Délután háromkor ebédeltünk. Erika finom húslevese meg kifli vaníliás tejjel, porcukorral és mákkal meghintve... Finom volt, habár kissé mosolytalan az ebéd... Aztán beállítottam akarácsonyfát. Nem volt vele szerencsére vele semmi gond, a karácsonyfa talp is igen jó konstrukció, de meg most símán ment is a dolog. Azt hiszem, nem lett rossz bár szerencsém is volt: a fa lehetett volna göcsörtösebb is, de nem volt... Szal ez hipp-hopp megvolt. A fa díszítésében nem volt dolgom: az évek hosszú sora alatt azt megtanultam, amit nem csinálok jól az a karácsonyfa díszítés! Amikor korábban belekotnyeleskedtem, sok kritika ért, ami nem jó. Vagy én erősködöm és akkor Era érzi magát rosszul vagy neki lesz igaza -- és akkor béke van! :) Szóval az utóbbi :)Kicsit morgott, hogy mindig mindent rá hagyunk, de hát aki csakis és kizárólagossággal tökéletesen csinál valamit, annak magának kel megcsniálnia :) Ezt sajnos _elmondani_ idehaza nem lehet, de talán nem is kell...
A karácsonyfa közvetlenül a beállítás után, a díszítés előtt:
A fenyőfa útban afelé, hogy karácsonyfa legyen belőle: Era nagyon ért ahoz, hogy szépen feldíszítse... Főleg, ha én nem kotnyeleskedem bele :)
Azután ajándékozás, azt hiszem mindenki örült annak, amit kapott. Era finom vacsorát csniált, majd elég sokáig, majdnem este tizenegyik elbeszélgettünk az asztalnál. Egészen pontosan a lánykák beszéltek, csak olykor kellett apró kérdésekkel noszogatni őket... Ere aléggé szótlan volt... Sajnos!
