(03:51) Itt a péntek, minden napok legkedvesebbike :) A hét nagyjából mögöttünk (na jó, a mai napot azért még ki kell bekkelni), de a hétvégéből még nem telt el semmi...
Soha sem fogom tudni eldönteni, mi a jó taktika a post írásánál. Ha jól látom a többség, ha nem mindenki megírja és kész. Ritkán látni update megjegyzést illetve olykor észrevenni, ha vissza-visszatér az ember, hogy egy post hosszabb lett, esetleg kicsit megváltozott. Lehet, csak az én dilim, d eén nagyon szeretem át- meg átírni a post-okat és szerintem nincs is ezzel baj ha hosszabb távról szól a dolog. Mert hogy a mai, a tegnapi, esetleg a tegnapelőtti post-ot kozmetikázom – hosszabb távra azért nem nyúlok vissza... Ez a tegnapi post végéről jutott eszembe. Este már hulla fáradt vagyok, sem kedvem sem ihletem semmi értelmeset írni, reggel viszont pikk-pakk megy... Most meg azon morfondírozom, hogy átírjam-e a tegnapi post végét vagy egy másik, a mostani post-ban irjak szint ugyanarról...
A tegnapi két órán, azon amiről a tegnapi post végén esik szó, a sajátjaimmal adatbázist kezeltünk, de most már velük csakis SQL-lel oldjuk meg a lekérdezéseket. Nem nagyon szeretik az SQL nyelvet de nem nagyon értem, miért. A QBE rács sokkal logikátlanabb szerintem, csak persze egeret lehet rajta használni. A németesekkel kicsit lassabban, az angolosokkal kicsit gyorsabban lehetett haladni, de dolgoztunk rendesen mind a kettő csoporttal. Nem úgy a 12C-sekkel, az ő foglalkozásukat a délután érettségis előadás miatt passzolnom kellett.
Az előadás a Kommunikációs és Üzleti főiskolán (vagy hogyan is hívják) volt. Az Örs vezér tere környékén van, hezitáltam kicsinyt hoyg metróval menjek, de a bliccelés ha elkapnak, nagyon drága, a jegyet megvenni pedig kicsit olcsóbb csak.... Tehát maradt a kocsi... Azt hittem nagyobb lesz a csúcsforgalom de nem volt veszélyes. Az Örs vezér terénél van egy kínai Skála, annak a parkolója ingyenes – és eléggé tömött is emiatt napközben, ott találtam a Szuzkának helyet, Igaz, innen meg annyit de annyit kellett gyalogolni hogy ha nincs ilyen csodaszép napos idő, biztos meggondolom hogy keresek közelebb parkolót. Így maradt a séta ami kimondottan jólesett volna ha mondjuk negyedórával korábban vagyok. A 10-eseim órájáról is repülőrajttal kellett induljak és így is alig egy perccel kezdés előtt értem be. A kör alakú épület – annyira tetszett, hogy a tegnapi post-ba be is raktam egy képet erről – elég fura belső tereket eredményez, a nagyelőadó ahol a tájékoztatás volt például olyan kifli alakú ahol a kifli száraiban is ülnek hallgatóság és az előadó a kifli könyökében beszél: hol jobbra, hol ballra. Az első előadást Pongrácz László tartotta. Nem láttam még ilyennek, olyan kedélyeskedő egyetemi tanárra vette a figurát. Amit mondott, érdekes is volt, megszívlelendő is habár olyan falrengető újdonságról nem esett szó, Mindezzel együtt ezért még érdemes is volt elmenni. A másik előadó – a neve nem fontos – az OKM egy főtanácsosa, a program szerint a felvételi pontszámístásról beszélt volna. Na ez érdekelt is volna, ez nem a munkám hanem Orsi miatt. Ehhez képest beszélt az úr mindenről, mesterképzésről, egyetemi kapacitásokról... Nagyon restellek ilyet tenni, de az előadó mondókája alatt egyszerűen felálltam és eljöttem... Szégyenlem, de hát erre az előadásra nekem nem volt semmi szükségem...
Éppen visszaértem a szülői értekezletre. Előtte Reith Jancsi lerohant, nagyon mogorva volt, hoyg a WEB lapjukat még mindig nem csináltam meg habár a szavaiból -télve elkönyvelte magában, hogy én már nem is fogom (lehet, hogy igaza van, momentán ki sem látszom belőle, annyi a tennivalóm az iskolában). A leginkább azonban az bosszantotta őt, hogy egy másik ismerőse (sem) tud a WEB anyaghoz szerkesztés jelleggel hozzáférni. Azt hitte – szerintem azt hiszi –, hogy „túszul” ejtették őt azzal hogy pulikus de nem szerkeszthető a lapja. Amennyire tudtam, nyugtatgattam, habár most lövésem sincs, miként lenne a lap szerkesztésre elérhető. Ezt a lapot valamikor 1999-ben kezdtem el csinálni, legutóbb 2007 tavaszán kellett hozzányúlni, mondjuk sejtelmem sincs miként érem majd el de most ezzel nem tudok foglalkozni.
Szülői értekezlet: kevesen voltak... Elmondtam a legfontosabbakat 32 percet használtam el úgy, hogy ebből majdnem 10-et Eta beszélt az alapszintű nyelvvizsgáról. Restellem, de a SzMK gyűlésen volt anyuka ezután beszélt az ott elhangzottakról -talán illetv volna hamarabb szót adni neki. (Nem tűnt emiatt sértődöttnek). Azt követte a szokásos: a szülők egyéni konzultációja. Sajnos egy visszatérő panasz volt: az elektrotechnika! Katasztrófa amit a kolléga csinál ami annál is nagyobb baj mert ő egy idős, már nyugdíjas kolléga aki annak idején még engem is tanított. Nem emlékszem, hogy akkor ilyen lett volna... Most összekeveri az osztályait, itt leadja és ott elkérdezi az anyagot – naná hogy gyalázatos eredmények születnek. A szakkörön ad le új anyagot amit órán kér számon... Az átlaga a tárgynak siralmas, a gyerekek utálják az elektrót. Ez nagy baj, a srácaim autóelektronikai műszerészek lesznek – de így nem lesznek azok. Tartok tőle, az ezévben eltávozott (elvesz-tett!) három diák más iskola keresési szándékát fájdalmasan erősen motiválhatta az elektró tárgy ilyen rémes ilyen lelketlen felvezetése... És sajnos alig tudok valamit tenni, ez a legrosszabb... Alig valamit – de azárt valamit csak megpróbálok mert ez így nem állapot!
Este (éjszaka, hajnalban) elkészült az órarend. Jó meló volt, féltem hogy nem lesz meg de meglett... Este kellett volna de olyan tompa voltam, amit a post, a tegnap esti post vége is tükröz. Ma hajnalban viszont rissen, alig nég óra alatt meglett. Nem tökéletes, a kollégák máris eszközöltettek benne javításokat, de megvan és nem is rossz. (Van kolléga aki kér, van aki parancsolgat – nagy nagy türelem kell ezek szép, kulturált, előzékeny kezelésére, mert ha itt hirtelenkedek és indulatoskodom, azzal csak haragost szerzek, az meg kell a fenének. Mondjuk azért az piszkálja a csőrömet amikor valaki kijelenti, na majd ő jól odébbtesi ezt az órát, de még ezt is szép szóval kell lekezelni, azt hiszem...) Aztán jött a krach: az a hölgy aki ígérte jönni tanítani, nem jön. Állítólag hívott engem telefonon tegnap délután – mondjuk én éppen Pongit hallgattam, telefon lehalkítva. Mondjuk a hölgy küldhetett volna SMS-t, nem tette. Amikor ma reggel felhívtam (igazán nem voltam sértő, habár lehet, határozott igen), elég sértődött hangon reagált a szavaimra. Akadt jobb munkája, ez a mondókája lényege... Na igen... Mindegy, felötlik bennem, hogy ha legközelebb jönne, akkor sem kellene pont ő ha kellene tanár – de ez csak olyan hirtelen jött és kicsinyes bosszúvágy. A munka üzlet nem hűség kérdése, neki jobb akadt, ettől kezdve mit érdekli őt az én bajom, egy ismeretlen szmról fogadatlan hivás indításával ő a maga részéről lerendezte. Ez van.. Most ezerrel hajkurászok nyelvtanárt, több helyen próbálkoztam és igéretet majdnem mindenütt kaptam, Keddig meg kellene oldani – majd meglátjuk...
