A tegnap reggeli post-írás amint látom, félbe maradt... (Amikor kifogyott az akkumulátor, nem költöztem be a konyhába, hanem a kocsi tisztogatásához fogtam, erről lentebb bővebben...) Most megint reggel van, de már péntek. Ma nem olyan jó az idő, mint tegnap volt. Ma is fúj a szél, de hűvös van, kimondottan hűvös a reggel! Kiültem ugyan egy kis időre a kerbe de fáztam, ezért elég hamar becuccoltam vissza a konyhába...
Az ideális munkahely – már ha jó az idő...
Szerda délután Szombathelyre mentünk. Valahányszor Felsőmarácon vagyunk, Szombathelyre (és gyakran Köszegre is) elmegyünk. Régebben, amíg a gyerekek kicsik voltak, a Falumúzeumot is megnéztük, sőt párszor csónakázni is voltunk, mostanra egyiket sem szeretik a gyerekek nagyon. Nóra, amikor most felemlegettük azt, hogy elmehetnénk a Falumúzeumba, enyhén szólva is visszafogottan volt lelkes... Szóval: Körmend – eről a fentebbi post-ban esik szó – után irány Szombathely. A Franciskánusok melletti parkolóban tettük le a kocsit. Innen még egy perc séta sincs a Fő tér. Ez egy háromszög alapú tér, a háromszög csúcsa felől jutunk be a térre. Itt van egy patika, előbb itt vettünk valami kozmetikumot, de nem volt minden, úgyhogy a tér lejjebbi részénél levő DM-ben is megnéztük (itt volt). A tér szépen néz ki: már nincs építkezés és már azok a ronda fabódék sincsenek meg, amik szerintem elcsúfították a tér kiszélesedő részét. Most ez a rész majdnem teljesen üres, a SzentHáromság szobor szépen érvényesül csakúgy, mint a teret lezáró magas, klasszicista és szépen felújított épületsor. Ezután séta vissza a Franciskánusokhoz... A választékuk messze elmarad a Berki vendéglőhöz képest, de nem főznek rosszul. Most a kiszolgálás sem volt lassú – korábban mindig sokat-sokat kellett a pincérre várni. Vacsora után még sétáltunk egyet a téren, utána indultunk haza.
Era és Nóri Szombathelyen
Era és Nóri Szombathelyen
Szombathely, városrészlet
Era és Nóri Szombathelyen
Nagyon megtetszett a lányoknak a Nóra kezében is látható kristályvíz, ezt a DM-ben vették Szombathelyen
Era és Nóri Szombathelyen a Ferences Sörözőben
Sertéspörkölt galuskával, a szombathelyi Ferences Söröző választéka nem nagy de ami van azt kiválóan csinálják
Ferences Söröző, Szombathely: alig venni észre a portált
Szombathely, Fő tér
Szombathely, Fő tér
Szombathely, Fő tér
Szombathely, Fő tér
Már alkonyodott, mire hazaértünk, Felsőmarácra. Nóra nagyon akart felmenni a faluba a haverjaival traccsolni, de addigra teljesen bealkonyodott, és habár én elengedtem volna, Era nem! Era most nem engedett, kötötte az ebet a karóhoz, nem volt mit tenni. Nóra dúlt-fúlt, de végül is maradt. Viszont eszement módon unatkozott, hát elkérte a laptopot meg a telefonomat és MSN-elni kezdett. Amint láttam – tényleg nem kiváncsiskodtam! – főleg Danikával cseverészett. Egészen hajnali egyig – akkor is csak azért hagyta abba, mert egészen egyszerűen lemerült a telefon! Ez a lány nem semmi! :) A laptop-on elfelejtettem az ő profilján a naplóállományt bekapcsolni, így nem tudom mit beszélgetett, de talán nem is lett volna etikus ezt tennem!
A csütörtök kora reggelről esik pár szó a tegnapi post elején, azt nem ismétlem meg... Napközben nem voltunk sehol. A lányok napoztak, utána Era ebédet főzött, Nóri meg hol olvasott, hogy meg teljes gázzal unatkozott... Csak rövid időre vitt színt a semmittevésébe, hogy megjelent újabb kosztosunk, a Nóri által szponzorált kóbor macska aki egy etetés után hajlandó volt újra és újra megjelenni egy kis kajáért...
A Nóri által szponzorált macska
Én a kocsit takarítottam ki, jó sok munka volt vele, egészen alkonyatig elpiszmogtam. Előbb a csomagtartót pakoltam ki, a pótkereket is kivettem. A kocsi három éves, újként került hozzánk – életem első kocsija, amit újként vettem, amit rajtam kívül más még nem használt – de érik olykor meglepetések az embert! Korábban vettem egy autóemelőt (mechanikus, csavarorsós), ezt azóta is hordom magammal. Pár hete kellett is kereket cserélni, az az emelő jó, csak a kocsi alján levő perembe nem illeszkedik az emelő vége. Azért használható... Most, hogy teljesen kipakoltam a csomagtartót, mit találok: egy emelőt, pont olyan csavarorsósat, amit én is vettem, és ami harmadik éve hordozok magammal... Ez annyival jobb, hogy szépen bepasszol a pótkerék mellé és az emelőfejen levő horony éppen beleillik a kocsi alján futó bordába... Szóval mindig érhetik az embert meglepetések...
Egy kocsiemelőt találtam a Suzuban :)
A felsőmaráci ház; a kerítésen a Suzu gumiszőnyegei száradnak
Láma Felsőmarácon. Fogalmam sincs hogyan és miért került ide, de a kép a bizonyíték: a Telek út elején, az egyik kert karámjában két láma legelészik. Nem az Andokban hanem az Alpokalján...
Előbb mosószeres meleg vízzel letöröltem a kocsi belső részében levő műanyag elemeket. Az első szélvédő alatti, legnagyobb felület sikerült a legkevésbé, nem néz ki most sem tisztának. Lehet, hogy valami műanyagápolóval kellene lekennem? Az ajtók tele vannak olyan elemekkel, amiknek nincs lefele kijáratuk, olyan zseb szerű dolgok: a kosz ami az ilyenbe belekerül, egészen nehezen takarítható. A mérnök, aki ezeket tervezte, szerintem nem végzett nagyon jó munkát. Persze csodák nincsenek: ez egy nagyon olcsó autó, a legegyszerűbb megoldásokat kellett alkalmaznia a tervezőnek, az meg ezzel jár. Mondjuk az ajtó műanyagelemei olyanok amilyenek: azt viszont nem értem, hogy a pótkerék körüli lemezidomnak, a fenéknek miért nincs legalább leeresztő csavarja. Az a víz, ami ide bekerül, innen soha ki nem folyik – és ráadásul ez nem is olyan része a kocsinak ami szem előtt lenne. Ezt naponta nem nézi meg az ember, az ide beszivárgó víz hetekig, hónapokig itt marad és korrodálja a fenéklemezt... Szóval a komplikált műanyagelemek tisztogatása is elég babra munka volt. Ezzel is elment elég sok idő... A koszos mosóvíz pont alkalmas volt a pótkerék illetve a kerekek lemosásához, na ezek egészen újjávarázsolódtak a tisztogatástól, sokat dobnak most a kocsi kinézetén (nem régi kocsi, azaz nincs a lemezfelni elkorrodálva). Azután kiporszívóztam: elképesztő mennyiségű kosz volt benne, ráadásul a porszívó, egy majdnem velem (!) egyidős szovjet Rakéta sem volt a topon... Azért a semminél többet ért a porszívó, ha nagyon nehézkesen és lassan is de sikerült kitakarítani. Ezt követte a mosás. Kis autó, de ilyenkor nagyon nagynak tűnik :) Utóbb látszik, hogy itt-ott foltokban kimaradt, hát semmi sem lehet tökéletes... Ezután ebédeltünk, mint minden eddig Marácon töltött napon: jócskán a délutánban, majdnem négy órakor... Kaja után igyekeztem rávenni Nórit, hogy jöjjön le velem a Himfai parkerdőbe, a horgásztóhoz, de nem akart. Elég lusta, ami azt illeti, mentem hát magam. Így persze sokkal unalmasabb, de ez van. Ráadásul délelőtt félmeztelen takarítottam a kocsit a tűző napon: egy merő vörösség lett a hátam, inget alig tudtam felvenni rá.
A Himfai parkerdő olyan, mint mindig: szép és mivel nem nagyon látogatott, nincs is sok szemét meg turista. Inkább csak a közelben lakók járnak ide pecázni, amikor ott voltam éppen akkor érkezett egy család (azt hiszem, család): egy férfi három 10 és 15 év közötti forma fiúgyerekekkel, éppen akkor pakolták ki a peca felszerelésüket. A forrás kicsit lepukkantabb, mint eddig, de minden évben ilyen, minden évben kicsit elhanyagoltabb, mint az azt megelőző előzőben... Szépen lassan leamortizálódik, úgy látszik, senki sem tartja karban. Hosszú volt a séta, majdnem két óra hosszat tartott. Nem vittem magammal innivalót, visszafelé jövet felmentem a felsőmaráci kocsmába. Jólesett két korsó kőbányai... A kocsmáros nő egy vékony, negyvenes nő nem túl szép arcú de elég vékony és egészen elfogadhatók a mellei (vagy szenzációsan jó a melltartója)... A kocsma egy kis helyiség, az ivó, ahova a bejárat vezet, ahol a pult is van meg egy ebből nyíló, teremnyi nagy, ahol biliárdasztal is van. A nagy helyiségben ketten üldögélek egy-egy pohár fröccs mellett de külön asztalnál. Hogy nem unják magukat halálra... Az ivóban a pultot támasztotta egy hallgatag pasi, olyan harmincas forma, az nem szólt semmit (a kocsmásrosnő Tamásnak szólította), a pulttal szemben egy asztalnál egy hatvanas forma pasi üldögélt, ő beszélt főleg, a pulot a másik oldalról egy negyvenes pasi támogatta és egy korsó sör mellől beszélgetett a hatvanassal és persze a kocsmárosnővel. Amikor beléptem, egymás szavába vágva szövegeltek, de amint megjelentem, egyszerre elhallgattak, félbeszakadt a beszélgetés. A két korsó kőbányaimmal a bejárat mellett ültem le egy asztalnál. Pár perc múlva újraindult a beszélgetés, de már valószínűleg nem arról, miről a belépésemkor, mert a beszélgetés akadozóbb volt, láthatólag nem tudták a magamfajta idegent hova tenni aki, letelepszik a két korsója mellé és rájuk figyel... A csaposnő hozta utána szóba azt, hogy pénteken valami közeli faluba hivatalos lagziba, na ezen aztán elcseverésztek... Vagy negyedórig feszélyeztem szegényeket, aztán elindultam hazafelé... Era kétszer is felhívott, nem tudom pontosan miért, megmondtam, hol vagyok... Úgy látszik, el kell menni ahhoz hogy hazavárják az embert :)
Himfa, Parkerdő
Horgásztó a Himfai Parkerdőben
Vadvirág a Himfai Parkerdőben
Himfa, parkerdő, részlet
A felsőmaráci vegyesbolt. Nyitva hétfőtől szombatig reggel hattól délig
Felsőmarác
Háromnegyed nyolcra értem haza, kicsit üldögéltünk a kertben a lányokkal. A tengerimalac legeltetése volt az apropó: a kert füve neki maga a menyország és habár elég gyáva tengerimalac, ha kitesszük a kert közepére, nem szalad el, de a füvet rágcsálva, jobbnál jobb falatokat keresve bizony el tud kóborolni, kellett figyelni rá. Alig tudtam visszatenni a házikójába, annyira nem akarta hogy felvegyem, mert hogy annyira tetszett neki ez a táplálék-gazdag szabadság... Már erősen alkonyodott, nyolc is elmúlt, amikor sikerült rávennem Nórit, hogy elmenjünk a faluba sétálni. Ahogy alkonyodott, beborult és feltámadt a szél is: nem sokkal azután, hogy elindultunk, Era utánunk telefonált hogy vihar jön... Hát nem jött, de úgy látszik, Era nagyon figyel ránk :) Szóval Nórit sikerült kimozdítani, elkísért a faluba... Gondolom, ő elsősorban arra volt kíváncsi, a haverjai ott trécselnek-e a falu közepén. Volt ott tényleg féltucat fiatal, de sem Nóri sem én nem ismertem őket. Úgy hogy „csak” séta lett belőle... Menet az egyik ház udvarából (ott sem volt kerítés) két egészen kicsi macskakölyök szaladt ki és jó darabig velünk voltak. Nórának nagyon tetszettek: tényleg aranyosak voltak és barátságosak is. Már kimondottan sötét volt, kilenc is elmúlt, amikor a Telek úton jöttünk visszafelé. Nórinak az a fixa ideája, hogy az út melletti kukoricásból „vegyünk kölcsön” két-három cső kukoricát... Hiba mondom neki, nem való kukoricát lopni általában sem, de ilyen kicsi faluban meg pláne... Tegnap este is ezzel nyaggatott, de ellenálltam!
Most péntek reggel van. Ma Kőszegre terveztünk menni. Lassan dél, de a lányok, Era és Nóra nem nagyon készülődnek. Én meg itt ülök a konyhában, írok a gépen és közben megy a TV. Odahaza soha nem vetemednék az M1 nézésére, szerintem ritka kivételtől eltekintve egyszerűen nézhetetlen. Most egy olasz sorozat sokezredik része megy, valami múlt századbeli grófi család „kálváriája”, családregény szappanoperás beütéssel, ráadásul olyan édeskés hogy az embernek hányingere támad tőle (Azt hiszem Gőg a magyar címe). Szóval borzasztó...
