaz a srácok mindegyike kevesebb mint négy feleletes, kevés kivételtõl eltekintve csak magyarból és történelembõl felelnek. Õk a második osztályom, velük öt évig dolgoztam együtt... Nem minden nosztalgia és az idõ múlása felett érzett agyonemlegetett megaközhelyes gondolatok mentén tudok csak arra gondolni, eltelt öt év, nem csak õk de én is öregebb lettem...
(kezdés) A srácok lassan gyûltek össze, igaz: az Elnök úr (a Petrik egyik igazgatóhelyettese, matematika-fizika-informatika szakos tanár) is megérkezett, majd háromnegyed nyolckor tartottuk meg a nyitó értekezletet, elég gyors volt. Utána összeszedtem a csapatot – persze hogy pont a legelsõ felelõ hiányzott, de aztán meglett mindenki. A szokásos nyitás: az osztály – most már teljes létszámban – felsorakozott, az Elnök úr rövid üdvözlõ szavai, utána a három németes felelõ bent is maradt.
(egész nap) A nyelvi feleletek után a nap a végére ütemezett testnevelést leszámítva a magyarról és a történelemrõl szólt. Az ütemezés pontos volt, aztán dél tájt már összekeveredet mert nem mindig úgy húzatott a két tanárnõ. Végül is nem baj. Három óra is elmúlt, mire az utolsó elméleti feleletre, az egyetlen testnevelés érettségizõ elméleti feleletére került sor. Utána Peti kocsijával kimentünk a sportpályára, most nagyon gyorsan ment a futás, a távolugrás és a kislabdahajítás (a harmadik szerény eredménnyel). Amilyen szerencsénk volt, aznap éppen csak fél, háromnegyed órát esett az esõ – akkro amirko a pályán voltunk. Nem nagyon – de nem volt olyan szép az idõ mint a korábbi testnevelés érettségiket. Miután megvolt az atlétika, újra kocsiba – Péter veszettül vezetett :-( – azután a tornateremben a szükséges és választott gyakorlatok. A küzdõsport résznél, mivel egyetlen vizsgázó volt, a grundbirkózás problémás lehetett volna ám a másik srác, aki eredetileg jelentkezett testnevelés érettségire de végül is nem állt rajthoz (ebben az esetben szó szerint), nos ez a srác volt segítségünkre (habár vicceltünk azzal, hogy esetleg jegyzõnk, Mónika besegít ebben :))
(zárás) A vizsgabizottság tagjai hazamentek, az Elnök úr maradt, Mónika és én: a kollégák értékelõlapját összeolvastuk a gépbe bevitt értékekkel, negyed hat tájt lett vége mindennek.
(szombat, kezdés) A szombati napra ideért a hidegfront, reggel szeles, hûvös de tiszta idõ fogadott. Az iskola majdnem teljesen üres, ez a szombati vizsgák jellemzõje, egy héttel ezelõtt sem volt nagyobb az élet idebent. Az öt diák akik az elsõ feleletsorozatot adják, nyolcra itt voltak, húztak és kicsivel fél kilenc után el is kezdõdtek a feleletek... Ma egyetlen informatika felelet volt (nem túl fényes, nagyon könnyû tételbõl éppen csak produkált a legény)
(szombat, zárás) Kora délutánra végeztünk is. Kicsit várni kellett, bár Mónika nagyon sokat és jól dolgozott, meglettek a bizonyítványok. Aztán a szokásos zárás, az Elnök szavai aztután tényleg az utolsó percek abból ami még 13E: megkapták az érettségi bizonyítványaikat és a 12-es szakközépiskolai biziket is és szép lassan szétszéledt a csapat.
Jó csapat volt, remélem sokan maradnak itt szakképzésen és akik nem, azok hasznos képzéseken vesznek rész. Ez szombat – hétfõn már iratkozik a 09E, a következõ osztályom...
