Szerdán indultunk Felsőmarácra. Eredetileg kedden, de Zsófinak aznap tartották a szülinapi buliját. (Nóri elég sokat készült erre, alaposan körbejárta a torta kiválasztásának a problémáját – szegény, hiába mert a cukrászda ahol megvenni akarta, aznap amikor mentek érte, lazán közölte hogy torta sajnos nincs, elkevertek valami papírt de azonos árban vihetnek valami mást... Amikor reggel mondták ezt, nem átallottam megkeresni a cukrászdáról szóló WEB lapot és leírtam, nem korrektek. Mert nagyon nem azok ha ilyenek. Most nem tudom idetenni a linket, mert nem emlékszem már a hely nevére, de annyit talán nem is ér.) Szóval szerdán indultunk, de a lányok szerda hajnalban értek haza éppen Zsófi születésnapja miatt, így a tervezett tizenegy órás indulásból is csak délután kettő lett...
Hát ez eléggé kora hajnal volt... Már rövidülnek a napok;a napfordulóhoz közelebb négy előtt virradt ennyire, ez a kép már negyed öt tájt készült...
A Swift2 csomagtartója lényegesen kisebb, mint a WagonR+ csomagtartója volt, ennek ellenére valahogyan sikerült besuszterolni a cuccot, ebben Orsié a legnagyobb érdem...
Az útról nincs képem, én vezettem (Orsi emlegette, vezetne ő, de kevés alvás után nem szeretném ha három és fél órát vezetne), szóval én vezettem és bajos vezetni is, fotózni is :) Egyébként nem volt semmi említésre érdemes: az autópálya eléggé nagy forgalmú még hétköznap kora délután is. A nyolcas olyan amilyen, egy-egy kamiont vagy teherautót kifogva nem lehet gyorsan haladni. Két helyen, volt ismeretlen az út: az edigi kereszteződés helyett körforgalmat csináltak. Az is igaz: egy teljes éve nem jártunk erre...
Érkezés után lepakolás majd vissza Körmendre vásárolni, még nem volt nagyon későn... Érdekes, a lányok nagyon rosszul bírták az ilyenkor szokásos vacakolást: még ezt, még azt, de tényleg ezt-e... Mindegy, ez is megvolt... Orsi vezetett vissza Körmendre, nagyon tetszett neki; a saját szavaival: itt már sokszor járt, de most először, hogy ő vezetett...
Körmendről Orsi vezetett oda is, vissza is...
Nóra, aki ritkán szereti (ennyire), ha fotózzák...
Utána vacsora... A Berkiben még mindig ugyanolyan jól főznek... (Orsi valamiért a fejébe vette, hogy pikkel ré a pincér, de halvány sejtelmem sincs, hogy ezt a hülyeséget honnan vette...)
A Berki Csárda, Körmenden...
Ez csak az előétel bár a tudatlanabbak savanyúságnak nevetik :), krumplisaláta elképesztő mennyiségű hagymával... Hja és mert Orsi vezetett, védőital is (Aranyászokjuk nincs, mondjuk ez az egyetlen fogyatékosságuk)
Orsi csak nem fért a bőrében, este hogy hazajöttünk, de ez már alkonyat után volt, elbóklásztak a faluban. Utána kicsit megnyúlt orral jelentette ki: „...de hát itt nincs élet!” Hja :)
