(#1898) 2011. október 01., szombat
(hosszú nap) Egymás után a harmadik szombat amikor tanítás van. Nem Fáy, hanem fõiskolások, EJF... A mai a legkisebb csoport, õk a keresztfélévesek, a névsor szerint is csak öten vannak, de az egyik kollegina – korábban a késve kijavított dolgozatok miatt elég sokat piszkált – állítólag elment Skóciába háztartási alkalmazottnak, egy másik kolléga meg egészen egyszerûen nem jött el, hárman voltak a hallgatók csupán... Kora hajnalban keltem, hogy meglegyen az órai anyag, persze elõzõ napokban is csinálhattam volna, de mindig volt valami más...
Nem késõn értem be, a suli majdnem üres volt, egy ötven éves érettségi találkozóra készülõdtek csupán rajtunk kívül... Pontban kilenckor kezdtük, a számonkéréssel (az elõzõ alkalom témakörét), amire az egyik kolléga egészen egyszerûen semmit sem írt mondván, hogy nem volt itt. Remek – a következõ találkozásunkkor ketten lesznek (õ és a ma el sem jött kolléga), akik nem csak a mai de a legutóbbi anyagból is írnak... (A dolgozatokat sikeresen bent felejtettem, na ezt a hét végén nem fogom kijavítani, mondjuk kettõ (!) dolgozat kijavítása nem olyan nagy kaland.) A foglalkozás hálózati ismeretek és adatvédelem, utóbbiról nem is esett szó mert egyfelõl velem is korábban, másrészt Edittel is feldogozták a tananyagot.
Úgyhogy ebéd után maradt a szigorlati készület, kérésre az Excel-lel foglalkoztunk. Alaposan... Miután a hallgatók elmentek, a szerverrõl pendirve-ra átmásoltam a pénteki dolgozat állományait, egészen pontosan a diákjaim teljes katalógusát. Majd kitörölöm ami felesleges, bár a napok, hetek múltával egyre nagyon adathalmazt kell így mozgatni, ideje majd jól megcsinált BAT fájl-t csinálni ehhez... Most azonban mindent másoltam, ez fejenként olyan 5MByte, amíg másolt olvastam valami újságot a net-en, és úgy elaludtam, hogy felriadva nem tudtam mikor van és hol vagyok és fõleg miért... Leadtam utána a kulcsot Jánosnak, aztán villamos, metró és sárga busz, Ürömre mentem.
A sárga busszal nem volt szerencsém, háromnegyed órát kellett várjak. Ez van, mindegy, nem sietõs sehova sem... Október van, elsõ napja, de olyan meleg, mintha legfeljebb szeptember közepe vagy eleje lenne. Jó lenne ha sokáig maradna ez a szép õszi idõ... Ürömön már alacsonyan jár a nap mire kiértem, de még világos volt. Apámat még a buszról felhívtam, hogy ne járjak úgy mint szerdán: kiderült apámék este hétre mentek misére, úgyhogy sok idõm nem volt. A spejz létrát helyre kellett tenni, eléggé elcsúszott, ez kissé aggaszt, mert nem tudom miért csúszik el. Megbeszéltük, hogy Marika napokban fúrt kútjához szerdán veszünk szivattyút, aztán eljöttem, mikor Marika megjött (apám mit aggódott hogy Marika elkésik – persze hogy elkésett), aztán irány a buszmegálló. Éppen elkéstem egy buszt, most szûk fél órát kellett várni a következõre. Úgy elaludtam elõbb a buszon aztán a metrón, hogy amikor felrezzentem, azt sem tudtam, hol vagyok. Késõn értem haza, hosszú volt ez a nap is.
