(#999) 2009. július 16., csütörtök
Na, azt hiszem ez rendben is lesz...
Reggel Klárika örömmel – bár a fogfájása, a napok óra húzódó fogfájása miatt kissé visszafogottabb lelkesedéssel – konstatálta az új gépét. Szerintem miden rajta van kettõ dolog kivételével. Az egyik az IMI (volt, errõl az elõzõ post-ban írtam), a másik meg a nyomtató elérése. Az IMI-t egybõl észrevette, mindenképpen meg akartam várni vele hogy a telepítést végzõket keressem, hátha van valami trükk amit én nem tudok.
Nem volt...
A telepítést végzõk, a MÁK informatikusai érdekes csapat. Reggel felhívtam õket, aki a telefont felvette, nem volt képben, egy másik asztal gazdája csinálta. Innen jön az érdekes dolog. Nem egyszerûen odahívta a kollégáját, hanem megkért, hogy egy másik telefonszámon hívjam fel – miközben egy szobában vannak, egy légtérben, alig pár méterre egymástól. Tutira, hiszen hallottam amikor megbeszélték, hogy milyen számot kellene hívjak.
Akkor baromi dühös voltam rájuk...
Annak a nyüves programnak mennie kell és ezt csak õk tudják feltelepíteni, félretettem tehát a hirtelen haragomat és nagyon udvariasan kommunikáltam – szerencsére a másik oldal is vevõ volt erre, a végén abban maradunk hogy újra nyakamba vettem a gépet – ettõl tartottam, ezt írtam is az elõzõpost-ban – és kivittem megint a MÁK informatikusaihoz. Most felmehettem, a kolléga aki telepítette (nálam kicsit idõsebb pasi) elõbb próbálkozott ezzel, azzal, de ilyen hibaüzenetet õ sem látott még. Kicsit tett vett a gépen, a vége az lett hogy leszedte a korábbi telepítést és feltett egy újat.
Elég zizis munkahely lehet az. Egy 30 körüli fiatal pasi, egy körülbelül olyan korú nõ, egy negyvenes pasi, az a kollága az idõsebb aki az én gépemet csinálta – ennyien voltak, de akkora zsivajt csinált a fiatalabbik pasi és a nõ a fecsegésükkel hogy én az idõsebb, a gépemet telepítõ helyében simán szétcsaptam volna köztük! Ráadásul totál oda nem tartozó hülyeségrõl beszélgettek – jó hangosan! – ami eléggé zavaró volt: arról, ki mikor milyen filmet töltött le és honnan... A régi munkahelyeim jutottak eszembe, a BVM majd nem a FÉG, mindkét helyen egy nagy légtérben dolgoztunk együtt féltucatnyian, elég volt ha ketten elkezdtek valamirõl jó harsányan beszélgetni, már nem lehetett nyugodtan, elmélyülten dolgozni... Mondjuk a helyettesi iroda sem csendes mindig, de még mindig menyország ahhoz képest amit ezek ketten mûveltek ma, nemrégen, a MÁK informatikusai. Mindegy, nekem nem kellett csak olyan egy óra hosszat hallgatnom, addig tartott míg a kolléga meglett vele. Ki is próbáltuk, oda-vissza, újrainditva, most megy.
Végül is ha kétszer kellett is nekifutnom, meglett... Végül is rendesen álltak hozzá a MÁK informatikusai, végül is nem tudom, õk vétettek-e, bár nem látom be, hogy a mentés visszamásolásával mit ronthattam el... Megy – és remélem így is marad! :)
