Tegnap azaz hétfőn temetésen voltunk, édesanyám unokaöccse temetésén. Hajdúdorogon volt. Szép napos idő volt de nagyon hideg... Ottó kocsijával mentünk, Rita és apám meg én voltunk ott. Pár kép...
Először itt álltunk meg, valahol Hatvan magasságában egy pihenőben az autópályán. Ottó is, Rita is dohányoznak (nem sokat, de nem is tudják nélkülözni) viszont szerencsére a kocsiban nem, hát ez is apropó volt a megálláshoz. Szikrázóan tiszta napfényes idő volt de nagyon hideg...
Hajdúdorog, temető, pár órával a temetés előtt
Édesanyám nagybátyjának a háza Hajdúdorogon
Hajdúdorog, temetés...
Hajdúdorog, a görögkatolikus templom. Nagyon szép és nagyon sajátos – amennyire csak sajátos lehet egy hagyományosan római katolikus országban az ortodox hagyományokat idéző templom.
A temetés sem volt rövid, utána pedig a hajdúdorogi görögkatolikus templomban – lásd fentebb – gyászmise. Utána elköszöntünk... Négyen voltunk, Apám, Ottó és Rita valamint én: Marika férje nagyon marasztalt volna de udvariasan megköszöntem és elköszöntünk... Ebédelni akartunk, a hajdúdorogi főtéren ebben az étteremben próbálkoztunk. Mint kiderült, nevével ellentétben ez nem étterem csak egy konyhával is rendelkező söröző... A pultos lány udvarias volt ugyan de úgy válaszolt a kérdésemre mint ha a Marsról jöttem volna és olyat nem tudnák ami nyilvánvaló: csak rendezvényre működik a konyhájuk.
Hajdúdorog, a Bocskai Étterem. Ami nem étterem csak egy középszintű söröző, a Ferencvárosban tucatnyi jobb van! Ez van, hiába város Dorog...
Pár perc alatt értünk át Hajdúnánásra, nincs az messze.
Hajdúnánás
Két helyet találtunk ami ebédelés kapcsán szóba jöhetett. Az első, az ígéretesebb sajna hamar kiesett, mert valami zártkörű rendezvény miatt elhajtottak minket. A másik egy pizzéria
Hajdúnánás, pizzéria
A konyhájuk jó: Rita és Ottó egy kétszemélyes tálat kértek és ízlett nekik... Apám pacalt evett én meg marhapörköltet. Mind a kettő jó volt. Az árak kicsit húzósak de egy alkalommal belefér.
Hajdúnánás, pizzéria
Az út hazáig eseménytelen. Hosszú nap volt. Az apropó szomorú. De ez is összehoz embereket. Gyuri, Isten veled...