(#898) 2009. május 31., vasárnap
Vasárnap Ürömön voltam megköszönteni Apámat a 72. születése napján. Az idõ pocsék, hideg borult, aztán késõbb már esik is. Apám hál'istennek jól van!
Apám tegnap volt hetvenkettõ, ma megyek ki hozzá megköszönteni. A születésnapi ajándéka eléggé fantáziátlan, de most ennyi telik tõlem. A lányok tegnap beszéltek vele telefonon, talán Nóri említette hogy pár mondat után persze megint kedvenc témájánál, a politikánál volt – ez azt jelzi hogy nincs baja; ha õ nem az egészségérõl, ha nem a különféle betegségekrõl és konkrétan a saját betegségeirõl beszél akkor közel's távol nincs baja ez pedig jó. Mondjuk elég igazságtalan a sorstól hogy úgy alakult hogy anyám, amíg élt, csak a mindenféle panaszkodását hallhatta a betegségeirõl, de hát ezen már nem lehet segíteni, így vagy úgy, de örülni kell, hogy finoman szólva is ezek a sok évtizedeken át hangoztatott panaszok, sopánkodások kétségesen megalapozottak voltak és hoyg most semmi ilyen nincs és hogy most a 72. születésnapján az Öregemet leginkább az foglalkoztatja, ki milyen piszok a mai politikában!
Szokás szerint a temetõbe is kimegyek és ahogy eddig (legalább is az utóbbi idõkben) tettem, viszek mécsest. Nem virágot, mécsest... A hozzánk közeli virágbolt soha nem nyit ki idõben (nyolckor kellene, de most is zárva volt majdnem kilenckor), ezért elballagtam az Üllõi út másik oldalán levõ két virágoshoz. Valaha naponta mentünk el ezek elõtt, mert itt vezetett az utunk az óvodába, elõbb csak Orsival amikor Nóri még picike volt, utána a két leánnyal, úgy emlékszem akkor reggelente kocsival én vittem õket. Utána hogy Orsi kisiskolás lett, még mindig én vittem reggelente, de Nórit hogy itt kitettük (mindig bekísérve, õstõl tavaszig levetkõztetve, a csoportba kísérve), utána már csak Orsi maradt a kocsiban és irány az iskola. Ha belegondolok, ez nem is lehetett olyan hosszú idõ mert nincs olyan sok év a két lány között... Utána mér nem jártunk erre, szinte soha, mert mind a kettõ leány iskolás lett és – még mindig én ás mindig kocsival – mindkettõjüket az iskolába vittem... Egy virágos boltról elég sok minden eszébe tud az embernek jutni... A mécsest végül is megkaptam, aztán metróval hosszan-hosszan ki az Árpád hídig. Ilyenkor üres a metró, nincs akadálya hogy írjak ARWEN-en, azon kívül hogy a bérlet miatt sokkal olcsóbb is, ez a másik ok hogy tömegközlekedéssel megyek és nem kocsival (most itt van a kocsi, nem Orsinál). Borult, hideg az idõ, nem is csak egyszerûen hûvös de legfeljebb kora tavaszias a hõmérséklet, trikó, póló, flanel ing és mégis fázok – pedig voltak már pár napja, pár hete olyan napok amik a legmelegebb nyarat idézték. Éppen nem esik, bár beborult – na ezt, az esõt szeretném megúszni mert az egyik ernyõmet még tavaly õsszel Felsõmarácon hagytam, a másikat meg egy hete a suliban...
A busszal most sem volt szerencsém, 6..7 perccel késtem le az egyiket és majdnem 40 percet kellett várni a másikra. Nem zavar nagyon, mert nem sietek, és addig is tudok írni ARWEN-en. A jegyet már régóta csak a pénztárban lehet megvenni. Nem is tudom, nevetséges vagy sírni való, hogy a buszvezetõk fegyelmezetlenségére, korruptságára (még ha pitiánerül kicsi lépték is), de csak ez a megoldás. Régen csak a buszvezetõnél lehetett jegyet venni, aki a pénzé4rt cserébe vagy adott jegyet vagy nem, ha nem akkor persze a pénzt az övé volt. És ezen még az ellenõr sem segített ezek szerint... Kert utca: eddig adtak jegyet amikor Üröm alsóig kértem, ami helyes is meg nem is: nem a Fõ tér, de nem az a fele a falunak hanem a másik, a Pilisborosjenõ fele menõ.
Amikor kiértem Ürömre még nem esett, csak be volt rendesen borulva és fújt is a szél erõsen, jó hideg is volt. Nem május legutolsó napjára való idõ... Ahogy legutóbb is, az alsónál (most Csókavár utcának hívják) szálltam le és elmentem a temetõbe. Akkor még nem esett... Kis kitérõt tettem, a valaha a régi laktanya felé vezetõ út felé – hát rá sem lehet ismerni. Az út nyomvonala megvan még, itt-ott a burkolat is megvan nyomokban de inkább csak az mutatja, hogy itt valaha út volt, hogy hiányzik a bozót és az „út” elég nagy kövekkel van kirakva... Az a földdarab, ami valaha egy nagyobb Tsz szántóföld volt a domb alján, aminek a tetején meg egy fenyves húzódott valaha, most szép kertes házaknak ad helyt. Érdekes lehet itt lakni, mert a legmélyebben ez fekszik a környéken, mindenünnen dombok veszik körül amin bozótos van – a házakat is csak akkor vettem észre amikor a közvetlen közelükben voltam, annyira elrejtik a bokrok és az alacsony fák azt a mélyedés, ami valaha a szántóföld volt, most meg uca húzódik rajta és kétoldalt házak.
Cseresznyefa, érik a termés. A kép Ürömön készült 2009. május 31.-én vasárnap
Ez maradt belõle... Valaha Üröm és Csillaghegy között volt egy laktanya, bazi nagy antennával – egy hatalmas szántóföld darabot foglalt el, állítólag rádióadók zavarására használták. Ürömrõl a laktanya felé egy burkolt út vezetett, de ezt már az én gyerekkoromban sem gondozták, mára meg ennyi maradt belõle.
Üröm, 2009. május 31.-én vasárnap. Párás, hideg idõ volt, ez a képeken is látszik. Amikro ezek készültek, még nem esett (utána viszont majdnem egész nap kisebb-nagyobb intenzitással...)
A temetõbõl felsétáltam apámékhoz, Marikáékhoz. Apám jó hangulatban volt, pénteken Panni, tegnap Ottó meg Rita volt nála ma meg én... Mesélt a Jutkáról aki a héten volt náéla és aki mesélt a Pistáról aki teljesen megzakkant (nem a Panni férje hanem az unokatestvérem Pista), és a bátyjáról, Tomiról aki szintén nem halmozza éppen az üzleti sikereket pedig valaha nyomdája volt, apám is dolgozott nála egykor még a nyugdíja elõtt... Apám kapott születése napjára Marikától egy telefont. A másik, a „régi”, amit tõlem kapott a neve napjára tavaly, ezek szerint nem a szíve csücske, ezt – ez egy kitolható házas Samsung – büszkén mutatta és ezt-azt állítgatott is rajta , habár (de nem csak õ, Marika is) a gyorshívás beállítására engem kért meg... :) Mindegy, az a lényeg hogy van telefonja és elérhetõ rajta, na most van egy kártyás 30-asa meg egy elõfizetéses 20-asa... (Nem telefonál annyit, hogy akár csak egyet is kihasználjon, nem kettõt – de mindegy...) Marika is jól van habár rendesen elrontotta a gyomráét, ahogyan mesélte, tegnap az ebédnél túl sokat evett, ma kissé halovány volt. Remélem tényleg csak ennyi és nem több, nem komolyabb...
Szökõkút Ürüm központjától nem messze. Még nem is láttam mûködni, fura hogy akkor ment amikor amúgy is csupa lucsok meg víz minden
Balra a Napraforgó Óvoda – régebben csak egyszerûen Napköziotthonos Óvoda – jobbra elõl a templom hátsó része, elõtérben pedig a nemrégen kialakított sétálóutca
Üröm, a Patak utcai buszmegállóból Üröm felé nézve... Búbánatos esõs idõ volt – ekkorra már zuhogott az esõ – és akkor az, hogy milyen hideg volt, a képen nem is látszik...
Amikor Marikáékhoz értem, már esett, nem nagyon de esett... Amikor visszafelé jöttem, már zuhogott, Marika mindenképpen el akart kocsival hozni a buszig, na errõl sikerült õt lebeszélni, erre két választást kínált: ad egy esernyõt vagy ad egy esõkabátot. Az utóbbit választottam, mire egy vékony, de a víz ellen éppen védõ belebújós nylon esõköpenyt adott, na ez nagyon jól jött, mert amíg tõlük leértem a Patak utcához – de mennyire jól is esett ekkor, hogy reggel elvétette a pénztárosnõ! :) – habár az nincs messze tõlük, de alaposan eláztam volna. Ez az esõköpeny igen vékony, összehajtva szépen elfér a hátizsákba. Jó lenne megtartani, majd igen szépen kérem Marikától :) A buszon úgy elaludtam . Lehet, az a két pohár bor is benne volt a dologban amit apámmal megittunk – hogy a végállomáson, az Árpán hídnál azt sem tudtam milyen nap van és hol vagyok... Utána hosszú és unalmas metróút a Pöttyösig – de itt már sem hideg nincs, sem esõ és hála annak, hogy vasárnap van, tömeg sincs azaz nyugodtan és sokat tudok írni.
