(#720) Nóri, amikor tegnap este megjöttem, persze megint mogorva ezerrel... Ez amúgy nem hír, ebben (sajnos) nincs semmi szokatlan. Kicsit unom már, hogy akármi baja van, rajtam „veri” le... Amúgy szerintem nincs is más baja csak ami a kamaszoknak gyakorta: világfájdalom... :( Nem tudom, ezt általában miként lehet feldolgozni – azt sajna tudom, Nóri miként teszi... Amikor baja van, olyan mint egy kaktusz :( Ezt általában elviseli az ember mi mást lehetne tenni... Most azonban nem tudtam türtőzteti magam, szóvá is tettem azt, hogy miért éppen velem mogorváskodik mindig, ha valami baja van, ha valami nem kerek neki. Na, erre megkaptam bele az arcomba, direktben és nyersen: neki talán nincs joga rosszkedvűnek lenni? Miért kérdezősködöm, hagyjam őt, ne maceráljam, hiszen (ő meg én) egyenrangúak vagyunk!
Na tessék...