(#1069) 2009. szeptemer 10., csütörtök
Zûrös nap, bár ha akarom, egyszerûen csak mozgalmas. Na annak nagyon az. Órám egyébként nem is volt, ennek ellenére szusszanni nem volt idõm. Kezdõdött azzal, hogy sem ma sem holnap nincs egy testnevelõ kolléga, az õ helyettesítését kellett kiírni. Ketten tanítanak testnevelést, az órarend készítésénél az idõsebb kolléga kérte a nap középsõ és „alsó” részét, a magasabb óraszámokat, a fiatalabbik pedig a reggeli és a kora délelõttieket. Ezzel nincs is gond, lyukasórájuk nekik nemigen van mivel egyetlen tesiteremmel sok mozgásterem nincs, amikor az órarendet csinálom. Hanem a helyettesítés... Akárki nem tarthat testnevelés órát, gyakorlatilag vagy egymást helyettesítik a kollégák vagy szakszerûtlen óra avagy egészen egyszerûen hazamennek a srácok.
Ma kellett a switch-ért kimennem Csepelre. A nyelvtanáriban még mindig nem állítottam be a gépeket: elõbb az órarend készítése aztán a tantárgyfelosztás vitte az idõt, mindegyik nulladrendû prioritással természetesen: most kicsit fellélegeztem a kettõ között, kirakosgattam a gépeket. Bekábelezni már nem volt idõm, mentem Csepelre a switch-ért és ha már ott voltam, vettem UTP kábeleket is. Régen sima kábelt, csatlakozót vettem és magam csináltam meg ezeket, de nagyon régen nem mûveltem ilyet, gondoltam egyszerûbb lesz szerelt kábel... Amikor megjöttem Csepelrõl, nem tudtam ennek nekiállni: a switch-et ugyan beállítottam a helyére, de elõtte tanterem kiosztás gondok voltak azután meg a sajátjaimakkal kellett a tankönyv kiosztást is most, pont most, hirtelen megcsinálni. Még „szerencse”, hogy éppen csütörtökön van az enyéimeknek egy öt órás csoportbontott foglalkozása, és az egyik kolléga aki tartja, tartaná az éppen csütörtökön volt egyetemen, így nagy felfordulást nem okoztam azzal hogy a gyakorlat idején és helyett osztottam tankönvet.
A tanév indulása után egy osztályt egy másik terembe tettünk át, az ott levõ szakképzõsöket pedig szanaszéjjel más termekbe osztottam be, a felszabaduló terembe meg egy másik kilencedik költözött. Ez így egyszerûen hangzik, de mivel az órarendkészítõ ismer olyat, hogy az osztály (mármint a gyerekek) saját terme, és ide teszi azokat az órákat amiket nincs oka máshova (tesióra óra, számtech), az ilyen saját terem csere év közben rengeteg csereberével jár. Csináltam ugyan a múlt héten egy nagy nagy tablót az osztályok egyes órai teremfoglalásáról a titkárságra ahol napra készen (vagy ahhoz nagyon hasonló módon) lehet követni azt, hogy ki hol van, de mostanra olykor kissé kaotikusak az állapotok mivel a szeptember elsején kiosztott egyéni órarendek úgy a tanárok mint az osztályok esetében nem egészen azt mutatják mint ez nagy táblázat. Innen kezdve aztán nem ritka, hogy máshova megy a tanár és máshova a diák, ha órára kell menniük. Sajnos, mire összerázódnának, addigra megint változtatni kell, most már nem is csak T.L. japán útja miatt, de tegnap a földrajz tanár kollegina is bejelentette, pénteken azaz holnap jön utoljára... Na ez nem esett jól még akkor sem ha megértem a kolleginát. Õ egy másik iskolában félállásban, a mienknél nagyobb óraszámban tanít biológiát, az ottani hasonlóan óraadó földrajzos hirtelen elment és erre mint a dominó: a kollegina a neki felkínált, a félállásos földrajz és a félállásos biológia egybevonásával teljessé váló állást elfogadva itt hagyott minket, most itten kell földrajz szakos.
Tegnap sokáig csináltam a tantárgyfelosztást. Nagy lelkesedéssel, megfogalmazva hogy most nagyon jó lesz kezdem el minden évben (vagy legalább is abban a háromban amikor csináltam eddig :)), a vége meg az ahol nagyjából most tartok: csak lenne már meg, csak fogadná már el a referens. Sajnos amitõl tartottam bejött: az a fontos, hogy itt a százalékok, ott az arányok stimmeljenek, Hiába van nekünk 10-ben is, 11-ben is gyakorlati foglalkozás, ebben a tantárgyfelosztásban azt nem lehet gyakorlatinak jelölni mert a finanszirozás, meg a normativa, meg más egyéb ilyen õshonos, kedves és érthetõ magyar szavak jelezte fogalmak miatt valami törvény betûje mentén kell számsoroknak kialakulniuk a bevitt tantervbõl, óratervbõl, tantárgyakból, osztályokból, csoportokból - és akkor arról még nem is beszéltem ami szerencsére alapvetõen nem az én feladatom, a tanárok és alkalmazottak adatainak, elsõsorban persze alkalmazási adatainak a kezelése. Bár, ha nem is az én dolgom, amikor nem megy vagy amikor nem világos, Klári tõlem kérdi én meg nagyon nem tudok válaszolni, esetleg ami a legkevésbé valószínûen rossz, azt állítom be. FÕKIR ide, F2 oda, most úgy látom a rendszer technikailag jobb, a tartalmát tekintve statisztikát támogató adatkezelés csak ez a része, a valósággal nem feltétlenül van beszélõ viszonyban. A referens keresett többször is telefonon, tartottam tõle hogy most megorrolt mert nem hívtam vissza: hívtam én de most adja le minden iskola, most ellenõrzik mindegyik iskoláét, állandóan foglalt a vonala. Hja, ellenõrzik: igazából találomra állítottam be ezt vagy azt, mert nem értem a dolog sok mozzanatát, leírás nincs, a FOK-os képzés meg csak olyan részletekre tért ki, hogyan kell a legördülõ listát kezelni meg hasonlóak. (Persze õk sincsenek könnyû helyzetben, majdnem ahány az intézmény annyi a sajátosság és toppant ágas bogas az a törvényi háttér aminek meg kell felelni. Ezzel együtt is, lett volna idõ arra hogy egy egy foglalkozás mondjuk 15--20 fõnél ne nagyobb csoportnak legyen, amikor én voltam voltunk vagy ötvenen, és ezek hasonló intézménybõl jöjjenek össze. Akkor lehetett volna 4 - 5 órát (!) arra szánni, hogy elejétõl a végéig végigvezetni a folyamatot, mint egy fõzõmûsorban ahogyan ha nem is ott élõben csinálják meg a kaját de végigviszik a fõ lépéseket és a kiindulástól a végtermékig végig lehet követni a folyamatot. Egy ilyen felkészítés hasznos lett volna, az ami volt, a szervezõk és az elõadó K.G. legjobb szándéka és legnagyobb szakértelme ellenére is azt hiszem, csak a program kezelésének technikai kérdéseire adott, adhatott választ.) Nem értettem már tavaly elõtt sem, akkor még a FÕKIR év elejei használatával kapcsolatosan tartottak ilyen oktatást, hogy lényegi dolgok elmondása elmagyarázás és bemutatása helyett miért kell elütni a dolog annyival hogy olyan mint korábban volt! Amikor legelõszõr találkoztam ezzel, amikor Éva halálát követõen ebben a munkakõrben nyár végén elõször kellett ilyen feladatot megoldanom, kimondottan megrettentem, hogy okos tapasztalt emberek közzé kerültem – ott, azon a talán három évvel ezelõtti augusztusi eligazításon is jó sokan voltak – és csak én vagyok zöldfülû aki semmit nem ért ehhez és csak ki ne derüljön mindez! Aztán a következõ évben meg idén is ugyanazt érzem, amikor elkezdem csinálni, fogalmam sincs hogy miként kellene, fogalmam sincs, egyik vagy másik évfolyamon mennyi a finanszírozott gyakorlat, hogy miért természeti alaptörvény az, hogy azonos tantervû két egy évfolyamon levõ osztálynak nem lehetnek mások a tantárgyai. Hol van ez leírva? Értelmes okos használható leírást nem láttam és ha egyszer ezt évente egyszer kell csinálni – még jó! Az kéne még csak hogy naponta kelljen!! - akkor elfelejti az ember! És erre nem segítség, nagyon nem odavetve annyi, hogy ugyanúgy kell mint korábban! Na ehhez képest, ahhoz hogy végig simán hülyének kell érezzem magam mert nem tudom, hogy a cikornyás és kacifántos törvények mentén szerkesztett program ilyen meg olyan rigolyáit miként is kell kielégíteni, ehhez képest érdekes hogy olykor bizony a referens sem biztos a dolgában. Szóval hiába hittem azt idén amikor elkezdtem hogy az elõzõ évekhez képest most átlátható és érthetõ feladat lesz, idén sem jobb annál, hogy meg kell egy akadályt ugrani amirõl azt sem tudni milyen magas, milyen széles, nincs-e vizesárok a másik oldalon, ráadásul ha nem megy akkor még hülyének is érzem magam. És az hogy idén végre a program technikailag kifogástalan, az sem teszi a feladat lényegét sem átláthatóbbá, sem kellemesebbé. És nem a megoldására való szándék hiányzik, egyszerûen a kusza szabályok miatt egy ugrás a sötétbe. És hogy én ezt mennyire utálom...
Este összeszámoltam a tankönyvpénzeket, a biztosítási pénzeket, na ezek még nemszeretem munkák tanév elején. Persze ez csak az osztályfõnököknek de ahogy látom, szenved is vele rendesen minden kolléga... Pénteken ezt a két dolgot rendezni kell ráadásul a temetés miatt pénteken alig leszek bent. Csütörtök este lerendeztem legalábbis remélem – korábban kellett volna sõt folyamatosan, ahogy hozták a srácok a pénzt kézben kellett volna jobban, naprakészebben tartani, de hol az órarend hirtelen újraírása, hol a már határidõt mulasztott tantárgyfelosztás, hogy apróbb de nem kevésbé fullasztó napi kérdések (terem rendetlenség) miatt erre valahogy nem került sor... Aztán, még csütörtök este elõvettem az órarendet is, egy bizonytalanság van még benne, egy külsõs kolléga elvileg vállalta T.L. óráinak nagyobb részét, de nem mondta még meg, hogy milyen napokon tudná megtartani. A kisebbik részét egy idõsebb kolléga viszi, az rendben van és most bejött az is, hogy ki fog földrajzot tanítani és fõleg hogy mikor. Van tehát bizonytalanság még mindig, de hogy most ne egy éjszaka kelljen órarendet csinálnom, jó lenne kicsit elõre dolgozni...
