Tegnaptól hideg van, ideért a hidegfront elég alaposan. Tegnap még zuhogott, este is de éjszaka elállt, mára már csak borult, teljesen szürke az ég, a szél alig fúj, de a hideg maradt. Bánatos, őszi idő... Ez van, ilyennek is kell lenni, azt hiszem akkor ha nem lenne, nem értékelnénk a tavaszt meg a nyarat :)
Nem tudom, mikor tehetem már végre le az órarendet, amikor azt mondhatom, na ezen már nem változtatok. Ma reggel is nagyon kiakasztott egy kolléganő: kettő órát akar arrébb tenni, amire igéretet is tettem, de nem mára hanem ezen a héten – neki már ma kellett volna... A másik ami miatt nehéz volt megállnom hogy ne legyek mérges: amikor mondom neki, ha áttesszük ezt oda, akkor a diáknak kilenc órája lesz egy nap, ezt meg nem lehet. A másik meg: OK, ütközik egy másik kolléga órájával de sebaj, tegyem azt odébb... Nagyon nem tudom mit lehetne okosabban csinálni ezzel jövőre de egyre biztosabb vagyok benne, hogy ha jövőre is én csinálom, hát bizisten csak olyan módos-tó kérelmek érdekelnek amit a tanítással, az osztállyal, a tananyaggal kapcsolatosak! Ez ugyanis így kezelhetetlen! Hiába hangzott el sokszor sokféle formában: nem lehet jó az órarend valakinek anélkül, hogy másvalakinek ne legyen kényelmetlen. Egészen egyszerűen ennyi kötöttséggel mindenkinek jó nem lehet. Akkor már igazságosabb lenne ha a személyes kérések egyáltalán nem jelennének meg: senkinek, így senki nem találhatná a másikat kivételezettnek...
Orsi olyan laza amilyen laza csak egy húszéves lehet... Ma utazik Németosrszágba Ferihez; tegnap valamikor este tízkor jött meg – persze hogy elvitte Nórit is valamit shoppingolni, persze hogy Nóri vigyorgott mint a vadalma... Este tízkor megjött, fél óra alatt bepakolt az útra. Szerintem baromi sok mindent, szerintem a fele felesleges, de hát a nők másként pakolnak. Két jó nagy bőröndje lett, ezzel nem lesz semmi kimennie a pályaudvarra és még csak segíteni sem tudok neki, mert SzÁMALK-os órám van éppen abban az időben. Mondjuk nem beszéltük ezt meg de azt sem, hogyan ér el minket, miként tudunk vele kommunikálni – őt ez olyan magas fokon úgy látom nem is izgatja... Neki a kaland, nekem az aggódás – ki van ez találva...
