(#757) Közhely, de annyira bosszantó tud lenni, amikor az embernek a hivatallal van dolga, és nem megy olyan egyszerűen semmi, ahogyan azt az ember szeretné...
Március közepetájt megyünk a magyar csoporttal Párizsba. Ugyan érvényes az útlevelem, de április 19-én lejár, azaz éppen 30 nappal a visszaérkezés után. Ez még talán bele is férne, de jobb a békesség, gondoltam hogy meghosszabbítom. Már ez az első: nem lehet hosszabbítani hanem újat csinálnak. Lehet értelme, mondjuk mert az arc megváltozik a korral, de szerintem se a régi se az új nem valami jó biometriai azonosító, hát majdnem mindegy. Meg hát úgysincs mit tenni, ha egyszer így kell legyen... Internet-en lehet elérni okmányirodát, gondoltam majd jól el is lehet a javát így intézni. Egy frászt: simán csak helyfoglalásra alkalmas a net... Ennyit az e-Magyarországról, ez egy vicc...! Egy rossz vicc mert hogy költséges vicc, mert hogy felteszem, nem társadalmi munkában csinálta aki, akik csinálták a magyarorszag.hu portált, ami legalábbis ebben a relációban, az okmányirodába való helyfoglalással kapcsolatban nem több mint egy hívórendszer! Időpontot lehet lekötni aztán meg személyesen lehet intézni. A remek... Nincs mit tenni, 10-ére kötöttem le...
Azért motoszkált bennem, hogy ez késő lesz – kerestem csak lehetőséget a korábbi és személyes ügyintézésre, és egészen működni is látszott. Most csekket kell kérni a postán, de csak erre szolgáló csekk jó, persze hogy a Magyar Államkincstárnak nincs folyószámla száma, na mindegy. Egyszer sorállás a postán csekkért, egyszer a befizetésért, aztán lóhalálába az okmányirodába. Nincs azzal baj, mert rendesek is, udvariasak is, sokat sem kellett várni – de hát ha valami ennyire túlbürokratizált akkor azt a rendes értelmes hivatalnokok sem nagyon tudják jobbá tenni. Kell a mókához a régi útlevél, a csekk – hja persze, pénz nélkül semmit! Na ez is bosszantó, okmányról azonosító papírról van szó, szerintem nem csak pofátlanság, de az alapelvekkel sem összeegyeztethető hogy az Állam olyanért kér pénzt ami neki kellés amit ő ír elő a számomra – szóval a csekk és a személyi igazolvány. Sima ügynek tűnt de mostanában valahogy ha valahol beüthet a krach, akkor be is üt!
Az adminisztrátor persze elektronikusan keresgélte az adataimat. Kér Dorozsmai Károlyt talált, ami rendben is van (van több is de az nem rokon), a születési hely alapján válogatott. Az egyik apám a másik én. A baj csak az hogy apámék valami indíttatásnál fogva kettő keresztnevet adtak. Mondjuk a másodikat nem használom – de annak idején abba a nyüves személyigazolványba bevitték. Az elektronikus rendszerben viszont nincs! Na itt kezdődött a galiba: a hölgy születési anyakönyvi kivonatot kért, mert önhatalmúlag nem írhat be oda másik keresztnevet, a személyi igazolvány erre nem elegendő. Mi a bánatos fenére jó, azon kívül hogy kolonc, hogy az érvényességére figyelni kell, mire jó ha amikor mondjuk mint most is azt kellene hitelt érdemlően bizonyítani hogy van második keresztnevem, akkor erre nem jó! Miért kell egy 48 éve nem látott papirost előkotornom a tudom is én honnan? OK, van egérút mert lekérdezi valami adatbázisból, ami a korszerű szovjet technikával :) harminc napos határidő... Ilyen lassú a kormányzati internet? A fene tudja... Szóval most kutakodhatok még egy papír után, ha nincs meg marad a lekérdezős móka és ugrott a gyorsaság.
