(#1821) 2011. július 19., kedd
Úgy érzem magam mint Óz bádogembere esõ után, rozsdásan és nyikorogva... A tegnapi nap (szerdán írom ezeket) alapos volt - de megvan! Piszokul elfáradtam!
Még mindig az ürömi kerítés, a kapu javítása. (Ez az utolsó írás errõl, mondjuk még le kell majd festeni, azt nem tudom mikor.) Az utolsó felvonása a munkának, személybejáró reparálása maradt tegnapra, keddre.
Valaha ez egy harmonikaszerûen nyíló nagykapu volt (gyerekkoromból még rémlik is). Apám egy helybéli barátja, lakatos csinálta (nem tudom, lakatosnak milyen volt), a legkisebb fia általános iskolában országos haverom volt – re régen si volt... Aztán - apám mesélte, erre nem emlékszem - valami szállítójármû elsodorta az egyik szárnyat. Akkor húzta fel apám a kocsibejáró és a személybejáró közötti oszlopot. Azóta két külön rész a kocsibejáró és a személybejáró.
A múltkor csütörtökön és pénteken az elõbbi, most az utóbbi volt a feladat. A munka most is nagyjából hasonló volt. A kisebb méretek és a tapasztalat miatt kicsit egyszerûbb. Igaz most egy napba besûrítve, mert ezt nem lehet félig készen otthagyni. Akkro ugyanis egyáltalán nincs kapu...
Reggel hétre ott voltam. Elsõre leszereltem a szerelvényeket a kapuról: postaláda, meg a „Harapós kutya” tábla... Azután levágtam flex-szel itt is a kapu felsõ forgópánját. Aztán a kapuról a csapokat is, amik körül az fordult. Már amikor fordult... Reggel apám amikor beengedett (így, hogy szorult a kapu, most utoljára) már annyira nem nyílt, hogy beférni alig lehetett. A kiskapu megereszkedett és a beton járólapba állandóan beakadt.
Szóval fenn levágtam, leemeltem a helyérõl... Aztán, amint a másik kapuszárnynál is, a függesztõcsapok felszerelése következett az oszlopokra. A különbség a nagy kapuszárnyakhoz képest csak az, hogy itt kettõ csavar elég forgónként, ott viszont négy kellett. Az alsó olyan magasra került volna (más a csap felfüggesztése), hogy levágtam a csap támasztólemezébõl (ami persze lefelé, nem felfelé néz). Lent nem kell olyan erõs rögzítés. Ott egy csavar elegendõ. A felsõt kettõ tartja.
A szerelvény bontás és a régi függesztés levágása után az alsó csap bejelölése következett. Ez után a furat elkészítése, a fatipli kifaragása és beütése majd a facsavar behajtása. Az alsó csap végleges rögzítése után a kapura a forgókat erõsítettem fel. A lehetõ legtávolabb tettem a forgástengelyt a kaputól hogy ne akadjon fel az oszlopba. Ne akadályozza a nyílásban az oszlop, mint a másik oldalt, ezt szerettem volna. A pántok távolságát kicsit növelve bejelöltem a felsõ csapot, ennek furatait elkészíteni nem volt nehéz. A tégla majdnem 30 éves. A csavarokat behajtani annál nehezebb... :( A csapok kaptak egy kis kenést, és mehetett fel rá az ajtó. A borító itt acéllemez, ennek ellenére ez nem volt olyan nehéz hogy ne ment volna egyedül.
Ekkor jött Marika, hozott ebédet, lecsót csinált, finom volt. Apró tarhonyával csinálta, nagyon ízlett. Apám kissé mérgelõdött hogy csak tegnap tudta meg azt, hogy jövõ héten bezár az ÖNO. Így majd' három hétig nem lesz ebédje, legalább is onnan...
Ebéd után tanakodás: a kapu majdnem záródott, bosszantó hogy csak milliméterek hiányoztak a pontos illeszkedéshez, de hát ez van. Azt hittem elkerülöm a kapu kettévágását de nem... Le kellett elõbb szerelni a zár illeszkedésére szolgáló hajlított profilacélt. Már akkor sejtettem, ezt máshova kell majd feltenni.
Ezután itt is meg kellett tenni amit a másik oldalon. Az alsó T tartó elvágása után elég macerás volt végigvágni az acéllemezt (az itt nem alumínium). Egy rezgõfûrésszel csináltam. Féltem hogy baj lesz, kiugrik, eltörik a fûrész vagy ilyesmi. Az ajtó levágása után jött a méricsgélés, mennyi az annyi. Mennyit kell eltávolítani? Végül is nem sokat: a vágókorong vastagságának csupán a dupláját. Végigvágni nem volt sem könnyû sem veszélytelen (vagy csak én aggódom a flex-tõl?) Utána kicsit csiszolni kellett a kapcsolódó felületek illeszkedéséhez.
Ez után jött ami a legnehezebb nekem, a hegesztés. A két kapudarabot egymás mellé tettem. Alátámasztás, középen egy L tartóval és gyorsszorítóval összefogás, ez az elsõ. Utána fent megvarrni azaz összehegeszteni, aztán középen, ez a második. Alul rés maradt (nem voltam elég pontos), ide betét profildarab kellett. A varratok elég csúnyák. Sajnos nem hegesztek jól. A varrathernyót - már ha hernyó -, lecsiszoltam, legalább ne lássék, milyen ügyetlen vagyok. Ezután már látszott, szépen és pontosan illeszkedik a másik oldalhoz, az oszlopba fixen beágyazott L profiljához.
A zár ellendarab hajlított laposvas más helyre kellett kerüljön, kissé feljebb. Ez csak egy fúrás, csavarozás. Elég késõ lett. Totál lefáradtam, de az alsó kapurész acéllemezeinek görbeségét még ki kellett korrigálni. Kár odacsavarozott laposacél megoldotta. Két két csavar kellett volna. Az alsó furatot nem tudtam viszont elkészíteni, ott hegesztés lett a megoldás. Nem lett szép, ez az alsó tartó legalább is, remélem tartani fog.
Egészben a kapu most szépen kinyitható, nem szorul nyitásnál, hátranyílik rendesen, a csukáskor sem szorul az oszlop oldalon nem ütközik fel. Nagy meleg volt, ekkor a legkisebb a rés a két fél között a hõtágulás miatt. Remélem, télen majd' 40 fokkal (celsius :)) hidegebben sem zsugorodik annyit, hogy aminek fel kell feküdnie, az ne feküdjön fel.
Nagyon elfáradtam, de jó lett, jó érzés hogy ez a munka - kész!
