Szombat, meló... Most kivételesen nem egyéni stréberség hanem ledolgozós szombat... Nagyon szép idő van de elég hideg. Reggel a rádió valami sarkvidéki légáramlatról beszélt, hát lehet benne valami: az ég tiszta, felhő alig, a szél fúj de nem erősen és szépen süt a nap. Már nem melegít :( Ma szombat, akármennyire is hétfőnek minősül, reggel a villamoson kevesebb volt az ember. A gyerekek ma ünneplőben jöttek, a sulinkban ma lesz az október 23-ai ünnepély. Óra nem marad el: 40 percesek lesznek az óráink és a kicsit „kibővített” nagyszünetbe az ünnepély éppen (talán) bele is fér, a hetedik óra akkor ér véget amikor egyébként is...
Az ünnepély a szokásos... Hat fő szerepelt, hárman az osztályomból. A műsor jó volt, nem túl patetikus, a történteket vázolta... Nem tudom, a srácok mit fogtak fel belőle, de gyanítóm, nagyon nem érdekelte őket. Ragyógóan napos idő volt széllel – a szereplők papírjait olykor elég rendesen elfújta a szél – de elég hideg is. A srácok rendesen vacogtak...
Délután még volt egy órám a 12E-sekkel: velük a programozás alapjait vesszük. Jó csapat, de elég nehéz nekik órát tartani mert nagy lakli kamaszok, és bár nem buták de nagyon fegyelmezetlenek. Most is megtettek mindent, hogy ne a tananyaggal foglalkozzunk. A szombati műszak utolsó óráján nem is volt könnyű mindig a megfelelő kerékvágásban tartani az órát.
Ezeket a képeket éppen egy hete, na jó: majdnem egy hete készítettem, tizennegyedikén vasárnap. Nagyon banálisak, de nekem nagyon tetszenek. Itt sincs rendező elv, egyszerűen csak tetszenek a képek...
Ősz: egyszerűen, szépen...
Azt hiszem bodobácsok: nem tudom, mi a fene tetszik nekik ennyire egy használt gumiabroncson de láthatóan nagyon izgatónak tartják!
Hajnalodik a suli melletti lakótömb felett...
A Suli udvarának színpada, az ünnepély előtt
Kettő után – ekkor jutottam el oda – kimentem a közeli kínai vendéglőbe (inkább gyorsétkezde) a szokásos kajáért. Menet vettem észre a Haller úton ezt a régi villamost. A vezető meg a kísérője szépen fel voltak öltözve ünneplőbe, utast nem szállított. A 24-esre nem emlékszem hogy ilyen kocsikkal járt volna – biztosan járt, de akkor én még nem jártam errefelé... A 30-as viszont jó darabig még akkor is ilyen villamos volt, amikor régen én iskolába jártam erre. És a 33-as villamos egészen sokáig, igaz: az a Váci úton meg az Árpád hídon. Baromi magasra kellett felmászni ezeken a villamosokon (hol volt akkor még az alacsony padló), és minden kemény volt rajtuk: A döccnései, ahogy neki-nekivágódott a sín egyenetlenségeinek, és kemények voltak a fából való ülések is. Az egyik oldalon végig ülés egyben, az utastérrel szemben, a másik oldalon egyes ülések a haladási irányban és azzal ellentétesen... Sokat zötykölődtem ilyeneken amikor hideg volt és sötét, én meg a tinédzserként nagyon álmosan mentem kora reggel iskolába éppen attól idegeskedve, hogy aznap miből írunk dolgozatot és ha írunk, akkor az hogyan fog sikerülni... Nos, egy villamosról elég sok minden az ember eszébe tud jutni... Ahol annak idején a 33-as járt, a Váci úton, ott már nyoma sincs a síneknek. Nem kevés nosztalgiával nézegettem a villamost és szerencsére most nálam volt a fényképezőgép hogy lekapjam...
Öreg villamos a Haller úton
