(#1130) 2009. október 27., kedd
Õsz...
Az õszi szünet második napja. Tegnap korábban mentem, ma csak az MFFPPTI-ben, a vas utcába megyek ennek a továbbképzésnek a második napjára. Projektpedagógia, vagy mi az oktatásban, majd meglátjuk – még a címrõl sem tudom, mi fán terem nem hogy a leendõ tartalomról akármi elképzelésem is lenne... A tegnapival ellentétben ma szép napos lett az idõ, nincs hideg sem. Kicsit jobb így az ember kedve, habár a mai okítás annyira nem dob fel. Mindegy, legalább süt a nap :) A foglalkozásra menet, ez már kora délelõtt volt – nem szoktam amikor rendes munkaidõ van és nem szünet, ilyen napszakban mászkálni – csináltam is pár képet, egy például itt...
Ma a pincében vagyunk. Az elõadó: Mayer Ágnes. Hát jól kezdõdött, körbe ültetett minket és egy öntapadós cetlire fel kellett írni a neveket, ez aggasztónak tûnt, az elõadó ezek szerint kommunikálni akar. Mindennek van valami hozadéka, jó esetben haszna. Ennek elsõre ez: hátfõn a másodikon a számítógépteremben az elõadó és a diák (na jó, hallgató :)) között több sor asztal, más hallgató volt, ott a távolság számottevõ ahhoz hogy a hallgató ne érezze mindig magán a tanárt szemét, figyelmét. Én is hátul ültem le, el is voltam a gépemmel :) Kedden viszont egy U alakban ültetett le a csoportvezetõ, na itt mindig karnyujtásnyira van, itt már egészen más dolgo egészen más dologgal foglalkozni, mint a foglalkozás anyaga. Ez megfontolandó – és ilyenkor örülök, hogy annak idején mind a két számtech termet ulyen U alakban elhelyezett diák munkahelyekkel alakíttattam ki... Az elõadó igen lelkes, ami a témát, a napi tananyagot illeti. Ha jól sejtem õ egy piliscsabai általános iskola igazgatója és projektes dolgok szakértõje. Majd meglátjuk, ez már az elején úgy tûnik, hogy nem lesz olyan nyugis szunyókálós nap mint mondjuk a tegnapi vagy fõleg a múlt heti képzés napjai.
A tanfolyam legelején csoportba szervezõdve össze kellett gyûjteni, mik a tanuló, a tanár és a szülõ relációban az utóbbi idõk során megtapasztalható pozitív és negatív változások. (Nem is értettem elsõre a feladatot sem, de nem csak én voltam ezzel így...) Az elsõ említésre méltó (talán mondani sem kell), hogy a negatívumok sokkal többen vannak. Nem tudom, ez nemzeti sajátosság-e (magyar szokás csak, hogy mindig minden csak panasz?) avagy valóban ennyi a baj? A másik, ezt az elõadó is megjegyezte, hogy érdekes módon minden probléma kint van: problémás a gyerek és problémás a szülõ de mi pedagógusok nem! Hát ebben az észrevételéban sok igazság volt, bár azt hiszem minden szakmára jellemzõ lehet, hogy saját magát nem hibáztatja (kicsit erõs párhuzam, de például orvos soha nem hibázik...) Aztán szembe került az elõadó a csoporttal is - egy jó pont hogy mert szembekerülni -, amikor felvetette, hogy a 16 évesrõl 18 évesre felemelt korhatár az iskolában a gyerekek létszámát megemelhette, ez pedig a pedagógusállások megtartása kapcsán pozitív lehet. Ebbõl elég nagy vita lett Erre nagyon felháborodott a publikum, nagyon egyöntetûen szembeszegültek az elõadóval. Itten vergõdött egy kicsit, de hát õ kereste a szitut... (Ezt lezárandó meg is kérte, a csoportot hogy ne minõsítsük egymást vagy az egymás véleményét...) Nem kezdõdött a buli nyugisan :)
Mayer Ágnes, az elõadó; a foglalkozás pedig „A projektpedagógia szemléletének és módszereinek alkalmazása az oktatásban” Hát nem vagyok benne biztos, hogy a következõ hétfõn már ezt a módszert akár részletekben is használni fogom. Biztos komoly, fontos és hasznos dolog, de... De ehhez feltehetõen olyan tanár is kell, nem olyan fafejû mint én :):)
Ezután - csak nekem tûnt úgy, hogy - kicsit lelohadt az elõadó lelkesedése? Mintha kicsit sértõdött lett volna hogy a csoport ellentmondott neki? Szóval ezután egy prezentáció nyomán jött a projekt módszer elõzményeinek, fogalmainak részletezése. Mielõtt ezt elõvezette volna, az elõadó neki szegezte a kérdést a csoportnak, mit is szeretnénk hallani, hát nem volt túl sok tipp... Itt kicsit leült a foglalkozás - vagy csak szerintem? - mert kuszának és tétovának éreztem, mit is akar az elõadó? Lehet hogy konzervatív vagyok, de egy foglalkozáson a csoportvezetõ a vezetõ, és õ szabja meg mi történjen - hiszen azért vagyunk itt. Nem is beszélve arról, hogy maga a fogalom, a projekt módszer sem mondott túl sokat nemegyünknek... Aztán a nagy kuszaságból csak kijött, hogy mégiscsak a prezentáció nyomán haladjunk. Itt a dolog kezdett emlékeztetni a pedagógiai irodalomra. Ezt annak idején sem nagyon szerettem, sok sok szó de nem világos, hogy minek...
Aztán kis szünet. Korábban szerettem volna Budapesti Nevelõt, eben jelent meg (azt hiszem) apósom nekrológja, reggel a portán a fiatalabb várandós hölgy volt éppen szolgálatban. Sok okosat nem tudott mondani de megígérte, hogy utánanéz. Az elsõ szünet kicsivel dél elõtt volt, na akkor hiába kerestem: éppen lógott a kis hölgy a telefonon és ottan turbékolt, nem vártam ki. Remélem a következõ szünetre még ottan lesz, különben a holnapi azaz az utolsó napra marad ez a – projekt... :) A lapszám végül is meglett, este a net-en is keresgélve magát a lapot is, és a kérdéses írást is több helyütt megtaláltam...
Sok szó esett sok mindenrõl a keddi foglalkozáson, projekt lassan minden... Nem mondom hogy nagyon izgalmas... Azért vannak vidám percek is :):) Elõadó (arról beszélt elõtte, hogy vannak eszközök amivel hitelessé válhat a tanár, hogy nem kell hogy a diák a bronzszobornak tartsa a tanárt), szóval ezek után eljut eddig a mondatig: "Én persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy magyar tanítás során egyenértékûnek mondjuk felteszem Adyt meg Ganxstat..." Egy kolléga lecsap rá egybõl a hallgatók közül: "Nem nem, szó sincs róla ezt egy percig sem gondoltuk... Azaz hogy... Tanárnõ ma délután meddig is leszünk itt?"
A foglalkozás végén egy A4-es lapra el kellett mindenkinek valami projekt vázlatát készíteni. Nem világos, de az elõadó szerint ez az a beadandó amit a tanfolyam akkreditált jellege miatt be kell adni. Tegnap Dancsó Tünde azt mondta, az õ témakörébõl egy három oldalas szöveget kell leadni – nem értem, miért nem egyeztetnek egymással az elõadók, de ha a hétfõi témáról egy három oldalas otthoni dolgozatot kell leadni a mairól pedig egy oldalas és ott meg lehetett csinálni (és a kettõ kiváltja egymást), akkor nem hiszem hogy akárki is fog görcsölni a három oldalassal... Azért ennyire még a tanárok sem munkamániások...
Ma sem lett vége a foglalkozásnak hamar, háromnegyed ötig ott tartottak bennünket. Piroskához napközben lejött (kis) Anikó és Anita – ezek szerint õk is itt vannak csak másik csoportban – és megbeszéltek valami teázót estére, na Piroskának kellett rájuk várni, mert más csoportok még ötkor is nyomták... Megadják a módját, elég rendesen...
(A pincében is volt WiFi – napközben kaptam egy levelet az egyik hallgatónõtõl, nekik HTML-t tanítottam és sajnos mér véget ért az öt foglalkozásból álló modul. Õk nagyon elégedetlenek a Java tantárgyat tanító tanárukkal; a programozás folytatódni fog C# nyelv megismerésével, a levél azt a kérdést tartalmazta, hogy lesz-e nekem ilyen tárgya és ha lesz, átjöhetnek-e ide. Mit mondjak, igen nagyon jólesett a megkeresés, de nem tudom mi lesz belõle. Soha nem volt még C# tanfolyamom [igaz, Java sem], jó lenne ha lenne és nem is csak azért, mert pénzt hoz – persze az sem mellékes – de izgalmas kihívás lenne. Amint hogy az most a Java is. Nehéz, de igen nagyon élvezem... Na mindegy, majd lesz valahogy, ez biztos és ezen már az sem változtat ha mégsem lesz C# csoportom: és ez az hogy tetszett nekik az, amit és ahogyan a HTML tanfolyamon elõvezettem! Örülök, hogy nincsenek rólam rossz véleménnyel :):))
Este hazafelé tisztára olyan fíling mint február köepén, végén, igaz: akkor hidegebb van. Viszont körülbelül akkor van, hogy öt óra tájt már erõsen alkonyodik, de még nincs teljesen sötét. Persze nagyon más, hogy most, október végén majd' három hónap korai sötétedés és kései virradás áll elõttünk, akkor meg egy hideg és sötét évszak közeledik a végéhez...
