(#2168) 2012. május 30., szerda
Jó ideje a tanév végén van az Országos Kompetenciamérés (így, nagybetûkkel hiszen tulajdonnévrõl van szó). (Részletesebben errõl a http://www.oh.gov.hu/kompetenciameres-6-8-10/orszagos-kompetenciameres lapon, ez ahogy látom egészen szépen és rendszerezetten összefoglalja, errõl tehát nekem igazán felesleges egy szót is írnom. És tényleg jó ideje van, az idézett címen levõ lapról tudom, hogy 2001 óta...) Kora tavasszal kell, lehet az OH lapján (dari – honnan a név vajon? :)) WEB-es felületen feljelentkezni a tavaszi érettségi idõszakra emelt szintre javító tanárnak, kérdezõ tanárnak – és az Országos Kompetenciamérésben való részvételre, úgynevezett minõségbiztosítási feladatokra.
A feladat is magyarázatot kíván, szerintem van benne némi eufemizmus. Ez ugyanis simán ellenõri tevékenység, csak a kor szelleme ami ilyen kacifántos nevet ragaszt rá. Egészen egyszerûen az a dolga a minõségbiztosítónak, hogy az adott iskolában ellenõrizze a kompetenciamérés elõkészítésének szabályosságát és legalább ennyire fontos tevékenységként a mérés lebonyolítása felett is õrködni kell: egészen egyszerûen azon, hogy a helyiek ne csaljanak!
A kompetenciamérés – a beidézett lap, amit persze nem olvastam végig, valószínûleg leírja ezt is – az iskolát is minõsíti. Elvileg azt mutatja, mutathatja ki, hogy az adott iskolában mennyi a pedagógiai hozzáadott érték, egyszerûen: az iskola milyen jó munkát végez. Persze azt, hogy ezen a mérésen a diákok milyen jól szerepelnek, azt elég sok minden befolyásolhatja. Mivel a jó eredmény ebben az esetben legalább annyira az iskola érdeke is mint a diáké (talán ebben az esetben inkább az iskoláé), ezért persze befolyásolhatja az, ha az iskola „hátszelet” fúj a diákoknak – na a minõségbiztosító éppen arra van, hogy ez ne lehessen a megengedettnél, azaz a megfelelõ feltételek biztosításán túlmenõnél több. A jó eredmény azután függ attól, mennyit tanult a gyerek. Ez nem tiltott: az iskolák készítenek erre, a korábbi kompetenciamérés feladataival tréningeztetve a mérésben részt vevõket, azt hiszem érdemben nagyon is javítható az eredmény. Ez a mérés elvével talán szembe megy, de hát nem tilos, miért ne alkalmazza az iskola. Aztán fontos befolyásoló tényezõ még a gyerek maga: mennyire okos, mennyire szorgalmas, na ezeket meg a családi háttér determinálja (legalábbis fontos meghatározó tényezõ, ha nem is kizárólagos). A mérés kitalálói nem voltak buták, a diákoknak ki kell egy ilyen ívet is tölteni, olyat ami a családi szociális, kulturális hátteret méri fel. Ezt a szülõvel teszik: ez a családi hátteret méri fel. A dolog roppan veszélyes területre, a személyes sõt a különleges adatok területére téved. A diákok egy része erõs hõzöngéssel és ellenkezéssel fogadja amikor elolvassa, ez érthetõ – amint hogy az is hogy a mérés kitalálói nem ugyanazt a teljesítményt várják egy ingerszegény, alacsony szociális státuszú családban nevelkedõ diáktól mint attól, akinek a családja tehetõs, akinek sok mindent, a legfontosabbat is megadhatnak, a szeretõ családi közeget – ámbár hogy e legutóbbit miként lehet mérni arra fogalmam sincs.
Ennyi az általános szöveg. A konkrétumok érdekesebbek :) A korábbi években voltam már ilyen minõségbiztosítási feladaton. Ahogy a korábbi blog bejegyzéseken keresgélek: 2011-ben azaz tavaly nem volt ilyenem, Osnabrück-ben voltam, elõtte 2010-ben a Sztrényi József Szakközépiskola és Szakiskola Monoron [errõl bõvebben itt: http://kdorozs.blogol.hu/?perm=3232977], 2009-ben a Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium Budapesten a József Attila lakótelepen, azaz a szomszédban [errõl meg bõvebben itt: http://kdorozs.blogol.hu/?perm=2504653]. 2008-ban pedig a Puskás Tivadar Távközlési Technikum Budapesten, ez is a kilencedik kerületben van [errõl pedig itt bõvebben: http://kdorozs.blogol.hu/?perm=1674124]. Korábban meg semmi, legalábbis nyoma nincs a feljegyzések között, és nem is emlékszem rá...
Ebben az évben a SzERSA Oktatási központ volt az a hely, ahol ilyen feladatom volt. A hely közeli, azt hiszem Soroksári út 75 vagy ilyesmi... A cím nem volt ismerõs, de a dolgot nem volt idõm közelebbrõl is szemügyre venni: a papírokat valamikor még május elején kaptam meg, a kompetenciamérés meg május legvégén volt. Szokás szerint az utolsó (lehetséges) napon, a mérés elõtt való napon hívtam a megadott telefonszámot, a mérési helyszín kontakt telefonszámát, ami egy most mobil volt. Egy hölgy vette fel és az udvarias kérdésemre: „Zavarhatom most?” furcsa választ adott: „Az attól függ, mivel”... Ezek szerint hívogatják hülyeségekkel, de hát így jár ha a magántelefonját adja meg... Szóval a bejelentkezés megtörtént és az elsõ érdekes élmény is megvolt: a hölgy legalább kétszer elmondta, hogy ráérek nyolcra menni. Ezt nem értettem (de nem kérdeztem rá), mivel a kiadott, a minõségbiztosítóknak szánt útmutató egészen világosan háromnegyed órával a mérés megkezdése elõtt, azaz negyed nyolckor rendeli megjelenni a helyszínen... Azt sem egészen értettem, hogy a hölgy miért kérdi, hogy egész végig ott akarok-e maradni (naná, hiszen ez a dolgom!)... Ebben maradtunk...
És eljött a nagy nap. A 24-essel elmentem a végállomásig majd mint majdnem 20 évvel ezelõtt egy héten több napon is, a tanévben mnden héten több napon is, elindultam kifelé a Soroksári út mentén... Ez nem a világ közebe, vagy azt is szokás mondani ez olyan városrész amit a Jóisten nem jókedvvel teremtett: gyárak, raktárépületek álltak itt – amíg volt ipar aminek ezek kellettek... A foghijjakat persze itt-ott érdekes „protézisek” egészítik ki, annyira ifegenül állnak a külvárosi környezetben amenyire csak idegen lehet egy új építésú tömb egy ószicialista lepukkant környezetben: ilyen a Baumax vagy még kicsit bentebb a Tesco új tömbje de egészében elég szomorkás, lepukkant környék. Az iskola épülete semmit sem változott... Valamikro ezt eredetileg is iskolaépületnek csináltál – de mennyire más kor is volt, akármennyit is szidjuk az, amikor nem plázákat meg bankfiókokat építettek, hanem iskolákat, akármilyen demagógnak is hangzik ez.
Negyed nyolcra sõt kicsit korábban is, ott voltam. Átmászva (sz szerint) a HÁV síneken és a soroksári úton, a szemben levõ üres telek mellõl ráláttam az épületre úgy, hogy beleférjen a fényképezõgép látómezejébe az egész, csináltam képet az egész épületrõl. Igen nosztalgikus érzés volt, és ettõl nem is tudtam szabadulni az egész délelõtt során, mivel hogy sokkal-sokkal régebbrõl ismerem a helyet mint azok, akikkel aznap dolgom akadt. Korán érkeztem, lefotóztam az épületet kívülrõl, aztán a portán üldögéltem. A portás volt csak ott, igaz nem nagyon maradt meg a helyén, kicsit jöttek-mentek ott diákok, és azt hiszem tanárok (ennyire korán nem tudom miért.)
Már majdnem háromnegyed nyolc volt, amikor egy vékony alacsony nálamnál fiatalabb úr jött akit legfeljebb csak tanárnak, nem is valami jólöltözött tanárnak néztem: na õ mutatkozott be, mint az iskola igazgatója. Bevezetett az igazgatói irodába: ez ma is pontosan ott van mint akkor volt, amikor az épületben még a Szabóky Adolf Szakközépiskola és Szakiskola mûködött, ahol is én óraadóként, külsõsként taníthattam informatikát... Az épületben meglepõen semmi sem változott, már amennyire vissza tudom idézni a régi képeket. A portán megvan még az a kapcsolótábla, ahol mindenki névcédulája alatt egy kétállású kis kapcsoló, balra is jobbra is egy kis led, ezzel jelezték ki van benn és ki nincs. Senki sem használja már... A titkárságon is, a helyettesi irodában is, az igazgatói irdoban is: mintha egy tatarozás kellõs közepén lennének: ahol potyogott a vakolat ott malterral kijavították, de nem is mindeütt és ahol van javítás, festés ott sem volt... Nem kicsit lehangoló :(
Az igazgató úr sokat beszélt, arról hogy õk befogadó iskola, arról hogy rengeteg a lemorzsolódás, arról hogy napi gyakorlat miszerint a rengeteg igazolatlan miatt a jegyzõnél ezt lejelentve megszûntetik a családok családi pótlékját mire jön a szülõ rimánkodni a suliba is, a jegyzõhöz is, mire a jegyzõ visszavágja a sulinak, ha õk korrigálják az igazolatlanokat, akkor õ, a jegyzõ is visszavonja a felfüggesztõ végzést. (Nem is értem, iylet lehet?) Csak az én kérdésemre válaszul mondta el, hogy a mérésben négy osztály vesz majd részt. Ekkor még négy, zsúfolásig megtelt osztályt vizionáltam, mint kiderült, ez a körülmények nagy nemismeretére utal :)
Az igazgatóhelyettes asszony (egy legfeljebb harminc körüli hölgy) csak olyan nyolc tájt érkezett meg. Mit mondjak, ennek a sulinak a pontosság nem sajátja... Azért ha már emiatt mentem, csak elkértem a papírokat: a felmérés során felügyelõi feladatokat ellátó kollégák felkészítésérõl szóló jegyzõkönyvet, a sértetlen csomagokat, a termek jelenléi ívét. Ez utóbbiakat az osztálynaplókkal kellett volna egybevetnek, majd negyedóra próbálkozás után nagyjából lehetetlennek ítéltem: a naplók igen kuszák ami a névsorokat illeti, bár potn ez az amirõl a kollégák nem tehetnek, elég nagy lehet ott a jövés-menés... Nagyjából, de csak nagyjából tudtam azt ellenõrizni hogy a jelenléti ív és a napló névsor egyezik...
(A post írása idõhiány miatt félbemaradt, még folytatom)
