(#1897) 2011. szeptember 28., szerda
(teljes nap) Amikor egy simának tûnõ nap is zsúfolt tud lenni...
Reggel nem volt nulladik órám, helyettesíteni sem kellett. A sajátjaimaknak kerestem feladatot, egy gyakorlókönyvbõl egy háromlapos WEB lap készítéseset néztem ki (Mozart), kicsit félve, hogy ennyivel nem fognak végezni, de hát ha a gyakorló feladat túl könnyû akkor nem tudok mit kezdeni velük meg nem is fejlõdnek. (Az ilyen órán, mint az informatika ahol alapvetõen gyakorlat a feladat, a legjobb rendteremtõ eszköz az, ha a diák munkát kap.) Az új órarend szerint ezen a napon mindkettõ órám a 37-esben van ez jó, mert nem kell „költözködni” Az Angolosok jöttek elõbb, velük annyira szépen haladtunk, hogy a csapat harmada elvégezte a feladatot, befejezte kicsengetésig. A szünet utána németesek következtek. Velük lassabban megy a munka, meg hát többet volt helyettesítés miatt tantermi órájuk – velük alig a feladat harmadát-felét végeztük el (azt is erõs tanári vezetéssel).
Este már olvastam Szilárd levelét – és most örültem neki – miszerint nem jön pénteken tanítani azaz enyém mind a kettõ óra. Meggondolom: az angolosokkal lehetne a témakört lezáró dolgozatot megíratni akár csütörtökön és pénteken már PowerPoint lehetne a téma, a németesekkel azonban még gyakorolni kell a WEB lap szerkesztést, nekik még kell egy de lehet hogy kettõ nyugalmas, géptermi, nem helyettesítés miatt tantermi óra...A harmadik órám osztályfõnöki... Én nem tudom, ez az osztály miért ennyire más mint az elõzõ kettõ, de az elsõ hónap végén járunk, és olyanok mint a beszoktatott óvodások. Állandóan fecsegnek, közbekotyognak, semmi rosszindulat – de ettõl még rettentõen zavaró tud lenni. Állandóan hülyéskednek egymással, fecsegnek, de amit tegnap tapasztaltam az eddig nem volt: egyikük egy goffri sütõt hozott be meg a hozzávalókat és melegszendvicset kezdett gyártani a szünetben! Hát – az osztályfõnöki órán ezt beírtuk az ellenõrzõbe, a fenének hiányzik hogy ilyesmibõl késõbb gond legyen (akár még tüzet is csinálhatnak a magára hagyott sütõvel!)
Az osztályfõnöki órára nagyon fegyelmezetlenek lettek, fecsegnek szövegelnek, mindnek van mondanivalója persze mind a szomszédjával akarja megbeszélni a tudom is én mit, nem egyszerû valami rendfélét tartani velük, köztük. A szünetre maradtam, a naplóbeírásokat ellenõriztem, a becsengetésre persze hogy a kolléga nem ért oda, még késõbb sem – pedig a második emelet nincs is olyan messze az elsõtõl. Azután vezetõségi: szó esett a túlóra elszámolásokról amikre most semmi konkrét szabályozás nincs. Régebben a KetEx (majd a KetExPro) nevõ Excel-es alkalmazást legalább annyit szidtuk mint magát azt, hogy kettõ havonta lehet csak a túlórát elszámolni és a szeptember elejei plusz órák bérét december elején kapjuk meg – de ez a rossz legalább biztos rossz volt, most a törvénymódosítás a korábbi megkötöttséget törölte el de semmi konkrétat nem tartalmaz. Havonta számoljuk el, ez biztos de semmi több – az is kérdéses, hogy miként, az is kérdéses hogy hogyan adminisztráljuk és az is, hogy ezt mikor számfejtik, hiszen már ezt sem mi csináljuk hanem a GSz. Miért, hogy a változások a komplikáltabb, áttekinthetetlenebb irányba mutatnak mindig, soha sem az egyszerûsödés felé? Szó esett a sulis autóvizsgáztatásról, ennek átláthatatlan költségvonzatáról, nem tudom azzal mi lesz, mert akármi változás változtatás is lesz (kell hogy legyen), de hogy ebbõl még balhé lesz az tuti! Szó esett a szakmai vizsgákról is, jövõ héten bõ egy tucat legényt kell levizsgáztatnunk. Az érettségik megszervezésével volt eddig csak dolgom: hasonló súlyú vizsga de mennyivel kuszább, bonyolultabb (és úgy tûnik, csak megbonyolított), mint az érettségi vizsga... Hát, majd lesz vele valami, de egyelõre elég nehéz diónak tûnik...
Korán reggeliztem, délre piszok éhes lettem, kaja szemben a kínainál, aztán a péntekre határidõs feladatot kellett volna elkezdjem – totál értelmetlen hülyeség, egy projekt elõrehaladási jelentés, PEJ elkészítéséhez táblázaton leadni eszement kérdésekre választ – de még mindig akadt a szakköri foglalkozások órarendi elhelyezésével kapcsolatosan tennivaló és a túlórás táblázaton is elméláztam – sokra egyelõre nem jutottam vele. Aztán csak sorra került a PEJ is, egy részét, a konkrétumokat talán Erzsike meg tudja adni a másik része azonban azt hiszem, mérnöki becslés lesz... Amit nagyon nem értek – és ennek semmi köze ahhoz, hogy én hülyeségnek tartom-e vagy sem (akárhogyan is, el kell végezni), ám szerintem már a kérdés felvetése is súlyosan törvénytelen: „Roma foglalkoztatottak száma? (fõ)” Ha ezt honnan a pékbõl kellene tudni, amikor semmi ilyen nyilvántartás nincs – és azt hiszem nem is lehet, azt hiszem elég súlyos probléma lenne, ha lenne ilyen nyilvántartásunk! Csak azt nem tudom, mi a csudát értek félre, mert az nem lehet, hogy ha ez nekem ennyire magától értetõdõ, a táblázat összeállítójának ugyan miért nem volt az?
Fél öt elõtt valamivel indultam Ürömre, a metrón persze kifelé is elaludtam... Ady utca üres volt, telefon apámnak, nagyon sokára vette fel: Rákóczi utcában van... Nemkocsival voltam, a másfél kilométer a falu egyik végétõl a másikig eltartott kis ideig (nem baj). Apám nincs rosszabbul, elcseverésztünk a teraszon, szép idõ volt. Eredetileg a hat harminchetessek vagy a hét huszonhetessel akartam visszajönni, de Marika mondta, kapott egy laptopot, esetleg megnézném-e? :) Naná – végül is majdnem egy órát elvacakoltunk vele – apám persze sûrûn megjegyezte, milyen bonyolult dolgo az és milyen hülyeség az – de Marikát érdekelte... A WEB böngészõben mutattam meg neki kerttel kapcsolatos dolgokat, aztán hogy az Újember lapját hogyan találja meg, aztán hogy hogyan tud a felkeresett lapokra könyvjelzõt tenni – mindezt egy Seven IE-ében, egyiket sem ismerem behatóbban, kicsit döcögõsen ment de szerencsére Marika nem bánta, sõt talán még jó is volt hogy nem kapkodósan... Aztán a levelezés jött sorra, csináltam Marikának egy Gmail-es postafiókot és amikor jött és ment, sebtében letöltöttem és telepítettem egy Chrome-ot, na a két böngészõvel meg tudtam tenni hogy az egyik ablakból levelet írtam a másikba sõt a csetelést is megmutattam.
Azt hiszem, ez volt az a pont ahol sok volt neki, láttam is rajta, úgyhogy lassítottunk és kipróbáltattam vele, miként tud feladni levelet nekem... Remélem használni fogja: büszke a gépére és méltán, mert remek kis masina, 10%-os akkutöltöttségnél is 33 perc time to left volt még az értéke, ami nem semmi! Szépen is néz ki, nagy és szép a kijelzõje, filmek nézésére is ideális lehet – nem tudom, hogy arra fogják-e használni. Negyed kilenc lett, amikor felálltam hogy indulok, ekkorra már teljesen besötétedett. Nem kellett a megállóhoz sokat gyalogolni, én el is feledtem de emlékeztettek rá, csak pár zegzugos lépcsõn lefelé egy buszmegállóhoz... Nem sokat kellett várni, jött a busz de így is fél tíz is majdnem volt, mire hazaértem. A buszon is, a metrón is csak nagy nehezen tudtam felébredni ott, ahol le kellett szállni :) Jó hosszú nap lett, ráadásul a PEJ-jel nem is haladtam, ezt reggelre eltettem, majd meglátjuk mi lesz vele...
