Valamit nem jól csinálhatok, mert soha semmire nem jut idő... Olyan szépen elterveztem tegnap délután is, mi mindent megcsinálok, végül azonban nem lett belőle semmi. Egyik nap jön a másik után, minden napra mindig megvan, mi is a teendő sőt vannak amik halogatódnak... Semmi láblógatósdi, semmi olyan, hogy na essünk neki ennek meg ennek, mert habár nem sürgős, de most éppen semmi másra fontosabbra nem kell az idő...
Szerdán nincs órám órarend szerint és most helyettesíteni sem kellett kollégát... Nagyjából nyugodtam megcsinálhattam az érettségi vizsgabeosztást! Tavaly négy osztályunk érettségizett, 200 fölötti összlétszámmal (már a konkrét értékekre nem emlékszem), idén „csak” valami nyolcvan fő, de a teljes érettségiző létszám alig marad el a ketőszáztól – a különbség pedig a nagyon sok előrehozott érettségi. Ez a leetőség indulása óta benne van a kétszintű érettségiben, de a mi diákjainkat túlságosan nem érdekelte. Emlékszem, a legelső kétszintűn kettő, utána egy előrehoztott volt és tavaly is csak 16. Mondjuk mind informatikából és idén lesz olyan először, hogy nyelvből is tesznek le előrehozottat, ezek szerint ez a két (érettségi) tantárgy olyan, ahol erre esély és lehetőség van... A nyelvi előrehozottal kapcsolatban nincs még tapasztalat, az informatika szépen szokott sikerülni, a tavalyiak között volt nemegy ötös. Szóval szerdén megcsináltam a csoportbeosztást: a kisebb osztály kerültek hétfőre és keddre mert habár ez az osztály nem tölt ki három napot de kettőt nagyon is, és nem akarom hogy pénteken késő este még itt toporogjon a vizsgabizottság. Az első hét három utolsó munkanapjára az egyik nagyobb osztály maradt, ők kettő napba semmiképpen sem férnek bele de a három napot nem fogják kitölteni, ami mivel péntek a harmadik nap, nem is baj, legalább a vizsgabizottság pénteken hamarabb végez. Főleg ha aznapra nem kapnak ebédet :) Lesz kettő nap amikor viszont csak előrehozott érettségizők lesznek. Na az pörgős nap lesz. És: eddig az érettségi vizsgabizotságnak mindig hivatalból tagja (de facto mindenképpen; azt hiszem forma szerint nem) az osztályfőnök, na ezesetben az nincs mert legalább fél tucat osztályból jönnek össze a vizsgázók. Érdekes lesz informatikából, mivel a felelők majd 80%-a abból felel... Eddig mindig ötösével, hatosával leehtett őket mármint az informatikából vizsgázókat felelteni, most meg reggel nyolctól délután hatig egyikinformatika felelet megy majd a másik után.
Délután alkalmazói verseny. Ilyet tavaly nem csináltunk, az új kolléganő vagy 25 diákot beszervezett. Első kérése az egy tereme 25 gép volt, ez nekem nem tetszett, inkább két teremben ültettük le őket, igaz: így nekem is kellett felügyelni de az nem akkora probléma, mivel délutánra ígérkezett a Mókus örs is... J9ttek is, a szokásos csiviteléssel, nevetgéléssel ami üde színfolt egy iskolába ahova majd emberőltő óta (igen, van már annyi!) nem járt diáknak leány... A kettes teremben ültettem le azt a hét srácot, akik oda kerültek mert hoyg az egyes teremben már nem fértek el, aztán egymás melletti gépekre a Mókus Örs tagjait. Excel-t vettünk velük, már erősebb anyagrészeket is, amik mág Dávidnak is nehézséget okoztak. Ismerni ismerte az AB.MAX() vagy az FKERES() függvényeket de sem gyakorlata a használatban nem volt sem nagyon nem szereti. Mindegy is az, szereti vagy nem, a vizsgán kérhetik tehát biztonsággal kellene tudnia használni amint a leányoknak is. Na ebben vannak kétségeim, nem tudom elegendő-e a rendelkezésre álló idő ahhoz, hoyg ezeknek a komplexebb függvényeknek a megismertetésére, elsajátítására és a velük való munka rutinná emelésére tehetünk-e kísérletet... Mindenesetre megpróbáljuk!
Alkalmazói verseny; a diákok nagy része az egyes teremben írta...
Még nem is végeztünk egészen a Mókus örssel és a feladattal – mondjuk az utóbbi két foglalkozáson szépen, egészen és kereken be tudtunk egy-egy érettségi feladatot fejezni – szóval még nem si értünk a végére, amikor megjelent Cila! A suliban... Jó régen nem volt itt! Az érettségi találkozó itt lenne a Fáy-ban valamikor május végén. A kisudvarban csinálunk majd valamikaját, Cila mint képzett (!) szakács lesz aki ezt elköveti. A körülményeket megnézni jött be, nem sokkal utána Gyuri is itt volt. A Mókus őrssel éppen végeztem, Orsinak még kellett kicsit várni mert február végén lejárt a zöldkártyája amit a kollégám éppen akkor, délután csinált meg. Orsi vitte haza CicaBogárral a lányokat már akit kellett és aki akarta – nagyon szervezkedtek a számtech tanulás után, a kocsira várva... Ők el, aztán lassan mi is szedelőzködtünk: átmentünk a Háry-ba. Szerda este végül is négyen lettünk, Tibi is tudott jönni... Majdnem nyolcig maradtunk... A hely jó de sajnos az árak markánsan megnövekedtek ami az ételeket illeti... A sör választék kicsi (csak egyfajta csapolt van!) de mert az éppen Soproni Ászok, hát megteszi.
A Mókus őrs: Orsi, én, Réka és nagyvigyorral Dávid
A Mókus örs: Zsófi, én, Réka és Dávid...
A Mókus örs: a tényleges munka után a csajok átmentek megint gyerekbe...
Gyuri és Cila a Fáy-ban, a kisudvaron tartottunk szemlét, mi is kell majd pontosan az érettségi találkozóhoz...
Háry: Gyuri, Tibi és Cila
Hazafelé a metróban: Cila, Gyuri és Tibi
Elég rosszul indult a tegnapi azaz a csütörtöki nap! Reggel Era utánam telefonált, előbb a mobilon aztán kérte, hívjam vissza a vonalason, ez már maga nem jó jel. Kiderült, Nóra nincs jól: ez előbb Nórát ijesztette meg alaposan, ami pedig Erát... Csütörtökön elég sok órám van, igaz: nem reggel vagy kora délelőtt. De azért mégis elég rossz érzés hogy az órák miatt nem mehetek pedig a leány nincs jól. Már szerda este is mogorva volt, de hát nála ez nem különlegesség, annyira gyakran rideg és mogorva (velem biztosan, nem tudom mással is így van-e), utóbb visszagondolva talán észre kellett, talán észre lehetett volna a betegség jeleit venni rajta. Hja, utóbb gondolunk vissza mindig, mit is lehetett volna vagy kellett volna tenni... :( Szóval a második órám megvolt, aztán hazanyargaltam. Nóra addigra kapott valami görcsoldó fájdalomcsillapítót meg gondolom a kedélyén az is sokat dobott hogy láthatta, mennyire figyelünk rá... Era még itthon volt, és miután velem beszélt telefonon, Era hazahívta Orsit a suliból. Nem tudta pontosan, Nóra mennyire nincs jól, ezért semmiképpen sem akarta egyedül hagyni, neki meg tizenegy tájt mennie kellett... Orsi persze fülig érő vigyorral állított be alig valamivel utánam... Mondta is Nóra vigyorogva – akkorra már a vigyorgás is ment neki! – hogy annyira azért nincs rosszul, hogy családi kupaktanácsot kelljen összehívni miatta! :) Sok okosat az aggódáson kívl tenni nem tudtunk: vettem neki pár üveg ICE teát, a folyadékbevitel azt hiszem fokozott kell egyen; vettem kamillateát, bár mind a három leány leszavazott, mondván rossz az íze, minek... Aztán vissza kellett órára mennem... Az orvos dél tájt volt itt, megerősítette amit gondoltunk és irt fel gyógyszert, szóval a lehetőségekhez képest ez rendben lesz. Mondjuk a hétvégi buliprogramja Nórának ugrott, de hát ez legyen a legnagyobb probléma...
Nem volt jó a napindítás a suliban sem. Valami integrált szakmai versenyre megy négy tizenegyedikes diák, velük csütörtökön és pénteken a nulladikban a könyvárban. Soha ilyet nem tanultak, elég nehezen megy nekik. Nagy türelem kell hozzá, tegnap ez nekem kicsit nehezebben ment... Aztán persze csak belejön az ember, végül is nem volt rossz az óra csak elég lassan haladunk, tegnap nem is tudtuk befejezni a változó fogalmát, használatát. Ebben persze más is benne volt: korábban az egyes terem totál újratelepítéseként az egyik gépet totál telepítésnek vetettem alá. Ilyet azokon a gépeken akkor csináltam amikor újak voltak, azóta csak klónoztam. Most itt az idő, szépen nulláról feltelepítem... A teremben, igaz már csak nagyon kicsi óraszámban de van még SolidEdge óra. Amíg én tanítottam CAD (tavaly sajnos már nem), én az AutoCAD helyett ezt használtam mert szeirntem összehasonlíthatatlanul jobb, fejlettebb... Azért is volt fent az egyes terem gépein... A 11-est használjuk, nyárom jön ki a 20-as, szóval igazán nem lehet mondani, hogy eszeveszetten követnénk a trendet... De a 11-es arra, amire mi használtuk jó. Most az újratelepítésénél vettem észre, hogy sajnos a magyarítás CD sérült, nem olvasható azaz a gép újratelepítése és a klónozással a terem totál felújítása elmaradt... Szerda este, épp Ciláékkal a Háry-ba mentünk jelentkezett be egy úr a forgalmazótól telefonon (honnan volt meg neki a mobilom, nem tudom!), hogy a közelben lakik és csütörtökön reggel áthozná... Semmi baj nem is lett volna, de éppen akkor jött amikor a tizenegyedikesekkel a programozáson dolgoztunk, és nem egyszerűen csak hozta a lemezt (a lemez anyagát), de kicsit agitált is a váltás, a verziófrissítés mellett... Ez persze és sajnos esélytelen, a kolléga aki helyettem tanít kicsiknek CAD-ot, eléggé alapfokon használja ki a program lehetőségeit... Na szóval a csütörtök reggeli programozás óra emiatt sem volt csorbítatlan... Ma, azaz pénteken reggel remélem már nem lesz semmi zavaró tényező... Szóval így vagy úgy, de megvolt a reggeli óra... Na, gondoltam most jól nekikészülök a mai óráimnak. Hát nem! Állítólag egy csütörtöki határidős munkával kapcsolatban egy kolléga megírt egy pár oldalas Word doksit, amit pendrive-on tartott; E-mail melékletként átküldte a kolléganőnek aki bele is kukkantott, de sem le nem mentette sem ki nem nyomtatta... Aztán eltelt pár nap, jöttek (és sajnos jönnek is) a spam levelek és ezeket törölve valószínűleg törölte a kérdéses levelet is. Nem is lett volna gond, de a gépén a levelezőben nincs beállítva szemétkosár, a törölt elemek fizikailag megsemmisülnek. KO ott lettem amikor felhívva a kollégát aki a Word anyagot készítette, ő elmondta hogy pendrive-ra dolgozott és mert jövő héten Németországban lesz és viszi oda is, törölte a pendrive teljes tartalmát! Utolsó mentsvárként a levelezőjében megnéztem, hátha a kimenő leveleiről csinál másolatot. Miért is nem lepődtem meg alaposabban, amikor kiderült, hogy nem...? :( Nincs mese, azt az anyagot újra kell írni! Szerencse, hogy az első információ azaz hogy az anyag 28-ára kell, téves volt mert hogy csak március végére kell...
