(#2174) 2012. június 08., péntek
Az Andrássy-út reggel, a Hõsök tere felé fotózva... Itt, nem messze ettõl a helytõl van a Fasori Gimnázium ahol ma vizsgáztattam.
A Fasori Gimnázium
A processzor felhasználása egy igen földhözragadt alkalmazásban... Azt hiszem, ebben az alkalmazásban pl., az órajelfrekvenciának nem jut különsöen fontosabb szerep :)
A vizsgaterem, az egyik alagsori informatiak terem...
Ma is a suliban kezdtem és ma is idejekorán, ha után valamivel már ott voltam. Orsinak este kell a kocsi, de azért reggel elhoztam (a kocsit – hogy hamar beérjek), majd este megkapja, vagy ha kell akkor bejön érte a suliba... Kocsival mentem, hamar bent voltam. A sulinkban is vizsga van, OKJ-s szakmai vizsga utolsó része, az elmélet. A mai napon az autószerelõk kezdik a vizsgát, ez szemben a tegnapi, tegnapelõtti technikus vuzsgával ahol egyetlen felelete van mindne vizsgázónak, fejenként öt feleletet jelent. A diákoknak kell a feleléséhez gép, ezen van ugyanis az az ábragyûjtemény ami alapján húzott tetelérõl kifejti az, amit tud. A vizsgateremben azonban még nem volt ott a gép, de Gábor remélem nem felejtette el – tegnap paíron is, elektronikusan is írtam neki...
Hét után indultam valamivel, a vizsgára nem kocsi, ma tömegközlekedéssel. Az útvonaltervezõ szerint a legkevesebb gyalogolással a Nagyváradig 24-essel, onnan a metró majd a kisföldalatti majd séta. A kisföldalatti egészen olyan fíling mint a párizsi metró csak kicsiben, biztosna kortársak is. Nagyon szép az idõ, csináltam is képet az Andrássy útin a város felé is, a Hõsök tere felé is – csak nem néztek bolondnak hogy az út közepén fotózok...
A Fasori Gimnáziumot simán megtaláltam, ezt is lefotóztam, sajna pont mögötte a nap ilyenkor, nem tudom miylen lett... Szép ódon épület, régebbi mint a mienk pedig azt is a XX. század elsõ részében építették, ezt feltehetõen vagy 100 évvel korábban. A portás tudta mi járatban vagyok, leküldött az alagsorban, mert itt van az informatika tanterem. A bizottság harmadik tagja volt ekkor még csak ott, egy hölgy, matek kémia informatika szakos már itt volt. Senki más még nem volt, csak a rendzergazda tett vett még... Elbeszélgettünk, hoztak kávét... Ezután jött meg a kolléga, akivel megelõzõ napon Szigetszentmiklóson is vizsgáztattunk. Nem sokkal ezután jött a helyi Kormányhivatal megbízottja, egy középkorú kémia földrajz szakos kolléga, szépen megtermett ember hatalmas szakákkal, egy joviális úr, hozta a csomagot: tételek, pontozólapok, jeyzõkönyvek...
Az elsõ felelõ a számítógépes munka ergonómiai vonzatait húzta, hát ennél rémesebb tételt el sem tudok képzelni. Fogalmam sincs, hogy ilyen hüyleséget miért kell a tételsorba beletenni... Ehhez képest nagyon szépen elmondta a felelõ! Az értékelés során, az adandó pontszámok megbeszélése sárán látszik, hogy a bizottság harmadik tagja, a kollegina sokkal jobban szereti az elméletet mint az elnök kollága vagy én, mi ketten egyetértettünk hogy hülyeség ez a tétel, ennek ellenére vagy ezzel együtt is, de szépen elmondta a vizsgázó...
A második felelõ elégedetlenkedik a tétellel, ez számára nagyon nem jó bevezetés. Ehhez képest visznt egészen szépen elmondta... Nagyon is, bár kimarad pár fontos dolog (fogalma sem volt például arról, hogy mi fán terem a szubsztraktív színkeverés), ehhez képest amit meg tud azt nagyon tolja...
A negyedik egy egészen klasszikus tételt a Neumann-elvet húzta... Kicsit (nem is kicsit) bizonytalankodós, neki nagyon nem passzol az elnök kolléga és a másik kérdezõ kolléga vizsgáztatási stílusa, amikor is addig kérdezik a vizsgázót, amíg így vagy úgy de el nem hangzik az ami eléggé hasonlít a helyes válaszra... Sokat (smmit?) nem tudott a srác a tételérõl, ezzel együtt valamit elmondott... Szegény srácot viszont alaposan ízekre szedtük... Megkönnyebbült, amikor elköszöntünk.
A következõ felelõ a vírusokról beszélt, nem nagyon volt felépítése a feleletének (ezzel sokan voltak így: hiába a hosszas felkészülés, sokan in medias res kezdik), nekiesik és mondja... Úgy tûnt hogy õ sem sokat tudott a tételérõl, a szösszeneteket megmondta mondta és mondta... Eszméletlen, hogy bár a tételbeli dolgokról nemmidnent tud, emellett viszont miket tud, a felhõrõl és s hash-ról beszél viszont. Össze is vitáztunk rendesen az értékelése során: az elnök kollégát lenyûgöztea a felelõnek ezen stílusa, minket kettõnket kevésbé...
A következõ diák rettentõen ideges, egy egyszerû(nek tûnõ) tételt kell kifejtenie, a háttértárakról kell beszélnie. Jól megtanulta mert még a floppy-ról is részletesen mesél... Elképesztõen alaposan elmond mindent! Persze hogy maximális...
A következõ felelõ volt az elsõ olyan felelõ, aki az elején még azt is elmondja, hogy mirõl fog beszélmi, a többbiellek ellentétben õ szépen ab initio fejtette ki amit ki akart fejteni...
Érdekes tételek voltak, nem egyszerû felkészülni pl. az elektronikus kereskedelembõl. Volt akinek sikerült!
Aztán elfogytak a vizsgázók, a délelõttiek legalábbis és ebédidõ lett... Itt volt melegétel, lementünk az ebédlõbe. Hangulatos hely (mint az egész épület is), boltíves, tágas, fehérre meszelt, tiszta, rendezett... Az ebédlõ még elég üres volt ekkor, hátul a tanárok asztalánál votl csak pár helyi kolléga, tanárnõk. Az egyik olyan asztalhoz ültünk le, ahol volt három szabad hely. Szemben a helyi kollégák, három hölgy. Egy nagyon-nagyon magas, aki mint kiderült, tornatanárnõ, egy alacsony fiatal nagyon vidám hölgy és egy középkorú tanrnõ. A kaja jó volt – semmi különös, egyszerûen csak finom és laktató. Utána a helyi Kormányhivatali megbízott, aki reggel is hozta a tételeket és a papírokat, mutatta meg Neumann tablóját, diplomáját, és mesélt a helyrõl., Sokat lehet, több mint száz éves, az evangélikus egyház tartja fenn, nagy múltú intézmény és sok nagyon híres tanítványa van.
Délután az elsõ vizsgázó azzal lepett meg, hogy miután húzott, megkérdzete, nem kell-e még egyszer másik tételt is húznia. Mit mondjak, alaposan felkészült, ismeri a vizsga körülméyneit rendesen... Aztán negyedóra múlva máris felelni akart... Nem hagytuk, a rend az rend, várja ki a sorát, meg kell lennie a fél óra felkészülésnek. Nem tudom, miért volt ez a stílusa, lehet hogy ezzel akarta az idegességét lelpezni?
Délután pontosan annyi volt a vizsgázó, mint délelõtt, ketten ugyanis nem jötek el, így arányosan nyolc-nyolc fõ volt. Két leány is volt délután és isten bizony nem a hímsovinizmus mondatja, de õk voltak a leggyengébbek. Az elsõ még csak-csak, de a második, aki egy erõsen reál, mûszaki tételt húzott (processzorok), elég nagy bajban volt azzal, hogy mit is mondjon... Aztán csak sikerült a tételérõl is, de sikerült érdekeseket is, például azt, hogy „Az órajel a processzor máretét mutatja meg” Ami ha nagyon akarom igaz is, persze erõsen átvitt értelemben.
Miután már nem volt több vizsgára váró diák késõ délután, miután már biztosra lehetett venni hogy az a két vizsgázó nem fog eljönni, akkor nekiálltunk a papírmunkának, akkor lejött megint hozzánk (az alagsori számtech teremben volt a vizsga) a helyi Kormánymegbízott kolléga, elbeszélgettünk, és szabályosan ahogy kell, negyed hatkor ujabb vizsgázók hijján a vizsgabizotság befejezettnek nyilvánította a mûködését és hazaindultunk...
