(#814) Vasárnap, délelőtt...Indulás Párizsba... Reggel még átnéztem a tegnap, a csomagolás során készített listát. Ahogyan rakosgattam a cuccot szombaton este a bőröndbe, úgy egy listára is felírtam, aztán jutott eszembe, hogy amit nem rakok be, de ami reggel be kell hogy kerüljön a csomagba azt is fel kellene írni, na ez került a lista második felébe. Reggel a készülés utolsó lépése tehát ennek megszemlélése volt, ezt futottam még egyszer végig, főleg a lista második felét, azt ahova a még betenni szándékozott dolgokat írtam fel. Egy dolog volt amit enélkül biztosan itt hagytam volna, és ez a 230 V-os elosztó; na az eléggé hiányzott volna. A ruhaszárító kötél viszont már csak itt, a reptéren jutott eszembe, ez tehát kimaradt. Csak remélem, hogy ennél fontosabb dolog nem maradt ki... Orsi pontos volt végül is, hétre kértem, hogy legyen itthon és 10 perccel korábban beesett – az első az volt hogy ahogy belépett a nagyszobába, az órát nézte meg. Érezhette a szombat esti telefonbeszélgetésből, hogy most nem fér bele a késés, nem is késett. Én még elvacakoltam kicsit a pakolás végével, aztán fél nyolc tájt indultunk. Nóra most nem jött – tavaly ő is velünk tartott –, mert még kis hőemelkedése van, meg a műtét helye is fáj még neki.
A járat amivel most, idén megyünk (meg majd jövünk is), fapados, EasyJet... Ezek a Ferihegy 1 terminálról indulnak, Orsival kis hijján tovább mentünk, annyira beszélgettünk. Orsi kezdte, azt kérdezte, mi van Párizsban ami miatt érdemes lenne ott élni... Érdekes, hogy ilyesmi megfordul a fejében. Az érettségi után (ez 2008 júniusában volt, tehát nem olyan régen) nem tanul semmit. Anyja erős ráhatására ugyan beadta a jelentkezését valami idegenforgalmi menedzser felsőfokú szakképzésre, de körülbelül annyit járt oda, hogy egy kalap pénz(em)ért részt vett a gólyatáborban, utána szerintem a sulinak felé sem ment, persze hogy kitették... Most dolgozik; szakképzettsége, képzettsége nincs, és bár az angolt elég szépen beszéli, azt hiszem ebben több a bátorság, mint a tudás. Szóval olyan nagyon nem várják őt Párizsban mint keleti munkavállalót :) de hát ne is hogy minden fiatal aki teheti, itt hagyja ezt az országot. Csak itt lehet itthon, akármennyire is kulturáltak a párizsiak (sok tekintetben kultúráltabbak, mint a budapestiek) de ott ő akkor is, élete végéig idegen lenne... Szóval ilyenekről fecserésztünk a kocsiban, kis hijján elmulasztottuk a Ferihegy 1 terminál felé a lekanyarodást...
Orsi nem volt nagyon meghatva, hogy elutazom. A Ferihegy 1 terminálnál kis teketória után behajtottunk a taxivárókhoz: itten van egy maximum 30 perces várakozó hely, megállt, kirakott aztán elköszönés és már indult is ki – Pátyra. OK, nem is lett volna sok értelme, hogy ott toporogjon mellettem. Vagy nem tudom... Mindegy, ez van!
A váróban kiosztottam a srácoknak a munkanaplót – ezt elmulasztottam az utolsó franciaórán, amikor legutóbb így, egy csoportban találkoztam velük. Nem késett szerencsére senki, itt volt az a srác is aki előbb E-mail útján, majd telefonon pénteken este és szombaton keresett és az út visszamondásával próbálkozott. Aztán a váróból be a check-oláshhoz, igen nagyon sokan voltak, de hát ez ilyen: várni, várni és elég sokat kell várni. A check után az utasellenőrzés, ezt eléggé utálom de nincs mit tenni: a laptopot külön kivétetik, a fémcuccokat egy kis tálcába de én még egyszerűen megúsztam mert csak a nadrágszíjat vetették le – ezt mindig kérik a fémcsat miatt – de volt olyan akinek a cipőjét is le kellett, felteszem a fém kapcsok miatt. A srácok megvárták egymás az utasellenőrzésnél, elég sokat kellett magamban vári rájuk. Ez fapados, nincsenek külön jegyek, egy net-ről lenyomtatható lap szolgál jegy gyanánt: egyiken a mi kettőnké, másikon a csoportté. Én check-oltam be elsőre, csaj a check-olásnál ott tartotta a papírokat mert a csoport csak utána jött; kicsit aggódtam, hogy ottmarad de Zoli aki meg a csoport végén jött, elhozta végül is...
Ferihegy 1 terminél, innen indultunk...
Ezután a tranzitban kellett várni, szűk egy órát... Ott kezdtem el ezt a post-ot írni, remélve hogy legalább az elejét upload-olni tudom. Wifi az ugyan volt is, a kapcsolat azonban nem teljes, ahogyan a laptop mutatta, mert a hálókártya IP-t már nem kapott. Kár, mert így sokra nem megyek a dologgal... (Emlékszem, legeslegelőször tranzitból azt hiszem két évvel ezelőtt tudtam net-es kapcsolatot létesíteni, az is Budapesten volt de nem az egyes hanem a kettes terminálról, akkor Air France-szal mentünk és azok onnan indulnak, érkeznek... Akkor egy rövid írás meg egy kép azonnal kikerült blog-ba... Valószínűleg csak nekem tetszett ez a gyorsaság :) mást feltehetően nem érdekelt, meg aztán hetekkel, hónapokkal esetleg évekkel később olvasni egy post-sorozatot – mit számít akkor mát, hogy az upload mikor is volt a valós eseményekhez képest...)
Amíg az indulásra vártunk, pár telefon volt... Reggel töltöttem a telefonomra, most viszont kissé ijedten azt veszem észre, hogy tetemes mennyiség hiányzik a számláról! Nem tudom mire vélni, lehet hogy az egyik hívás után nem (nem jól) tettem le azt a nyüves telefont? A fene érti ezt, olyan mint ha a mobil internetet levonták volna – jó pár hónapja nincs is ilyenem! Igaz, soha sem volt a számlámon annyi, hogy levonhatták volna – lehet hogy ezek a piszkok csak passzívvá tették az elérésemet és most hogy volt miből, errefel kéretlenül is levonták? Elég szemét dolog lenne és sajnos feltehetően nem ellenkezik az üzletszabályzattal amit természetesen a fene se olvasott át, amikor, talán még a múlt nyári szünetben, kértem a csomagkapcsolt szolgáltatást. Nagyon nem tudom a dolgot mire vélni, szerencsére maradt rajta annyi hogy nem leszek elveszve, de nem esett jól hogy pikk-pakk csak a felét találom rajta annak, amit reggel láttam rajta. Ha megjöttem, ennek utánajárok majd, addig sajnos sok okosat ez ügyben tenni nem tudok, esetleg annyit hogy ha nem használom, kikapcsolom (hátha tényleg én hibáztam és az egyik hívás után nem jól tettem le, nem bontottam a hívást) Mert hogy lehet, én rontottam el valamit – akár a hívást nem bontottam rendesen, akár nem léptem a mobil net megszüntetése miatt – meg lehet hogy a szolgáltató, majd kiderül... Addig ennyi van, illetve a CFI-ből majd tudok talán rátölteni, ott nem WiFi hanem kábeles a kapcsolat, az biztonságos... Majd meglátjuk... Mindenesetre nem volt jó hír :(
Ez a gép vitte el bennünket egészen Párizsig
A beszállás elég kavarodásos volt, mivel hogy ez fapados járat, nincs helyjegy, mindenki oda ül ahova tud. Mondjuk nagyon nem izgatott – még a az „eltűnt” majd fele telefonegyenleg kapcsán mérgelődtem, tépelődtem úgyhogy nagyon nem tudott érdekelni, ki hova ül. Álló hely itt nincs, akkor meg olyan mindegy hol kapok helyet. Ablak mellett biztosan nem lesz – nem is lett –, a többi meg nem számít, mindegyik ülőhely előtt van kis asztal amit ARWEN elfér. Szóval volt kis fejetlenség a beszállásnál de végül is mindenkinek helye lett :) A másik oldalon a hármas ülésen két húszas éveiben járó francia pasi ül, a kettejük között levő székre baszták le a kabátjaikat és karattyolnak egyfolytában – azaz tényleg franciák! Én a járófolyosó mellett, a jobb oldali soron találtam helyet egészen belül, azaz az ablakból szinte semmit nem látok. Nem baj, egyébként panaszra nincs okom, mellettem szintén egy húszas éveiben járó srác ül, nem tudom magyar vagy francia vagy más náció-e mert egy kukkot nem szólt (ez tetszik!), és az előtte levő ülés zsebében levő katalógust böngészte. Nem olyan gyorsan, hogy nyilvánvaló legyen hogy nem ért franciául de nem is olyan lassan hogy franciának higyjem. Mondjuk ide-ide kukkant ARWEN monitorjára, lehet hogy ért magyarul? Passz, mindegy. Bent az ablak mellett egy velem egy korú pasi, na ő egy francia nyelvű regényt olvas de ő is csendben van, azaz nem lehet okom panaszra.
A felszállás említésre sem méltó... Jó pár percet gurult a gép, ekkor mérsékelten de állandóan rázkódik, remeg, a futók lengéscsillapítója feltehetően a leszállás terhelésére és nem a pálya apró egyenetlenségeire van méretezve. Aztán befordult a felszállópályára, ott kicsit kevésbé remegett, rázott, egyszer felpörgette a hajtóművet, de akkro még visszavette. Után aztán hajrá: amikor gázt ad neki (ne tudom, 100%-ot ad-e, de erősen, rendesen begyorsul, aztán a talajegyenetlenségek okozta rázkódás megszűnik és a kinti horizont egyszerre ferde lesz amikor rendes gyorsulással emelkedni kezd. Ma igen szeles volt az idő, ezt nagyon lehetett érezni az emelkedés elején, ráadásul mintha azonnal fordulóba is kezdett volna, az egyik oldalon az ég mindent eltüntetett, a másik oldalon meg teljesen betöltötte az ablakot az alattunk levő falu. Közben emelkedett is, a remegés csökkent ahogyan nyugodtabb levegőrétegekbe jutott a gép. Aztán beállt egyenesbe, a hajtóművek moraja egyenletesen méllyé vált és simává vált a repülés, Utóbb olykor-olykor átrepülhetünk nyugtalanabb légrétegeken, néha rendesen rázkódik a gép, de szemmel láthatóan ez senkit nem izgat nagyon.
ARWEN teljesen belopta magát a szívembe. Az egyik az, hogy még mindig három és egynegyed óra tültést jelez az akkumulátora, a másik az hogy rendesen elférek a kis asztalon. Igaz, ez Airbus, ezekben hajszálnyival több az ülések távolsága, az utasok számára a hely mint a másik fajta gépben, mellyel egy alkalommal, talán három éve utaztunk. (Nem jut eszembe a gyártó, majd megnézem az akkori post-ban) A kicsi képernyő és általában is a kicsi gép nem hogy hátrány de ellenkezőleg, kimondottan előny! Egy DVD írót leszámítva ARWEN semmivel sem tartalmaz kevesebben mint ELROND, a kijelzője kimondottan jobb és plusz, ARWEN mellett szól a kamerája, ami úgy mellékesen szintén kiválló... Szóval nagyon sokat javult erről a kis gépről a véleménynem, megérdemli, hogy a típust megnevezzem, egy Asus Eee PC...
Lassan túl vagyunk az utazás kétharmadán Nagyon megcsendesedtek az utasok, a többség alszik... Nemrégen olyan fél órája ment végig a két utaskísérő. Egy pasi egy európai nő meg egy kínai, mind a két nő nagyon picike, alacsonyak és vékonyak... Kaját, innivalót kínáltak. Itt ez nem a jegy része, ezért lassan haladtak mert sokat vacakoltak az árakkal, a fizetéssel. Az előbb a kapitány nem csak angolul és franciául de németül is elmondta, merre járunk. Ha jól értettem, éppen Németország felett... Most már lassan megérkezhetnénk, lassan unalmassá válik a dolog, egyhangúvá, ezen sokat az sem javít hogy időről időre rázkódni kezd a gép, feltehetően (és remélem csak ezért), mert hogy turbulens légrétegekkel találkozik. Nehogy mással! :) Szóval most már jólesne felállni és mászkálni :):) De hát itt olyan kicsi a hely hogy erre nem sok az esély. Persze, ne sírjon a szám ):) mivel négy éve, amikor először mehettem a csoporttal, akkor busszal mentünk, pénteken kettő tájt indultunk és szombaton nem sokkal dél után érkeztünk meg. Az igencsak hosszú utazás volt...
Negyed egy felé jár az idő, a gép mintha sűlyedne, a motorok hangja is az egyenletes morgás helyett kicsit megváltozott. Előbb egészen elhalkult, lehet hogy levette a kapitány a teljesítmény a magasságcsökkentéshez, aztán visszaállt a morajlás és mint ha kissé irány is váltottunk volna. Sok nem látszik, csak a vastag felhőtakaró meg a szikrázó napfény. Nem tudom, milyen idő lesz Párizsban, elfelejtettem megnézni a net-en a helyi időjárást. Majd kiderül. Tavaly jó három héttel később voltunk, de havas esővel úgy emlékszem akkor is találkoztunk; meglátjuk, most milyen idő lesz... Hoztam esernyőt, remélem teljesen feleslegesen :)
Mindjárt fél egy. Az utasok elkezdtek mocorogni, a gép is liftezik le-fel... Leszállás, ki kell kapcsoljak...
Orly Sud, ide érkeztünk
