(#1835) 2011. augusztus 03., szerda
Elõtte és utána... A képen nem nagyon látszik, a felhordott új szín sok árnyalattal világosabb, sokkal több sárgát és alig valami kéket tartalmaz. Vidámabb szín, szokatlan is... A kép a legelsõ mezõny egyik, még csak a külsõ oldala lefestése után készült (késõbbi képen nincs, mert a fényképezõgép akksijai elöregedtek, már nem tartják a töltést...)
Szerda...
A keddi hajtós fárasztós munka után jött a festés. Elõre elgondoltam, ez gyorsabban is fog menni és mert látványosabb is, szívesebben is fogom csinálni. Majdnem bejött, mondjuk tényleg több a látszatja mint a csiszolgatásnak...
Szerdán is korán mentem ki Ürömre, a hat nulla ötössel, most nem annyira koppanósan értem oda igaz: várni sem kellett sokat. Keddre még ígért a meteorológia esõt de szerdára és a hét második felére nem. (Tévedett, csütörtökön akkora esõ volt hogy a festést ami nem lett meg szerdán, nem másnap hanem pénteken tudtam csak befejezni). Szóval szerdán nem késtem le a buszt, apám is ébren volt amikor kiértem...
A festés elõtt portalanítás, egy söprûvel elég volt (a szabatos technológia nem hogy alaposabb portalanítást de esetleg zsírtalanítást is kívánt volna, valamelyik csatin láttam a TV-ben egy bogár újrafényezését, na a kerítésfestésem nem volt ilyen szabatos technológia). Utána festés... Ecset, kesztyû, és festegetés. A munka egész nap de a szó szoros értelmében egész nap ezzel ment el, délre annyira monotón lett hogy komolyan meggondoltam talán másnap kellene folytatni.
Az látszott, hogy sok festék nem fog maradni, fõleg mert hogy a kis- meg a nagykapu alsó része egybe nagy felület ami nagyon felveszi a festéket. Egészen késõ délutánig nem volt biztos, hogy mi fog elõbb elfogyni: a kapu, a festék vagy a világosság, ami mellett még dolgozni lehet, egyszerûbben: rám alkonyodik a munka befejezése elõtt...
Így is lett.. Szépen végigfestettem a (szembõl) bal oldali négy mezõnyt, na addigra már napot is kaptam eleget: estére leégtem rendesen pedig azt hittem, mivel nem most fog meg ebben az évben elõször a tûzõ nap, hát meg sem fog kottyanni. (Nem volt annyira veszélyes, másnapra már nem is éreztem.) Késõ délutánra látszott, a festék nem lesz elég, kettõ kilóval nem lehet végigfesteni. Nem sok hiányzik, apám mentségére legyen mondva aki a kettõ kilót javasolta, de hiányzott. A festés legelején még az is megfordult bennem, hogy két rétegben festem le de ezt elvetettem, mivel a festék elég sûrûnek bizonyult - az elsõ ecsetvonásokat leszámítva - ahhoz, hogy rendesen fedjen.
Nem is lett meg: a kocsibejáró alsó egybe felületét csak kintrõl festettem le és a szembõl jobb oldali két mezõnynek csak az egyike lett meg olyan háromnegyed kilencre, kicsit elõbb... Ekkor már alkonyodott, akár elfogyott volna a festék akár nem, akkor is abba kellett volna hagynom... Két doboz festék teljesen elfogyott,mivel pedig hígítót nem vettünk, maradt az, hogy az ecsetet vízbe tettem, nem tudom megmarad-e használható állapotjában.
Késõbb mentem mint elõzõ nap haza, egy órával késõbbi busszal, azt hittem a kilenc huszonötös az utolsó de nem is, lett volna tíz huszonötkor is. Mindegy - elég volt szerdára ennyi, megint úgy aludtam el a buszon is, a metrón is mint akit agyonvertek, alig tudtam leszállni... És még nincs kész, még van a festésbõl...
