(#1057) 2009. augusztus 31., hétfõ
Ahogyan mindig is lenni szokott, zûrös napok ezek...
Az elmúlt hétvégém azzal telt, hogy az órarendet alakítgattam... A múlt hét végén végre megkapott csepeli beosztás alapján, ahhoz igazítva – mert hogy a mi mûhelyirodánk ilyen beosztást eddig tõlük nem is kért (nem tudom, hogyan gondolták, hogy akármi idõre beoszthatjuk a mi csoportjainkat az õ mûhelyükbe, de mindegy is...) Errõl írtam a legutóbbi post-ban is (mondjuk megírtam vasárnap este de kitenni elfelejtettem a sok kapkodósban). Hétfõre meglett, igaz hogy még csak nem is hasonlított arra, amit csütörtökön tettem közzé... Mondjuk rendesen kellett is magyarázkodnom, hogy miért alakítom teljesen át, amirko egyszer már megvolt... Na mindegy...
Hétfõn megvolt a nyitó értekezlet. Semmi különös, ami évrõl évre szokott lenni. Az új kollégák bemutatása az elsõ szokás szerint, most pedig idén elég sok az új kolléga. Mondjuk nem voltam nagyon örömke, hogy a földrajztanárnõ akit végül is én kerestem a FOK adatbázisából, jó negyed órát késett. Igaz, õ legalább eljött, a rajztanár aki szintén csak óraadó nálunk, két óra késéssel állított be! Azután a tavalyi évértékelés – bár ennek a zöme a tanévzárón elhangzott – és az idei évvel kapcsolatos elmondandók. Mondjuk ezek évrõl évre hasonlóak, nem sok új dolog szokott is felbukkanni. Most például ilyen az új szakmai képzéshez kapcsolódó vizsgáztatás. A szakmai vizsgák, összevetve a kétszintû érettségivel, az elmúlt pár évben ég és föld: a szakmai vizsgák, az elméleti vizsgák olyan tempóban zajlanak hogy még! Nehézkes és vacakolós, körülményes és kimért ahhoz képest, ami idén is, tavaly is, tavaly elõtt is a szakmai elméleti vizsgán zajlott. Az érettségi lebonyolítását nagyon szigorú szabályok korlátozzák, a szakmait nem tudom, ezek szerint nem vagy ha igen, nem veszik komolyan. Hát, ha jól értem, ez most megváltozik! A képzés is más már a modularitás miatt, bár az iskolai gyakorlat azért rendesen ad az elméleti szakemberek elképzelésének: a modulokat egybekapcsolva úgymond „vissza-tantárgyiasították” azokat (nem csak nálunk!), a vizsga azonban más, ott nincs ilyesmi visszaváltoztatásra azt hiszem lehetõség. Majd meglátjuk...
Az értekezlet után átmentem hétfõn a Szentistvánba ebédet befizetni. Nem tudom minek, de ott is változtattak, most nem annak kell akinek eddig – egy joviális, idõsebb hölgy – kellett hanem a pénztárban! Mondjuk a pénztáros hölgy éppen a szomszéd szobában beszélte meg a hétvégéjét, miért is a törökbálinti anyakönyvvezetõ jutott errõl eszembe? Mindegy, türelmes voltam mert a Szentistvánba havonta azért kaját fizetni vissza kell menni... A pénztáros hölgy kapásból tudta ki vagyok amikor a papírkáján a mi sulinkból még be nem fizetettek közül kihúzott. Aztán a gépén kiállította a számlát szépen, na jó: elõbb-utóbb (mondta is, új a program)... Én meg örültem hogy OK a dolog. A számla alapján valamennyit a mi sulink visszafizet, ezért a következõ a mi gazdaságink volt. Na ott derítette ki (mondjuk egy pillantással! :() a kolléganõ hogy nem is az én nevemre állította ki a hölgy a számlát! Én nem néztem meg, gondoltam ha tudja ki vagyok az egyik papírkája felett, tudni fogja a billentyûzete is. Hát nem! Azt hittem felrobbanok, mehettem vissza megint. Nincs messze de szerencsére pár perc séta, ha kevesebb lenne akkor attól tartok, nagyon kiabáltam volna a nõvel. Így szerencsére sikerült annyira lehiggadni hogy ne legyek vele udvariatlan amikor ideadta a javított számlát (idõközben õ is észrevette hogy valakinek duplán adott ki nekem meg egyet sem). Azt hittem amikor visszaértem végre, hogy a neheze megvan: az értekezlet, az órarenddel kapcsolatos észrevételek, igények, óhajok (és nem gyakran de sirámok is) megvoltak, nyugisan lehet dolgozni...
Hát nem!
Az asztalomon egy üzenet várt, hogy keresett a csepeli mûhelyfõnök. Rosszat sejtettem, nem szokott õ engem keresni, inkább kommunikál a mi mûhelyfõnökünkkel vagy a mûszaki helyettessel. De nem, most tételesen engem keresett. Engem, mivel hogy az órarendet én csinálom.
Hét csoportunk van Csepelen, csoportonként három óra, ez sok, a tavalyi és tavalyelõtti egyetlen három órás blokkhoz képest. Az OK, persze nekem nagy pofára esés volt, de hétfõre azért rendeztem, szóval az OK hogy csak valamikor a múlt hét végén egyeztettünk de egyeztettünk! Sejtettem, hogy nem azért keres telefonon mert még egyszer át akarja tekinteni, hanem van más is. Lett is: kiderült, hogy a csütörtöki három órás blokk, amit én délutánra tettem mert Csepelen csak akkor szabad a mûhely, pont hogy nem jó délutánra mert változott ott valami (nem értettem hogy pontosan miért, mert a kolléga a telefonban nagyon kuszán mondta el – az volt a benyomásom hogy piszok nagy zavarban van mert sejti, állati nagy gáz ez a mi órarendünkkel kapcsolatban) és ezt kell egyeztetnie...
Hát... Elsõ gondolatom az volt, hogy a rendesen összerakott, a hétvégén tényleg, komolyan csiszolgatott, hangolgatott órarend szövedékébe most durván bele kell nyírni emiatt – de talán nem kell az egészet átrendezni! Ez délután három tájt volt, sejtettem hogy nem lesz rövid menet... Majd egy órát próbálkoztam a módosítással de annyi mindent kellett volna módosítani hogy úgy tûnt, ésszerûbb elõbb az alapokig visszabontani és újra összerakni. Elgondolni persze egyszerûbb volt mint megtenni, de kedden reggel nem sokkal hat elõtt már ki tudtam tenni a WEB-re egy olyan változatot ami nem votl sokkal rosszabb mint a hétfõi. Sajnos a legfontosabbra nem maradt idõ: amikor már minden a helyén levõnek látszik, akkor újra és újra átnézni és kivenni belõle azokat az aprónak látszó dolgokat (túl sok nulladik ennek, hetedik annak, páros óra amannak vagy fordítva, a páros óra hiánya egy másiknak) amik a dolog szövedékét alapvetõen már nem befolyásolják de a kollégák komfortérzetét nagyban növelhetik ami meg az elégedettségüket ami meg az én nyugalmamat... :) Hát ez most nem így alakult, a hétfõ délután, este meg éjszaka összeállított órarend talán „gurul” (nagyon remélem hogy igen), de ezek az apróságok nem lettek beledoglozva! Ez egyfelõl azt jelenti, hogy lesz még dolgom vele másfelõl meg hogy elég panaszt, észrevételt kapok még majd ezzel kapcsolatban. Ez van – ahogyan a dolgok hétfõn kora délután álltak, még abban sem voltam egészen biztos hogy keddre, a tanév kezdésére egyáltalán lesz órarend... (Hétfõn lett volna határidõs egy FEMÉR nevû lófüle: fenntartói mérés értékelés azt hiszem a betûszó feloldása és mindenféle okosságokat kell egy agyonmakrózott korlátozott Excel táblában leadni. Hát, ezt hétfõn terveztem megcsinálni az értekezlet után – nem lett meg, csak kedden ment el, meg is kaptam érte ami jár, hát ez van... 20 órát csúszott a dolog, persze a határidõ az határidõ...)
