(#0028) 2006. március 26., vasárnap
(Nórival) Tegnap este láttam Nóra lányommal a "Casanova" c. filmet a Hollywood Multiplex Lurdy Ház moziban.
(mozi) (A film lapja olyan szépen kidolgozott, mint maga a film -- legalább is technikailag...) Jó késõn, fél kilenckor kezdõdött. A terem nem volt tele, afilm sem valami agyonreklámozott és az idõpont is elég kései volt. A film kivitele szép, látványos, habár nagyon komplokált képi megjelenések, szimbólikák nincsenek benne. A színészi játék is jó, habár itt sincs semmi különös.
(történet, nem logikus) A történek egy hagyományos, egy klasszikus vígjátékra emlékeztet: szerepcserék, névcserék. A témának megfelelõen sok a buja utalás, de a naturalizmustól mentes a film. A történetfûzés érdekében itt-ott azonban hihetetlennek és illogikátlannak kellett lennie a forgatókönyvírónak: Cassanovát pár méteren keresztül megemeli az alig egy méteres kis hõlégballon és még ugyanez a fizikai tévedés: Cassanovát és barátnõjét egész magasra emeli egy olyan hõlégballon, aminek a hõforrását azután a hölgy egy pohár pezsgõvel eloltja! Elég hihetetlen, bár ettõl még a film tökéletes lehet (ki figyel ilyenekre!)
(történet, nem hihetõ) Nem fizikai de azért elég hihetetlen fejlemény a "zsírmogul" Paprizzio pálfordulása, akibõl a megjelenésekor tapasztalható negatív jellemvonásokkal ellentétben a végére pozitív, de legalább is a fõhõst segítõ figura lesz. Nem túl hiteles, de a történet folyama ezt kívánja...
(szórakozás) A film zenéje szép, nagyon jól kiválasztott és nagyon jól illeszkedik a képekhez, a történetfûzéshez. Érdekes a film befejezése, az a történet-csavar, amivel a forgatókönyvíró egyszerre tartja meg Cassanova mítoszát és csinál a fõszereplõbõl jóravaló, tiszta szívû szerelmest! Szóval elég érzelgõsködõ film, a lelkizés és az akció mérlege erõsen az elõbbi felé billen! Egészében olyan vasárnap délutáni filmecske, jókedvû, kellemes szórakozás. Profi munka, de nem az a korszakos film, kultfilm. Azért nem baj, hogy megnéztük, jó szórakozás volt.
