(#2002) 2012. január 14., szombat
Ezen a héten a sajátjaimakkal, a most 09.E-s osztállyal már adatbázis-kezeléssel foglalkoztunk. (Az elõzõ hetet egy táblázatkezelõ feladat megoldásával, mint számonkéréssel fejeztük be de mivel ez annyira gyenge lett hogy még, hétfõn órán megcsináltuk a feladatot így a téma váltás keddre esett.) Hát mit mondjak, az hogy nehéz, az finom kifejezés :(
Ez a témakõr mindenkinek ismeretlen, ilyennel soha sem foglalkoztak. Elég sok az elmélet benne, eléggé idegen nekik. Nagyon lassan haladunk és nagyon sok mindent leíratok, alapvetõen azt hogy egy-egy részfeladat milyen tipikus lépéseket kíván. Nem vagyok egészen biztos abban, hogy ez helyes-e, hogy ez tanítás-e és nem csupán kiképzés, de nem számít. Ha el tudom érni, hogy a részfeladatokat jó eséllyel megcsinálják akkor már van értelme.
Nem mindig tudom elérni...
Az adatbázis létrehozatala is gond, rendszeresen rámenti azt a forrás állományra (Microsoft Access-szel dolgozunk) ami persze nyûgös mert erõsködik a legény hogy õ mindent jól megcsinált és mégis... Hiába mondom el mi a hiba, sõt hiába hívom fel a figyelmet arra, hogy éppen ezt írtuk le a füzetbe: a harmincból alig valahánynak használható a füzete mert vagy irgalmatlan csúnya a kézírása vagy/és rendezetlenül veti papírra a sorokat és még azt sem lehet megkövetelni (legfeljebb elvárni – de eléggé hiábavalóan), hogy a füzete legyen vele, hogy mindig ez a füzete legyen vele... (Nem tudom ésszel felfogni hogyan lehet kajla vigyorral vagy vállrándítással a csúnya kézírást elintézni, egyszerûen nem hiszem el hogy pusztán akarással és odafigyeléssel ne lehetne ) legalább olvashatóan de esetleg még szépen is írni – de mindegy, van nekem az informatikával elég bajom a fene akar még ezzel is foglalkozni...
Sok ezzel a baj... Tegnap este szembesültem ezzel amikor beszedtem a pénteken írott dolgozataikat – ez az MDB állományaik másolását jelentette a saját gépemre. Ketten egyszerûen semmit sem mentettek (valószínûleg a C:-re mentették elfogadva a program alapértelmezését: eddig finomkodtam de nyolcvanvalahány óra után egészen egyszerûen nincs más: akkora karót kapnak rá hogy talicskával vihetik haza!) A fájl neve annyiféle majdnem ahányan vannak... Igaz hogy (szándékosan) a fájl és a tábla (még csak egytáblás a lekérdezés) neve hasonlatos (királyok, király) és elüt a forrás nevétõl (a program a forrás fájl nevét adja alapértelmezésben a táblának), de hát ennyi nehezítésnek azt hittem bele kell férni...
Nagyon nyûgösen megy... Nem tudom miért, mintha az egyszerû kijelentõ mondatokat sem értenék meg. Soha sem volt könnyû témakõr, de hát azért nyelvi elõkészítõsök hogy sok informatikát vegyünk és nehezebb témakõröket. Bár ez alapszinten mindenkinek feladat – azt elképzelni sem tudom, hogyan jutunk majd el velük oda hogy al-lekérdezésekkel összetett feladatokat oldjunk meg vagy táblamódosító, táblakészítõ SQP parancsokkal foglalkozzunk, netán mondjuk olyanokkal, hogy a JOIN parancs LEFT. RIGHT, INNER változataival és ezek finom különbségeivel foglalkozni... A németesekkel majdnem biztosan nem, talán az angolosokkal...
Olykor nagyon tudnak... Csütörtökön reggel (hajnali elsõ óra nyolctól :)) valami SQL parancs, nem komplikált... Az egyik srác, nem õ az éltanuló, megkérdi szokott modorában – de ez már asokadik „okos” kérdése –, hogy: „... és az a mukika, az kell oda?” A parancsvégi pontosvesszõt kérdezte. Kész voltam. Azt hittem ezt nem lehet fokozni, de tudták: a következõ lekérdezés: „Listázzuk ki a vidéki barátainkat!” Erre az egyik félhangosan: „Szelekt – W!” (W helyén a kérdéses srác keresztneve...) Nem volt sértõ, a srác akirõl szólt ízesen akcentussal beszél, az alföldrõl származik, vidám energikus (olykor túlságosan is) tanuló – nem volt sértõ, inkább nevettetõ...
Na ennyi ragad meg bennük az SQL-bõl :)
