(#930) 2009. június 19., péntek
Két érettségi elnök volt eddig, két nagyon különbözõ személyiség. Az elsõ osztály bizottságának elnöke egy gyakorló középiskolai tanár, egy kicsi szakközépiskolában tanít, beszélgetve vele egészen hasonló problémákkal találkozik a hétköznapjaiban, mint mi is. Én a szakképzéssel nem kerülök kapcsolatba, csak a közismereti képzéssel, ezzel meg õ kevésbé, ennyiben nem volt teljesen ismerõs mindaz amit mesélt. Sokadik éve elnököl, a saját tevékenységével kapcsolatosan nem voltak kétségei. A következõ osztály vizsgabizottságának elnöke egészen más személyiség. Elõször is, mint a bemutatkozó beszélgetésbõl kiderült, nem középiskolában hanem egyetemen, a Testnevelési Egyetemen tanít azt hiszem leendõ testnevelés szakos pedagógusokat. Középiskolában nem dolgozik, bár elmondta, hogy öt évig tanított ilyen iskolában is. Nekem meglepõ volt, hogy amíg minden érettségi elnök így vagy úgy az adminisztrációval van elfoglalva, ez a hölgy semmi ilyet nem csinál. Igazából a nyitón, a diákokhoz is csak üdvözlet szinten szólt, semmi más, minden mást rám hagyott. A feleletek között is el-elbóklászik. Nem nagyon tudja, hogyan szokás az adminisztrálással, hogyan olvassuk össze az eredményeket. Szerintem nem mostanában volt, hogy elnökösködött – ha egyáltalán csinált a közelmúltban ilyet – illetve eléggé mérsékelt érdeklõdést mutat a pillanatnyi ügyek iránt, körülbelül mindent ránk hagy. Ez persze nem baj, a másik véglet, az agyonszabályozós mindenben ott lenni akarós érettségi elnök sokkal kellemetlenebb tud lenni.
