(#0021) 2011. február
(kútfejek) Ma délután néztük meg a kisebbik leányommal Kapitány Iván új filmjét, a Kútfejeket! (http://www.kutfejek.hu/index2.html)
Nagyon tetszett!
(utángyártott) Az aminek szerintem a szórakoztató mozinak lennie kell: hülyeség jól megszervezve, idétlenségek szórakoztató sorozata. Amerikás, kell benne hogy szerepeljen amerikai katona meg amerikánus angol, de nem zavaró és nem is ez a poénok fõ forrása. Korábban láttam olyan filmeket amik magyar léttükre (ennek ellenére?) majd megszakadtak az igyekezettõl, hogy az amerikai akciófilmeket leképezze, magyar körülmények között játsza le de, szerintem ezek siralmasak, olyan mint a román pezsgõ, a holland tokaji vagy a magyar fapapucs. Ez ilyesmit amerikában csinálják jól (már ha az jó), az utángyártás nem az igazi...
(tempó) Ez a film meg legalább hogy hazai idétlenkedés volt. Azt nem tudom, egy-egy szereplõ alakítása mûészileg mekkora, de talán ez nem is fontos: a szerepbe beleillettek, jól kitöltötték azt. Egy egészen kicsit talán hosszú volt, úgy a kétharmadánál mintha leesne a tempó, de ez a hiba feledhetõ... Jó volt, ezt is érdemes lesz esetleg többször megnézni. Nórának is tetszett...
(nem szórakoztat) (Visszagondolva fiatalkorom magyar filmjeire, melyekre akkor ment az ember ha odakint esett és nem volt jobb dolga avagy ha hülye iskolai ünnepélyeken végignézettek ilyesmit – nos ha erre visszagondolok, akkor olyan mintha földtörténeti korokkal ezelõtt lett volna ez! Nem tudom, az akkori filmcsinálók miért csináltak olyan filmeket...? Nevelni, tanítani akartak? Marhaság: a mozi szórakoztasson, azt legalább olyan nehéz ha nem nehezebb!) [Update 2011. december 26.: nem is olyan régen szenvedtem végig egy ilyen rémséget valamelyik retró film csatornán: Pókfoci... Hogy ilyenre miért kellett idõt energiát pazarolni...? És ez még nem is a legrettenetesebb abból a sorból amikor még a mozifilmcsináló ha magyar volt, nevelni akart...]