(#1151) 2009 november 12., csütörtök
Andrea, a könyvtásounk most másodéves a könyvtár-informatikus szakon... Tegnap nála, azza a könyvtárban levõ egyik gépen próbáltam ki Laci otthoni HDD-jét, állandóan hibázik, Laci kérte nézzem meg mielõtt kidobja, hogy ki kell-e dobnia (és venni egy másikat) vagy helyreállítható, egyáltalán használhatóvá tehetõ-e. Bár már nem én vagyok a rendszergazda de ez nem is iskolai feladat :), hát kipróbáltam: ezen a gépen SATA-s mind a HDD, mint az optikai egység, utóbbi helyéve betettem ezt a beteg HDD-t. A BIOS simán felismerte, a „rendes” HDD.rõl boot, aztán nézem a másik egységet... Két partíció, nem látszik betegnek... Mivel mentés volt már róla, gond nélkül lekaptam majd visszatettem a prtíciót, megformáztam mind a két partícióz...
Eddig a történek szakmai része... A könyvtárban volt mindez, három utánra csúszott, Andrea már ment, itt hagyta a kulcsát. Én az egyetlen diák gépet babráltam, nem-rendszergazdaként sem jogom máshoz, sem nem lenne helyénvaló. Andrea elfelejtette kikapcsolni a gépét, azt láttam, a SZIKLA mentése szépen befejezõdött, a SZIKLA jelentette is ezt, ez állt a képernyõn. Még volt is eszembe, le kellene állítani, ne menjen egész éjszaka, de aztán hagytam – ez már csak közvetve lehetne a gondom, közvetlenül sajnos nem. Ma reggel ijedten keresi a rendszergadát, mert nem megy a SZIKLA, a gépe meg be van kapcsolva. Mondom, persze mert úgy hagyta... Nem nem, õ kikapcsolta, õ biztosan kikapcsolta. (Kizárt: olyan nincs hogy a gép véletlenül bekapcsolódik, véletlenül elindul a SZIKLA, véletlenül elindul rajta a napi mentés...) Végül is nem maradtunk semmiben – nekem mennem kellett csoportot kísérgetni – de azóta sem fér a fejembe, miért nem egyszerûbb elfogadnia neki, hogy egészen egyszerûen elfelejtette kikapcsolni a gépét, mint erõsködni. Pedig csodák nincsenek... Na mindegy, sokan vagyunk és sokfélék vagyunk és ez így jó...
