Vagy kettő hete, egy péntek délután voltam legutóbb Ürömön, akkro amirko apám telefonját megvettük. Akkor említette, hogy szeretné a konyhában a neont kicserélni. Már akkor mondtam neki, ne próbálkozzon egyedül – szerencsére ezt nem kellett kétszer mondanom mert apám tart a villanyszereléstől, azt hiszem ez az amit soha nem próbált meg. Ne is, létrára mászni, feszültség alatt levő (vagy lehető) dróttal babrálni nem is kell az ő korában... Tízre ígértem kint lenni, de persze elvacakoltam az időt... Fél tízkor indultam, végül is – persze hogy sikerült is lekésnem a tízes buszt, persze hogy csak fél óra múlva jött a következő... Na mindegy, apám megvárt – bár a mobilján hiába hívtam, csak a hangposta akart mindig bekapcsolni. (Na, később kiderült miért...)
A buszpályaudvar az Árpád hídnál. Most a hármas kocsiállásról megy az ürömi (pilisborosjenői) busz, pedig úgy emlékeztem, évekig a négyesről ment. Még jó, hogy eszembe jutott megnézni...
Az Ady Endre utca legeleje
A délelőtt és a kora délután villanyszereléssel telt... A konyhában majdnem negyven éve volt fent egy neon, apám vett egy másik világítótestet és ennek a lecserélését kérte. Kicsit aggódtam: az új világítótest felerősítésére nem alkalmas az a kampó ami a a neon világítótestet függesztette, a plafonba kellett három csavarral felerősíteni. Tartottam a betonba fúrástól, a villanyvezeték bekötésétől de mindenekelőtt a régi világítótest leszerelésétől, mivel hogy azt negyven éve nem bolygatta senki. Amikor festés volt, egyszerűen csak ráfestettünk. Szerencsére a lámpa rudazata alumínium, a levegő meg ott a magasban mindig meleg és száraz, semmi korrózió – meglepően egyszerű volt leszerelni... A villanydrót sajnos merev, olyan 1 mm átmérőjű és elég rövidke csonk lóg ki a mennyezetből (persze hogy nem kábelcsatornában fut), ehhez egy fél milliméter átmérőjű toldalék csatlakozott... A régi világítótest leszerelése viszonylag egyszerűen ment. Aztán feljelöltem az új csavarjainak helyét, de szerencsére Apám figyelmeztetett: éppen a vakolat alatt futó villanyvezetékre került az egyik :( Amúgy apám rettenetesen sokat beszél ilyenkor, feltehetőleg sőt biztosan a segítő szándék vezeti... Ezzel együtt is amikor azon töröm a fejem, ezt vagy azt hogyan oldjam meg, elég zavaró tud lenni amikor tucatszám sorolja Apám az alternatívákat, nem lehetne-e így vagy úgy. Mondom, tisztára a jó szándék vezeti, de hát van aki vagy beszél vagy gondolkodik (mármint én), ilyenkor nagyon el tudja vonni a figyelmem a folyamatos beszéd... (Ilyen az, amikor a suliban valakinek a gépével baj van, én töröm a fejem a megoldáson de az illető tisztára jó szándékból egyre-másra csak beszél, elmondja sokszor sokféleképpen mi volt a baj vagy még tovább fokozza és elmondja. Ő mit hisz a dologról... Mondom, nem vagyunk egyformák, lehet más másmilyen és tud tépelődni beszéd közben is...)
Visszatérve a tegnaphoz: a sok beszédnek azért volt haszna, ha apám nem figyelmeztet, simán belefúrok a villanydrótba ami érdekes élmény lehetett volna egy kövezet padlójú helyiségben egy alumínium létrán állva... Szóval átjelölés, befúrás... Na ettől tartottam igazán, ha panelfalat kell ütve fúrni akkor az rémes tud lenni. Szerencsére, itt a világítótest felett volt valami fa betét a betonba, meglepően könnyen ment a dolog. Utána csavarokat keresni – szerencsére apámnak van készlete ebből rendesen – és felcsavarozni már nem volt nagy szám, bár sajnos pont ez az a távolság, 20..40 cm ahol nem látok jól (régebben ilyen gond nem volt), de azért ment a dolog. Igaz, nem elsőre mert persze a vékony és a vastag alumínium drót csatlakozása ami nem volt eredetileg forrasztva, csak összetekerve. Azzal még el kellett egy sort bíbelődni, de megvan, most jó. Apám egy kompakt fénycsövet tétetett bele – szerintem ez nem világít sokat, de ő tudja...
Meló meg a cuccok visszapakolása után karalábét szedtem (rengeteg termett idén), meg virágot amit kivittem a temetőbe majd visszaballagtam a buszmegállóba, közben jó sok képet csináltam mert nem gyakori, hogy busszal jövök, megyek – ha kocsival, akkor nem nagyon van érkezésem fotózni – meg ráadásul az idő is megjavult. Reggel még totál borús volt, délre kiderült és kora délutánra, amikor eljöttem, már ragyogóan sütött a nap, remekek voltak a fényviszonyok és egy rakat képet csináltam. Furán néztek rám a helybeliek, de nagyon nem tud érdekelni, ez egy szabad ország, miért nem fotóznék ha kedvem tartja :) Nekem tetszenek a képek, főleg mert legalább kétrétegűek: nem csak azt látom rajtuk ami most van de azt is, ami régesrégen, legalább úgy 40 évvel ezelőtt volt. Igazából számomra ez teszi ezeket érdekessé... Kár, hogy régebbi, 50, 100 vagy 150 évvel ezelőtti képek nincsenek a faluról, talán majd 100 vagy 150 év múlva, akkora a mai rengeteg digitális fotó meglesz összehasonlításnak
A kép a „szokásos”, bár ilyen fényviszonyok között azt hiszem nincs még képem. A Nagykevélyről ilyen szögben csak innen tudok képet csinálni, a földről nagyon jobb kilátás ilyen közelről azt hiszem nem is nyílik rá...
A fenti kép nagyjából onnan készült ahol a térképen Üröm neve és jelzete áll; balra fent van a Nagykevély (a térkép forrása a map.google.com) a távolságot légvonalban öt..hat kilométerre becsülöm...
A Fő utca és a Kőbánya utca elágazásánál egy nagyon régóta gazdátlannak látszó, valaha nagy és masszív ház áll, mögötte egy mélyedésben ezek a romok amik a képen vannak. Az utca neve, az épület kialakítása is arra utal, hogy ennek az épületnek és a hozzá tartozó valószínűleg gazdasági dolgoknak a valaha a falu határában működő kőbányákhoz lehetett köze...
A Fő utca ez is, de már a faluban. Ahol a képen jobboldalt a díszburkolattal kirakott utca van, 40 éve egy vízmosta kátyús földút volt, balra pedig egy árok amiben tavasszal állt a víz
Ugyanaz a Fő utca valamivel feljebb, innen már a templom is látszik...
A Fő utcán a múlt század első harmadában épült házak egyike-másika szépen felújítva, homlokzatukon az évszámmal...
Ez az öreg épület – a képen a bal szélső része meglehetősen az, már 40 éve a gyerekkoromban is régi volt – valaha a Tsz iroda épülete volt, most más van benne (fogalmam sincs mi).
Az Óvoda épülte, most még valami neve is van és németül is kiírták rá... Régen két ősöreg parasztház egy telken, egyikben a kiscsoport, másikban a nagycsoport, ennyi volt amikor anyám itt kezdett dolgozni olyan 35 évvel ezelőtt. Utána húzták fel a kétszintes épületet és pár éve ezt is kicsinosították; most is építkeznek valamit, bővítenek valamit...
A kép így utóbb eléggé semmitmondó (az volt amikor elkészítettem akkor is) de sem az elkészítésnek sem közreadásának nem tudok ellenállni: ez az Óvoda udvara mögötti nagy kert egykoron az iskolához tartozott és itt volt az iskola gyakorló kertje. Akkoriban már felsős voltam és őszönként, tavaszonként a gyakorlati foglalkozás keretében jártunk ide mindenféle kerti ügyességekre. Mondjuk annak idején úgy emlékszem, eléggé utáltam ezeket a dolgokat, pedig osztályfőnökünk, Meskó Gyöngyi tanárnő nagyon lelkesen igyekezett minket a kerti munkára rávenni... Persze, a képe erről mit sem mutat...
A valamikori tanácsháza, most a helyi önkormányzat épülete. Régen nem nagyon látszott innen, ahol a kép készült mert egy lepukkant kocsma megy egy tüzéptelep volt azon a telken ami most parkos...
Nem ez az a lepukkant kocsma (az már nincs is meg), bár ez sem egy lordok háza... Nagyon régóta megvan ez a vendéglő, és bár azt hiszem van konyhája, azért ez elsősorban egy helyi kocsma...
Az ürömi általános iskola, a sznob és felvágós korszellemnek megfelelően ez most József Nádor Általános és Művészeti alapfokú iskola. Amikor én jártam oda, egyszerűen csak Ürömi Általános Iskola volt, nekünk jó volt annak is; nekünk jó volt úgy is hogy olajozott hajópalló volt sok tanteremben a padló, hogy negyediktől járhattunk az udvar közepén felépített kétszintes iskolába, Igaz, azt nem a felkapott, divatos építészmester tervezte (azt hiszem, Makovecz tervei alapján készült az új épület), de azért iskola volt amire akik oda jártunk, szeretettel emlékezünk. Ma már nyoma nincs, a képen látható hatalmas fa az egyetlen tanúja a 40 évvel ezelőtti időknek, minden más megváltozott
Ez az épület volt valaha a mozi. Ma már nincs mozi – nem lenne asszem közönsége. Az épület nem változott, de most valami asztalosipari termékeket áruló bolt van benne
Tovább a Fő utcán a Fő tér felé: ez az épület alig változott... Persze ez is megkapta a maga József Nádorát, de ez ma is nagyjából az ami régebben volt. Régen művelődési ház volt, ma közösségi ház...
Az általános iskola alsó bejárata, ez megvolt valaha régen is és az átépítésnél is megtartották... A fák itt is eredetiek, ezek 40 éve is megvoltak. A fák mögött az ablakok ma tanterem ablakok, valaha itt lakott az iskolaigazgató.
A posta épülete ma is posta, de sokkal puccosabb és a bejárata sem ott van most ahol régen volt: régen ott volt ahol most a logó, a cégér, ezen a kicsinyke ferde falszakaszon.
A faluról ez a leggyakrabban közzétett fénykép, egyfajta képi közhely: a templom a Fő téren a buszmegálló felől fotózva
Ez a kép pontosan ugyanabból az állásból készült mint a fenti csak 180º-kal elfordulva: itt Pilisborosjenő felé néz a lencse, innen jön a busz. Balra a cukrászda, ez is jó régen megvan, habár nincs 40 éves, ott pedig ahol a villanyoszlop vasszerkezete éppen látszik a kép bal szélén, már a képen kívül van a zöldséges akik Óbudáról tették ide át a székhelyüket amikor ott az apró házikókat lebontva az ő üzletüket is szanálták, elég régen. A három hatalmas gesztenyefa közül a középső már nincs meg, kettő azonban igen. Alsósok voltunk, talán másodikosok vagy harmadikosok amikor ilyenkor ősztájt a fák alatt gesztenyét kerestünk; akkor a zöldséges még nem volt itt. Na, jól elmondtam – azt, ami nincs is a képen :)
