Még vasárnap... (Ma már kedd van) Március elsején Apám háza előti fenyőt kettétörte a vihar, a lezuhanó darab kitörte az árambevezető tartó rudat... Azóta ezt megcsináltuk Ottóval, egy hete le is festettem és vasárnap egy második réteget is kapott... Nagyon nem szeretek ilyen magasan festeni meg semmit sem csinálni: egy elég rugalmas alumínium létre egy doboz festék meg egy hosszú szárú ecset társaságában ég és föld között – nem ez az amire vágyom! :( Nem volt hideg, de borult volt az idő és rá-, rákezdett szemerkélni (végül is nem esett ott – Apám meséli, hogy oda a hegyek közzé nem nagyon jut eső – a Ferencvárosban volt, elég kiadós...)
Csináltam pár képet, nem nagyon „tartja össze” ezeket más, mint hogy éppen ott és akkor tetszett a látvány... De azt hiszem, a képek már csak ilyenek :)
Mira a magasból :)
Háztetők, magaslatok...
Szemerkélő eső után...
Nyárelő...
Üröm után suli... Az érettségire készítem gőzerővel a gépeket. Igen csendes, igen kihalt tud ilyenkor lenni a Mester utca is, a suli is...
Üres a Mester utca vasárnap délelőtt...
Mira magányosan a suliudvaron...