Csak görgetek magam előtt pár dolgot, mindig csak majd, majd holnap... Szerencsére olyan dolgok, amik ha halasztódnak, akkor sincs baj, ilyen például az, hogy post-oljak ide. Nagyon gyorsan telnek a napok, gyorsan és nagyon jól...
Tegnap óralátogatni voltam, ezt kell, ez része az iskola minőségbiztosítási rendszerének. A nyelvtanárokat örököltem meg (szó szerint), azaz az ő óráikat kell terv szerint látogatni. Az angol még csak OK, de a németórákon szó szerint nem értek semmit... Mondjuk ettől függetlenül a tanári módszerek minden eleme értékelhető. A helyzet sajátossága az volt, hogy abban a teremben volt az óra, ahol a legelső órám is, 1974 szeptember legelején. Akárhogyan is számolom, az 33 éve volt... A tanárnő, akinek az óráját hivatalból látogatnom kell, annak idején tanított is engem, igaz akkor nem németre hanem oroszra. Az óra lement és fura volt látni, hogy a tanárnő alapjában olyan most is mint amikor minket tanított. Az óra után ő is rákérdezett erre, más-e most mint régen... Mit lehet erre mondani: más is, nem is... 33 év nem múlik el nyomtalanul, ráadásul azért olyan nagyon nem is emlékszem a tanári módszereire. Alapvetően, mondom, olyan német tanárnőnek is mint annak idején orosznak. Azt még hozzá kell tenni, mert fontos: az alatt a pár év alatt annyit tanultam nála, tőle oroszból amivel még egyetemen is vígan eléltem :)
