(#2161) 2012. május 18., péntek
Pénteken nem korán indultunk, végül is a tíz órás sebesvonat mellett döntöttem, negyed tízre rendeltem oda a srácokat és nagyjából pontosak is voltak, sõt: akadt aki valamivel kilenc elõtt is ott volt. Menet kaptam egy SMS-t, a 15 srác egyike (a szülõ telefonjáról jött az SMS) lemondta betegségre, lázra hivatkozva... Jó lett volna ha ez a srác is jön bár a teljes igazság az hogy nagyon sok konfliktusnak éppen õ a forrása... Mindegy, lemondta, ez van...
Indulás elõtt a Keleti pályaudvaron... A srácok balról jobbra: Szenderák Mihály, Ligetvári Márk, Filutás Viktor (háttal), Csapó Bence (részben takarva), Tóth Richárd, Simó Szabolcs (háttal), Radványi Dávid (háttal) és Bajnok Péter
A vonat olyan húsz perccel állt be korábban de nem voltak nagyon sokan és egy remek kocsit sikerült kifogni: ez régen szerintem elsõosztályú lehetett, egy sorban három az ülés, kettõ egymás mellett és a közlekedõ út mellett a másik oldalon a harmadik szóval igen csak nagy a hely... Az odaút nyugis volt és eseménytelen, fél egyre ott is voltunk...
Megérkeztünk: a 09.E egyik fele, azok akik kirándulni jöttek, a miskolci Tiszai pályaudvar elõtt várnak a 31-es buszra (ami éppen az elõtt ment el, mivel nekem még jegyeket is kellett vennem)
A srácok balról jobbra: Csapó Bence, Bajnok Péter, Nagy Ádám, Farkas László, Czibula Mátyás, Simó Szabolcs, Tóth Richárd, Vígh Roland, Szenderák Mihály, Filutás Viktor, Wolf Dominik (takarásban), Takács Imre és Radványi Dávid.
A pályaudvar elõtt van a buszmegálló, nekünk a 31-es kellett. Na ez pont akkor ment el ami alatt megvettem a harminc jegyet... (Na semmi sem megy simán: az egyik legény, állítólag érvényesítette a jegyét de bebukta... Ellenõr volt és a jegye nem volt érvényesítve, szegényt megbüntették... Mondjuk baromira nem értem, mert szépen sorban szálltunk fel, mindegyik srác aki elõttem volt érvényesítette és OK is volt... A srác vagy nagyon ügyetlen volt [hát nem õ a legtalpraesettebb a csapatban az tuti], vagy ügyes akart lenni... Ez többször szóba került a két nap alatt, szegény remélem nem vette nagyon a szívére...)
A 31-es busszal kilenc megállót kellett menni, ezt a kolesz adminisztrátora is elmondta telefonban, igen ám de onnan hogyan tovább...? Az Ifjúság útjánál szálltunk le, de nem emlékeztem a pontos címre és a GPS meg gyalogos üzemmódban nagyon lassan reagál (lehet hogy ez minden GPS-nek sajátja ami polgári célra van?) így kérdezõsködni kellett, de nem túl nagy vargabetûvel azért csak eljutottunk oda. Amikor meg már látótávolban volt, megismertem...
A Szemere Bertalan Kollégium, még nem olyan közelrõl, a kép pénteken kora délután készült, itt aludtunk..
Korábban gondoltam arra, hogy megteszem de a gondolat csak ötlet maradt: a kolszben a bejelentõ lapra kell a diákok (és a kísérõtanárok) neve, lakcíme születési dátuma és idéntõl az diákigazolványa száma is. A csuda tudja miért, majdnem biztos hogy nem a kollégium ilyen kukacos, majdnem biztos hogy tõlük is ezt kérik. A diákigazolvány szám azért, mert hogy csak annak nem kell idegenforgalmi adót fizeni a szállásdíj mellé, akinek van diákigazolványa (korábban más koleszban azt mondták, a betöltött 18 év számít – lehet hogy ez helységenként változik?) Mindegy, megvolt, kitöltöttem szépen a táblázatot, addig a legények nem egészen türelmesen de vártak... Aztán kiosztottam a kulcsokat, öt szobát kaptunk, a 613-as lett az enyém, a következõ négyet meg a srácok kapták. Kaptak bõ fél órát, aztán a kolesz földszintjére rendeltem össze a csapatot. Persze hogy páran késtek, ezzel együtt szerencsére nem voltak nagyon kiszámíthatatlanok...
Ilyenek voltak a szobák. A srácok balról jobbra: Czibula Mátyás, Filutás Viktor és Tóth Richárd. (A kép nem jó de még ez a legjobb amin a fényes ablak és a viszonylag sötét szobabelsõ egyszerre van rajta...)
Ezután a Herman Ottó múzeum képtára volt az elsõ amit meg szerettem volna nézetni velük. A baj csak az, hogy sem a pontos címet nem tudtam sem nem vittem magammal a térképet amit elõtte kinyomtattam, hát kérdezni kellett... A kolesz portáján a hölgy elmondta hogy merre rövidebb: na ettõl meg hogy én akár egy telefonfülkében is el tudok tévedni, ebbõl az lett hogy tettünk egy nagy kõrt a kolesz körül, eljutottunk az Avasi Gimnázumig: emellett levõ könyvtár könyvtárosnõje nagyon aranyos volt és egészen érthetõen elmondta azt, hogy merre is menjünk. Hja, és a címet is: ezt aztán beírtam a GPS-be és annak útmutatása alapján nem kis séta után de rátaláltunk.
Csoportkép az Avasi Gimnázum elõtt, ide nem is akartunk eljutni csak eltévedtünk hála nekem... A srácok balról jobbra: Radványi Dávid, Ligetvári Márk, Szenderák Mihály, Filutás Viktor, Vígh Roland (majdnem orrabukik :)), Tóth Richárd, Wolf Dominik, Czibula Mátyás, Simó Szabolcs, Bajnok Péter (fenn), Nagy Ádám, Farkas László, Takács Imre és Csapó Bence
A képtárat ismertem mint kiderült, mint ahogyan ráismertem: amikor legutóbb kettõ éve voltam az akkori 12.E osztállyal és Szõcs Anikó volt a kísérõtanár, akkor ezt már láttuk. Igaz, akkor nem volt széttúrva a múzeum bejárata. Most csak a hátsó bejáraton lehetett bemenni, a mejárat pedig építés alatt... Kicsi múzeum, az a fiatal hölgy akinél a jegyet lehetett venni éppen az elõzõ diákcsoporttal volt fenn az emeleten ami miatt várnunk kellett... Ekkor már fél négy volt és a múzeum négyig van nyitva...
Azért csak be- illetve feljutottunk, a képtár az emeleten van. Kicsi múzeum, kicsi a képtár, de a srácok még ezt, ennyit sem bírtak ki komolysággal...
A Herman Ottó múzeum képtárában: balról jobbra: Víg Roland (háttal), Czibula Mátyás, Szenderák Mihály (részben takarásban), Filutás Viktor, Ligetvári Márk (takarásban), Radványi Dávid, Tóth Richárd, Takács Imre (részben takarásban), Nagy Ádám (féloldalt), Bajnok Péter (háttal) és Simó Szabolcs (háttal)
Ezután az Avasi kilátót céloztuk meg... Én legalábbis :) Na ennek megvoltak a koordinátái (mert azt a lapot nem felejtettem el, hogy eltegyem). Volt kis gondom ezzel, mert nagyon régen használtam a GPS-t ilyen üzemmódban (és persze nem készültem erre), de végül is meglett... A GPS vezetett ettõl kezdve, és ez jó darab séta volt. A srácok sokszor kérdezték mennyi is még az annyi, mennyit kell még gyalogolni. Igazából fogalmam sem volt (a GPS-tõl lehet ilyet kérdezni de nem tudom azt, hogy hogyan). Mivel gyakorta kérdezték, hát valamit kellett mondanom... Igyekeztem, hogy reális legyen, de persze több lett valójában a gyaloglás... Elfáradtak rendesen... Út közben egy kis közértet is beiktattunk. A csapat egyik fele persze alig bírt a sok energiájával, találtak egy üres üdítõs palackot és azt rugdosták elõre és hátra...
A kilátó szerintem ritkaság: lejtõ vezet hozzá! Igazából egy hegyoldalban áll, csak az egyik irányban van kilátás, igaz: arrafelé igen nagyon szép. A srácok elökörködtek ott egy sort amiben még a legártatlanabb az üvöltõverseny volt...
Csoportkép az Avasi kilátó alaptt. Balról jobbra, alsó sor: Radványi Dávid (háttal), Szenderák Mihály (háttal), Bajnok Péter, Farkas László, Nagy Ádám, Csapó Bence, Takács Imre, Czibula Mátyás, Simó Szabolcs, Wolf Dominik, felsõ sor: Vígh Roland, Ligetvári Márk, Filutás Viktor és Tóth Richárd
Kilátás az Avasról
Kilátás az Avasi kilátóban: Tóth Richárd, Farkas László, Nagy Ádám (részben takarásban), Smó Szabolcs (háttal) és Radványi Dávid (háttal)
Egy kis idõt eltöltöttünk még itt, aztán amikor összeszedték magukat, visszagyalogoltunk (busszal akartak menni de én nem). Nem messze a kolesztól van egy Spar, ott még vásároltunk aztán mehettek azzal, hogy tízre mindenki legyen „odahaza”. Ahogy mesélik – másnap beszéltünk errõl – nem feküdtek korán, nem úgy mint én...
