(#1015) 2009. szeptember 16. péntek
A TISzK-es projekt keretében továbbképzéseket is kell szervezni, ezzel gondolom akiknek a dolga, elmaradtak, most pedig egyik továbbképzést szervezik a másik után. Október elején volt már egy amire feliratkoztam, aztán egyetlen foglalkozásra sem mentem el. Most nem tudtam kibújni alóla, most szerdán, csütörtökön, pénteken és a következõ héten szerdán továbbképzés. Nem tudom mi pontosna a címe (nem is fontos), valami iskolamenedzsment, iskolavezetés... Mondjuk a jelenlevõk felének semmi köze az iskolavezetéshez, de mindegy :)
Szerdán az elsõ alkalom a Vas utcai épület földszintjén volt egy tágas nagy elõadóban és ami nagyon tetszett, szabad hozzáférésû WiFi is elérhetõ volt a teremben. Maga a fogllakozás... Hát nem is tudom mit irjak róla, mert bántani, megsérteni sem akar az ember senkit. Ha nem tévesztem szem elõl, hogy feltehetõen egy rohamtempóban összerántott továbbképzésrõl van szó, akor még rossz szavam sem lehet: szerdán az tartott egy szûk órát aki majd utána a csütörtöki és a pénteki (és majd a következõ szerdai) foglalkozást is. Az elsõ szerdai szereplése után eléggé negatívan lehetett csak megítélni. Mindennek van tanulsága, ennek egyfelõl az, hogy készületlenül ha elõad az ember, tetszik vagy nem, nagyon negatívan fogja a hallgatóság megítélni (szerdán nekem elég rossz véleményem volt az elõadóról), ami viszont másfelõl legalább ennyire fontos: nem helyénvaló hipp-hopp megítélni. A foglalkozás ami a tartalmat ilelti, engem nagyon nem érdekel, nem nagyon szeretem az ilyesmit, lehet trendi meg korszerû, de én nagyon nem vagyok az ilyen vezetõi tréningekért oda. Ez egy dolog, egy másik meg az, hogy a pasi igen jól csinálja amit csinál, csütörtökön meg pénteken már látszott rajta, hogy készült, készülhetett és az is, hogy rutinos, érti a dolgát. Csütörtökön és pénteken már volt a foglalkozásnak vonulata, volt benne cél és értelem – mondom, én ezt a fajta mókát annyira nem kedvelem, de ez ettõl még lehet hasznos is, fontos is.
mind a három napon hasonlóan alakult a délutánom szerdán, csütörtökön és pénteken is: a kajajegyem Sárikáé, ettem valamit a kínaiban (na csütörtökön nem, az para volt, errõl lejjebb kcisit részletesebben), aztán negyed egy tájt irány a Vas utca. Nem késtem el, sõt... Aztán négyig, negyed ötig ott, és utána – nem nagyon elegáns dolog tudom, kicsit restellkedtem is – négy és negyed öt között irány a SzÁMALK... Restelltem, mert fordítva én is nagyon utálom ha a foglalkozás résztvevõi hamarabb lelépnek, és erre fel most én magam is ezt csinálom... Mentségem nem sok, egyfelõl talán annyi, hogy ezt a foglalkozást még közvetve sem én választottam, hanem nem tudtam egészen egyszerûen kitérni elõle, másfelõl meg a SzÁMALK, ide loholtam át mind a három nap, szóval a SzÁMALK pénzbevételi lehetõség és most, hogy más végzi a rendszergazdaságot, nagyon-nagyon kell minden ilyen lehetõség. Akérhogyan is hangozzék ez, egészen egyszerûen ez a nyers igazság. (Az sokat nem befolyások rajta, hogy a SzÁMALK-os munka tanítás, szeretem is csinálni, de ha õszinte akarok lenni, ha nem fizetnének érte, nem csinálnám. Ez van.)
Csütörtökön volt az elõadónak egy mondata, ami nagyon meghatározza a témához állásást, és nagyon nem tudok vele egyetérteni – persze senki sem kérte, hogy értsek vele egyet. A vezetõi attitûdrõl beszélt, és többször is, nyomatékkal kiemelte, hogy vezetni csak tudatosan lehet, hogy nagyon határozottan véghez kell vinnie az akaratát a vezetõnek, hogy minden folyamatot ismernie is, kontorollálnia is kell. Hát õszintén szólva ebben nem vagyok biztos. Most nem is csak amiatti kötözködés miatt nem, hogy mit is vezet az a vezetõ, nem mindegy hogy egy pár fõs irodát vagy mondjuk egy zászlóaljparancsnok. De - és: bár, szerintem – a különbség talán nem is alapvetõ... Tolsztoj irja le újra és ujra a Háború és Béke c. regényében Kutuzov herceget dícsérve, hogy semmit nem akart meghatározni, semmit nem akart irányítani, hogy a lehetõ legjobb vezetõként hagyta, hogy a folyamatok a maguk belsõ logikája mentén haladjanak. Ez valahogyan realistább megközelítés nekem, mint az elõadóé, az elõadó hozzáállása vélemyénem szerint végtelenül idealista. Egy iskolára vonatkoztatva a vezetõ persze el akarhat érni sok mindent, és biztosan sok mindent sikerül is, de sok minden egészen egyszerûen a dolgok tehetetlensége matt nem vagy alig változtatható meg. Veszekszünk a diákokkal, hogy ne késsenek – késnek, nem si keveset. Veszekszünk a tanárokkal, ne késsenek – késnek, nem is keveset, pedig ha az elõbbi rossz, az utóbbi kimondottan gyalázat! Veszekszünk, hogy öt jeggyel értékeljenek, erre midneféle piros meg zöld jegyeket adnak, törtjegyeket meg mínuszokat. Hol is van akkor itt a folyamatok tudatos ellenõrzése és irányítása? Na mindegy, ezt nem én fogom eldönteni, csak ez jutott eszembe az elhangozottakról. Mindezeknek végezetéül, az vitán felül nagy pozitívum, és akár tetszik nekem a téma akár nem, dícséretként kell felemelgetnem, hogy az elõadó mond olyanokat amik elgondolkodtatnak, állásfoglalásra késztetnek, vitára sarkallnak. Egy elõadás lehet akármilyen – de unalmas nem! Ez nem az! :)
A vas utcai MFFPPTI – ez a rettenetes betûszó az FPI-t takarja, itt volt négy délután egy TISzK szervezte továbbképzés.
A vas utcai MFFPPTI épülete a belsõ udvarról – ezt aznap csináltam, hogy a földszinti teremben voltunk, ha jól emlékszem az elsõ nap...
MFFPPTI, Vas utca, az egyik földszinti elõadó, szerdán itt volt a továbbképzés. Aznap elég gyengus volt a muzsika, de hát ez van...
MFFPPTI, Vas utca, a pincében levõ elõadó. Csütörtökön és pénteken itt voltunk, végül is nem olyan rossz ez sem, de sajnos itt, ellentétben a földszinti teremmel, nincs wifi...
Csütörtökön „sikeresen” elmaradt az ebéd, de hát én tehetek róla, én voltam a hülye. Az elektro mérõlaborban kerestek egy laptop-ot, égen-földön nem volt meg, elég nagy gáz lett volna ha eltûnik. A biológiát tanító kislánynak hoztam el onnan korábban gépet, de azt mindig óra után vissza is tettem, na erõsen féltem attól hogy ebbõl gáz lesz. Már teljesen odáig voltam – és a kollegina is, akinek azonnali leltárat kellett a teremben csinálnia – amikor végere szembe jutott, hogy a kérdéses gépet én hoztam el hétfõn reggel még, amikor megjöttek a revizorok (egy hónapig „vendégeskednek” nálunk), és az egyikük kérte, ha lehetne egy gép jó szolgálatot tenne neki... Szóval a vége az lett hogy meglett, de rettentõ idegesítõ helyzet volt annakelõtte, addig-addig keresgéltem amíg kicsúsztam az idõbõl, kaja nem volt, siettem hogy ne késsek a Vas utcából – ha már neveletlenül otthagyom a foglalkozásokat idõnek elõtte...
