(#950) 2009. június 27., szombat
Párás, nedves, ködszagú a reggel, ez itt a nagyvárosban furcsa, szokatlan. Felsõmarácon nem, emlékszem olykor nyár végén is, de azon kevés alkalmakkor amikor õsszel voltunk, nagyon gyakori volt. Most itt is erre ébredtem, szinte semeddig sem lehet ellátni, akkora hajnalban és napkeltekor is a köd.
2009. június vége, kora reggel. Elõtte napon, napokban esõs idõ volt, reggel akkora volt a köd, mint nyár végén, õsszel szokott lenni... A kép nem jó, de ennél jobban nem tudtam csinálni :(
Tegnap befejezõdött az érettségi. Két hét folyamatos vizsgáztatás, fél év folyamatos elõkészítés, adminisztrálás és szaktanárként még hosszabb elõ- és felkészítés ért véget tegnap este, amikor a legutolsó felelet is lement, amikor Mónika elkezdte a legutolsó pontokat is bevinni a kétszintûbe, amikor a kolleginák összeolvasták a legutolsó bizonyítványt, amikor az érettségi elnökasszony átadta a legutolsó bizonyítványt is, amikor a bizonyítvány osztást követõ pezsgõs koccintás is megvolt és elköszönt a legutolsónak induló diák is, amikor kipakoltunk a vizsgaterembõl olyat, ami már nem fog oda a vizsgára kelleni, éppen egy évig nem. Ilyenkor mindig eszembe jut az az idézet, amit mottónak is tettem ki, a Prédikátor könyvébõl: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (3.1.) Ideje volt a vizsgáknak, ideje lett a vizsgák elmúlásának és még mennyi minden dolognak ami elmúlt. És még mennyi minden dolognak, ami elkövetkezik. Reméljük: lesz jövõ ilyenkor is iskola, lesz érettségi és leszünk itt mi is...
2009. június vége, kora reggel. Elõtte napon, napokban esõs idõ volt, reggel akkora volt a köd, mint nyár végén, õsszel szokott lenni... A kép A másik oldal, a park felõl készült... Köd itt is, ott is... Homály...
