(#2074) 2012. március 06., kedd
(beszélgetõs) Tavasz, eljött a felvételik ideje... A sulinkban nem kérünk központi felvételit, csak az általános iskolai eredmények alapján számolunk pontszámokat és az alapján rangsorolunk. Ez sajnos nagyon sok bizonytalanságot rejt magában. A jegyek az általános iskolában születnek, az meg ahány, annyiféle. Ugyanaz a jegy sokféle dolgot takarhat, alig van kapcsolata a realitással, a valósággal, a diák teljesítményével. Alig: mert aki sokból bukik, az azért mégis csak gyengébb mint aki nem, remélhetõen így van és a bukás nem csak a fegyelmezés miatt kiosztott egyesek miatt van így (ami sajnos olykor még nálunk is így van olykor)
(példa) Két csoportom volt hétfõn és kedden, mind a kettõ nagyjából húsz-huszonkét fõs. A felvételi beszélgetésre egy ûrlapot kap, diákonként egyet minden kolléga akit beosztottam. (Akik osztályfõnökök jövõre azok természetesen kaptak kettõ csoportot és igyekeztem az egyenletes terhelés elve alapján adni mindenkinek. Magam két csoportot vettem magamhoz, így aztán senki sem mondhatja hogy mást dolgoztatok, magam meg nem dolgozok!)
(papírmunka) A hétfõi csoportom háromra jött (órám volt elõtte), a keddi kettõre. A gyerekek ilyenkor még mind, vagy majdnem mind a szülõvel jön. Kicsik, megszeppentek – a sajátjaimakat elnézve szinte hihetetlen mennyit tudnak változni egy esztendõ alatt... Elsõ nekifutása mind leültettem a teremben (hárman nem jöttek el), kiosztottam a kitöltendõ papírt. Erre az adataikat kell ráírni és pár mondatban azt leírni, amit magáról, a családjáról és a barátairól elmondani érdemesnek tart valamint azt is, hogy miért akar hozzánk jönni. Amíg õk irkálnak, én beszedem a borítékokat bélyegeket és a születési anyakönyvi kivonatok fénymásolatát hozzátûzöm a lapjukhoz. Így az nem kallódik el (ezt a másolat dolgot azóta csináljuk hogy valamelyik évben gondok voltak azzal, hogy más a gyerek keresztneveinek sorrendje, esetleg anyja neve helyesírása a KIR-ben, más a személyijében és más jelentkezési lapon). Akadt gyerek aki az eredetit hozta el, na neki másolni is kellett...
(beszélgetõs) Ezzel elmegy az elsõ negyedóra. Ezt követi a hosszabb rész, egyesével visszajönnek és beszélgetünk, kérdezek õk meg válaszolnak. Már aki – volt aki alig akart/tudott pár tõmondatot kinyögni és lehet hogy nem azért mert nem tud beszélni hanem mert meg volt szeppenve. Ez utóbbit igyekszik az ember mértéktartó és helyénvaló közvetlenséggel oldani, több-kevesebb sikerrel...
(intõk és dícséretek) Felvételiztetõként más ás más a taktika... Én a kapott ûrlap (amit diákonként a felvételiztetõnek ki kell töltenie) mentén kérdeztem el a gyereket... Az elsõ az ellenõrzõjének a megszemlélése. Sok érdekeset olvashat ebben az ember. Olykor a pedagógus fura hangnemben kommunikál a szülõvel, olykor fordítva. De ami ilyenkor érdekes, az az intõk és a dicséretek, a száma is, az oka is. És persze beszédbe elegyedni a srácokkal errõl, elég tanulságos. A sok intõvel rendelkezõ diák problémás lehet, habár nagyon nem vagyok abban biztos, hogy ez alap lehetne az elutasításra. Eleven, jóeszû vidám kis fickó volt például az egyik, három vagy négy komoly intõvel. Elmesélte a történetet, és azzal együtt hogy ez az õ elõadása, de mintha kicsit kemény lett volna az ottani pedagógus. Lehet, ez a vidám eleven gyerkõc nem az akit tanárként az iskola örömnek és boldogságnak :) el tud képzelni, lehet hogy a folytonos hülyeségével az idegeire megy tanárainak – de mennyien vannak az enyéimek között is ilyenek – és lehet, ezért ezt így igyekszik a suli megtorolni... Szóval nem vagyok benne biztos, például hogy éppen azt a legénykét ne kéne felvenni mert az eredményei jó közepesek voltak, nem sokkal rosszabbak... Persze akad rengeteg dicsérettel is tanuló, õ biztosan nagyon jó lenne, lehetne nekünk, a kérdés csak az hogy õ minket jelölt-e meg elsõnek azaz nem máshova akar menni és mi csak B (esetleg meg csak C) terv vagyunk-e a számára.
(kérdések és válaszok) Az ellenõrzõ és az intõk, dicséretek számbavételét a kérdések követik, ez legalább is indításként mindegyiknél ugyanaz (szerintem ez fontos mert máskülönben nem összemérhetõ a dolog tanáronként). Mi a kedvenc elfoglaltsága, majd: mi a kedvenc tantárgya. Én kiegészítettem még itt azzal is, hogy mi az a tantárgy amit nem szeret és akár a pozitív, akár a negatív preferencia kapcsán az okokat is megkérdeztem – szerintem az okok sokkal fontosabbak mint az, hogy a matek a kedvence vagy a kémiát nem annyira szereti. (Csak zárójelben merem ide tenni hogy egészen egyszerûen nem értem: ha a felvételi beszélgetésen ennyien mondják, hogy szeretik a matekot, akkor a középiskolában miért az az egyik, ha nem a legnehezebb – reál – tantárgy... Lehet, ez a szavakkal kifejezett preferencia pont annyit ér mint az általános iskolai jegyek?)
(miért pont mi?) A végén megkérdeztem mindegyik gyerektõl azt is, miért akar hozzánk jönni. Akik eddig nehezen beszéltek, akit eddig nem nagyon tudták hogyan fejezzék ki magukat, akiknek a mondataik csak bukdácsoltak eddig, azok is: ezen a ponton kivirultak és mint betanult verset kezdtek rá... A szó a mondat nem mindig ugyanaz volt de az értelme szinte mindig: mert már gyerek kora óta, mert hogy az autók, mert hogy a szerelése a megszerelésnek, megjavításnak és hogy apuval is... Nem kétlem, az esetek egy részében ez OK, pláne ahol a háttér nagyon határozott: apu nagybácsi vagy más rokon autószerelõ, netán saját mûhelye van... De az esetek vagy kétharmadában semmi ilyennek nem volt nyoma, valamiért azt hitték, ezt kell mondai. És valamiért erre a kérdésre szinte mindenkinek volt betanult válasza. Egy vagy két legény kissé félszegen közölte: mert ez az iskola van közel... És nem egészen értették, miért bólogatok elégedetten – mert hogy ez egy reális és õszinte válasz...
(jegyzetel) Elkérdeztem a srácoktól azt is (és fel is jegyeztem, a kis gépen egy Writer szövegállományba írogattam lelkesen) hogy melyik képzésünket választja – és ennyi volt, és itt ért véget a beszélgetés a legénykékkel...
(állati!) Végezetül a talán legmegmosolyogtatóbb történet... Az egyik, egyébként a szót magától is elég jól fûzõ srác mondta (mesélte): „Anyu azt mondta, legyek állatorvos vagy autószerelõ... Hát én elgondolkoztam, és azt hiszem egy állatorvosnak sokat kellene tanulni, hát akkor autószerelõt választom” Ezen nem tudtam nem csodálkozni, mosolyogni, csak bámultam a srácra, hogy most ugrat engem – de nem, komolyan mondta, mire fel én meg komolyan lejegyeztem...
Ennyi volt eddig a felvételi a 2012-es évben, még most jön a rangsorolás (hétfõn), a géprevitel a kiértesítések – és májusban itt lesznek a nulladik szülõin a következõ év négy osztályának a szülei, és hála istennek szeptemberben újabb évfolyammal indulhatunk. Csak legyen ez gy még sok-sok esztendeig...