(#820) A Louvre-ban, Zolival jó pár tucat termet néztünk meg és mit mondjak (nem sajnáltatni akarom magam, de) meglehetõsen kifárasztott a kultúra ilyen töménysége... :) Nem kimondottan szándékosságból de a 16..17..18 századi francia festõket néztük végig. A mûvészek nevei kevés kivételtõl eltekintve nekem sokat nem mondtak, a képek viszont kevés kivételtõl :) eltekintve szépek...
Pár kép kicsit jobban tetszett mint a többi, ideteszem õket, de ismétlem, semmi rendezõ el nincs, teljesen a véletlenen múlt hogy egyik vagy másik lencsevégre került...
Antoine Coypel (1661 - 1722): Démokrítosz (1692)
Mondjuk nekem inkább egy lump vén csavargó jutott volna a képrõl eszembe, és meglehet, Coypel modellje is valami ilyen alak lehetett
Nicolas de Largillierre (1656 – 1746): Családi portré (1730)
Feltehetõen a mûvész, a lánya meg a felesége... Bár kicsit elmélázva az évszámokon (az ilyen hajnali órák nagyon alkalmasak erre :)), nem egészen értem. A pasi a képen legfeljebb a hatvanas éveiben járhat, ha a kép mellett levõ évszám nem az elsõ kiállítást hanem a keletkezést jelenti, akkor a festõ már 76 éves kellett hogy legyen a kép megfestésének idõpontjában – akkor viszont rozzantabbnak kellene látszania. Na hja, persze sajt magát deli fiatalnak festette? Hanem a felesége de fõleg a leánya...! Ha azt mondom ijesztõ, akkor semmit sem mondtam, ha csepp esze a leánynak volt, tombolt amikor a képet megláthatta. Nekem sokkal jobb fotóim sikerülnek a lányiamról, mégis elég keresetlen szavakkal szokták illetni, hogy fényképezem õket pedig hol vannak azok a képek ettõk a borzalmas bájolgástól... Ha a csaj télleg ilyen volt, nem sok esélye lehetett a festõnek unokára :):)
Jean-Françoise de Troy (1679 – 1752): Une déjeuner de chasse (1833)<-p>
(Restellem de nem tudom pontosan lefordítani a címet ezért az eredetit tettem ide) Általában is nagyon tetszenek ezek a fajta képek, ez is nagyon bár soha nem hallottam sem a képtõl sem a szerzõjérõl (de há milyen már az hogy valakinek azért tessen valami, csak azért mert közismert... Ha valami érdekes, érdekes akkor is ha még soha senki nem hallott róla). Szóval tetszik, és érdekes elgondolni, milyen sokat bíbelõdhetett ezen a szerzõje, az apró részletek finom, míves kidolgozásával. És nem kapkodhatta el, nem nagyolta el, a legutolsó mellékszereplõ, a legcsúcsa a fáknak us szépen kidolgozott. Nemes ember lehetett, feltehetõen nem a festészetbõl élt (bár lehet – ha lenne net e post megírásakor, meg is nézhetném, de hát offline írom...) OK, mindez nem mûvészetértõ hozzászólás, de hát ez várható el egy magamfajta dilettánstól :)
Jean-Baptist-Marie Pierre (1714 – 1789): Olasz városka (1749)
Remélem, hogy jól fordítom a Villalge Italien eredeti címet... Fogalmam sincs, mi a fene ezen olasz, érdekesen mûködik a romantika korában a mûvészek esze járása – habár feltehetõen mondjuk kétszáz év múlva a ma természetesnek tûnõ dolgokat, mindazt amit az általam annyira utált „nyilvánvaló” szóval szokás illetni, szóval feltehetõen nagysokára meg ezeket a dolgokat tekintik majd korabeli lököttségnek...
Elisabeth-Louise Vigée-Le Brun (1755 – 1842): Madame Vigée-Le Brun és a leánya
Megint csak remélem, jól értem az eredeti címet: Madame Vigée-Le Brun et sa fille, habár ezt nagyon nem lehet elérteni... Persze akkor sem világos a dolog... Lehet, hogy a festõ hölgy a saját leányával alkotott ilyen klassz Máriás, Kisjézusos kompozíciót (mondjuk a kisjézus neme nem stimmel, de nem egyezhet minden), avagy a festõ hölgy elmerengve nosztalgiázva saját anyuját festette meg magamaga gyermekkori képével? A képfeliratból nem derül ki (nekem legalábbis nem), azon inkább idilliséget, a hagyományos anyasággal kapcsolatos szentimentalizmust meg Rousseau-t emlegetik. Nem tudom, nem azt a Rousseau-t-e, aki a saját gyerekeit gondozásba adta mert zavarták õt a pedagógiai munkái megírásában? (Ha tévedek majd kijavítom...) És mg valami: a kishölgy akár és inkább a fogadott leánya lehetne a képen szereplõ anyának: a léányka olyan hat-nyolc éves forma, az anya meg ha húsz...? Ilyen korán még a szentimentális anyák sem szülhettek :)
(A post nincs befejezve, még folytatom!)