(#1821) 2011. július 16., szombat
Kora reggel az Árpád hídi Volán busz pályaudvar...
(szombat, kora reggel) Kánikula volt a hét elején, de a legjavából, meg is dõltek meleg rekordok. Aztán csütörtökön este jött egy hidegfront és már pénteken is hûvösebb, kellemesebb lett a reggel és ilyen ma is, szombaton.
Korán indultam, amikor suli van, akkor szoktam ennyire korán: háromnegyed hatkor akartam de persze kicsit késõbb lett... Mikor, ha nem ilyenkor jöjjön soká a metró, persze szombaton kora reggel nem nagyon jár sûrûn, de ahogy a kijelzõ mutatta, most majdnem tíz perc volt a két szerelvény között, ez azért nem kevés. Ha jól emlékszem, hat harmincötkor megy a sárga busz, ezzel ha minden rendben van éppen elég... Ha nem, várhatok majdnem háromnegyed órát, aztán hallgathatom apámat hogy „délelõtt” jöttem... :)
A jómúltkor megcsináltam a két kapuszárny felfüggesztésének a cseréjét. Az egyiknél betonozni is kellett, fõleg ezért nem fejeztem be, mostanra a beton megkötött, ahogyan azt tegnap, amikor talán elõször a szuzuval beálltam az ürömi kertbe, tapasztalhattam is... (Érdekes, Marika kisautója nyomtávja ennyivel kisebb? Ahhoz mértem tavaly a járólapokat, a két letett nyomvonalat, a szuszu alig fér rá, ha nem figyel az ember az egyik kerék le is jön róla) A két kapuszárny pár fokkal elmarad a kilencven foktól amikor nyitni kell, ennek nem örülõl (talán ha több a tapasztalatom ebben, a forgópántok kicsit máskétn való elhelyezése segíthetett volna ebben), de ha a szuzu befér rajta akkor Marika autója is :) A felfüggesztések ezek szerint jók, az készen van – azt nem tudom, mennyire lesz idõtálló, remélem évtizedekre meg van oldva - de a kapuszárnyak mérete az nem, most mindkettõ beljebb van az eredeti méretéhez képest, ezt kell ma megigazítani. Azt tervezem, hogy a kisebbikbõl levágok egy 100..110 mm-es csíkot, és a profilacélt ami most zárja, levágva és visszahegesztve lesz komplett. A vágás az OK, a hegesztés annyira nem, majd meglátom – ebben az egész kapujavítási munkában volt annyi bizonytalanság: amikor június legvégén, a tanév éppen hogy csak végetért, amikor elmentünk apámmal megvenni a hozzávalókat, még nem voltam abban biztos, hogy be is tudom majd rendesen fejezni. Remélem, ma meglesz...
Reggel kellemes a hûvös – bezzeg napközben majd csak gyõzzem a tûzõ napot elviselni...! A közeli pékboltban vettem reggelit, éppen nyitottak, még nem is volt kitéve amit kértem. A metró elég soká jött ahogy fentebb írtam, de nem volt tele, azért csak szombat van. Volt ülni hely sõt mert nem volt tömeg (akkor nem szeretem), még a kisgépet is elõvettem és így gépeltem. (Ez a kisgép erre pont ideális, egy nagy laptoppal ezt nem tudnám, nem is akarnám megcsinálni... Persze lehet, egy tablet PC még ideálisabb lenne de hát ne akarjon az ember lehetetlent :))
A buszt végül is nem késtem le, sõt: majd' 10 perccel korábban ott voltam, Nagyon szép idõ lett, a hajnali erõs szél a napkeltével elállt, friss tiszta napos idõ, augusztus legvégén szeptember elején szokott ilyen lenni: benne van ami szép a nyárból, de nincs benne amit nehezen visel az ember, a forró kánikula. Szóval a buszt nem késtem le, és úgy látszik ez 35 év alatt semmit sem változott, persze hogy a vezetõ a busszal csak az utolsó pillanatban áll be. Most is csuklós, pedig ha féltucatnyian vagyunk rajta (és szerintem nem fog ilyen korán még hétvégén sem megtelni) A jelen bekezdés utolsó sorait már a busz indulása után a buszon írom de ez nem jó, ez nagyon ráz, elpakolom és majd folytatom...
(vasárnap, utólag...) Megvan! Aggódtam elõtte nagyon, de úgy tûnik jó lesz... Negyed nyolcra értem ki, Marika még ott volt de már éppen készülõdött... A kaput „körbe jártam” párszor, nagyon nem voltam elsõ nekifutásra biztos a dolgomban, nagy vonalakban persze igen de a pontos megoldás eléggé homályos volt reggel még...
Az eredeti ötletem szerint a kapuszárny legvégét kurtítottam volna meg, de ottan a kapun ez meg az, szerelvények vannak, azokat leszedni majd vissza hegeszteni is feladat. Apám ötlete volt hogy valahonnan a közepérõl vágjak ki egy csíkot, és így is lett... Az alsó T tartót átvágni a föld közelsége miatt nem volt egyszerû (meg a flex szikraesõje is mindig aggaszt, szembejutva egy szikra elég nemszeretem dolgokra lenne képes). Aztán az alumíniumlemez átvágása következett (de jó hogy a lakatos sok évtizede ide nem acéllemezt tett!), apámnak van kézi rezgõfûrésze, aggódtam hogy a fûrészlap törik vagy más gond lesz, de ha nem is egykettõre, ez is meglett. A felsõ T tartó átvágásakor már erõsen instabillá vált a levágandó rész, téglával mindkettõt alá kellett támasztani. A felsõ T tartó átvágásakor meg még segítség is kellett, a fej feletti vágást a flex-szel pedig a legkevésbé szeretem dolog...
Mire idáig eljutottam, a kapuszárny le lett vágva, most jött az elsõre azt hittem könnyebb, utóbb kiderült, inkább nehezebb része: a levágott részt éppen annyival megkurtítani, hogy így visszahegesztve a három T tartót, a kapuszárny éppen passzoljon. Most is: a T tartók levágása volt a flex-szel a legegyszerûbb habár a vágókorong amit egész eddig használtam eddigre rendesen lekopott (másik meg nem volt, igaz egy régebbi darab még jó szolgálatot tett) Az vágás elõtt persze igazgatni mérni kellett, ha sokat vágok, akkor a kapuszárny nem fekszik fel rendesen (a dolog még a meleg is bonyolította: remélem jól kalkuláltam de szorosan illesztettem, gondolva arra hogy télen a hidegben kisebb méret mellett akkor még mindig fel fog feküdni egymáson a két szárny). Az alumíniumlemez átvágása azonban a fektetett szárnyon bajos volt, két fûrészlap is eltörött, már ott voltam hogy kézi fémfûrésszel fejezem be, aztán a vágó korong segített. Ezután a finom illesztés jött, a levágott T tartók fégeit a csiszoló koronggal és a flex-szel amennyire lehet, síkba hozni, és a két alumíniumlemezt úgy összecsiszolni hogy ne érjenek össze, ne akadályozzák a hegesztést de nagy rés se maradjon. Ezzel sok idõ elment, de meglett ez is és ezt követte az amirõl a leginkább tartottam, a hegesztés.
Apámnak az is van, ívhegesztõ masinája, nem nagy teljesítményû de ilyenre éppen jó. Sajnos, sem lánggal sem ívvel nem tudok hegeszteni, egyetemen tanították a lánggal való hegesztést de nagyon keveset (pedig jó lett volna többet). 2.5-ö a pálca, erõsen oxidált, festékkel fedettek a fémfelületek – ez akkor sem lett volna egyszerû ha értek a hegesztéshez... De hát nem... Elõbb össze kellett erõsíteni a két összehegeszteni kívánt darabot: gyors-szorítóval és egy L idommal a középsõ T tartónál fogva rögzítettem, felül egy franciakulccsal jobb hijján és alul hegesztettem meg elsõre. Utána a felsõ tartót, ekkor már volt akkora tartása hogy középütt a kapcsolatot bontva végül az ottani tartót varrtam egybe. Az ív nehezen indul meg, ha megindul akkor pedig biztos, határozott kéz kell az ív fenntartásához és a varrathernyó arányos, szép kialakításához. Nem is sikerült mindig, nem is vagyok büszke a heftelésre (úgyhogy szépen lecsiszoltam a munka legvégén ahol csak lehetett, bár ha jól emlékeszem ez a korrózió ellen nem nagyon véd, talán csak úgy hogy a festék majd jobban fedi és a fáradt-törés tûrését javítja a kötésnek, itt azonban semmi ilyesmire nincs szükség).
Az utcai sövény még az igazgatás elõtt, reggel készült ez a fotó is, délutánra még elvágólagosabb :) lett...
A kapu ekkor már tartotta magét, már „csak” apróságok maradtak hátra. Ekkor jött meg Marika, ebédeltünk. Nagyon sokat, nem volt nagy lelkesedésem ebéd után nekiállni, még szerencse hogy a munka zöme eddigre megvolt. A két kapuszárny ütközõjét kellet még felhegeszteni meg a kitámasztó számára az eredeti alatt mintegy 80..100 mm-rel lejjebb egy nagy hatlapú anyát felhegeszteni – de ezek már apróságok voltak... Ezzel a kocsibejró készen van, kár hogy nem voltam ott, amikor Marika megint beállhatott az udvarra... Hátravan még a személybejáró, ott kisiben kell majd megcsinálni mindazt amit itt nagyban, de már ezekkel a tapasztalatokkal, szerencsére... (Evés közben jön meg az étvágy, apám említette, hogy le kellene a kaput festeni, na az lesz még egy nagy meló – szerencsére abban nincs annyi kérdõjel mint ebben volt). Még ha a hosszabbító úgyis elõl volt, az utcai sövényt megigazítottam, pár hete csinosítgattam de már itt-ott lenõlt... Szombatra ennyi munka volt – érzem is a karom, hátam, nem szokta a cigány a szántást :):)
