(#733) Kedden az EVA miatt volt dolgom az OTP-ben. Tinódi utca, IX kerület, igen nagy fiók és ha sokan is vannak (kedden elég sokan voltak), akkor sem kell a fél napot ott várakozással elvesztegetni. Még várakoztam amikor egy öreg bácsika, nem is kicsit feldúlva kérdezte meg tőlem – nem tudom, miért pont tőlem –, hogy elnyelte a kártyáját az automata, mit tegyen most...?
Semmit neki sajnos segíteni nem tudtam, de aztán láttam, az egyik pultnál érdeklődött... Utána szem elől tévesztettem, engem meg az egyik emeleti pulthoz szólítottak; aztán valamiért még utána is kellett kicsit várni és akkor tűnt fel az öregúr egy másik pultnál, még mindig zaklatott volt, sőt ha lehet most jobban. Amikor tőlem kérdezősködött, akkor inkább ijedt és megszeppent, ott fent már inkább mérges és elkeseredett... Kicsit restellem, de hát nem olyan nagy a tér és ők elég hangosan beszéltek – akkorra már nem csak a pulthoz rendelt ügyintéző de legalább még ketten igyekeztek elmagyarázni az öregnek az elmagyarázhatót és a lehetőségekhez képest csitítgatni... Ahogy félfüllel hallgattam, szegény öregúr azt kellett megtapasztalja, hogy a számlája amiről az ATM-ben pénzt akart felvenni, üres... A szófoszlányokból az derült ki, hogy az alkalmazottak a számlatörténetet mutatták az öregnek, a számlaterheléseket – ebből alig értett valamit – meg azt, hogy nem ATM-en vették ki hanem átutalták.
Ettől kezdve lett az alkalmazottaknak nehezebb a dolguk, mert az öreg ezt nagyon nem értette, ő sehova semmit sem utalt. Ő is az a generáció aki akkor volt fiatal amikor a pénz az volt amit a kezébe tettek, ami a borítékba volt és amivel fizetett a boltban. A szocializmus derekán, ráadásul neki – olyan melósformának nézett ki az öreg – nem volt dolga folyószámlákkal, átutalásokkal... Aztán sokadjára az öreg is megértette és nagyon sajnálom őt ezért: a fiának elektronikusan hozzáférése van az öreg számlájához és amit felbukkan rajta a nyugdíj, a „derék” gyerek azonnal utalja is részletekben... Amint kiderült – ezt is a hangos szóváltásból hallottam – nem is OTP-s hanem más banknál vezetett számára nyomja át... Pár elkapott mozzanat, szemem sarokból látott dolog és félfüllel hallott mondatfoszlány és egész történet áll össze. Nem jó történet... (Zárómondatoka, amiket hallottam: az öreg beleegyezett – nem tudom, értette-e hogy mibe – abba, hogy leveszik a folyószámlájáról ezt az elektronikus dolgot. Mondjuk a jelszót meg a mobilszámot megváltoztatni elég lett volna, ez mindjárt eszembe is jutott, de hát az ügyintézők tudják, miért ezt javasolták.)
Sajnálom az öregurat és előre félek attól az időtől amikor én leszek vén és amikorra annyira elszalad mellettem a technika hogy én fogok ilyenek mellett értetlenül állni... Annyira tanácstalan, segítségre szoruló tud lenni az ember, ha úgy érzi hogy a technológia (az öreg ezt biztos nem így fogalmazta volna meg :)) nem társ és segítő hanem álnok ellenfél...
