(#1150) 2009. november 11., szerda
Kicsit hidegebb van mint tegnap és feltámadt a szél is – csak úgy fütyült kora reggel a kilencediken. Az esõ kora hajnalban rendesen szaporázta, reggelre már csillapodott, éppen azon a határon volt, hogy megázni sok, ernyõt nyitni kevés...
Nyílt napok, kísérgetés... Kicsit másként vittem szerdán körbe õket: van egy oldalszárnyunk, ami régebben étkezde volt, ez nem nagy tömegek mozgására tervezett épületrész, itt mindig elég szûken vannak, ezt kihagytam. Van két mûhelyünk, ahol a kicsit reszelnek, fúrnak, kalapálnak, meg minden ilyen fémipari alapképzés dologgal foglalkoznak. Ez biztosan jobban érdekli õket mint az alagsori mûhelyek, mert bár utóbbiak jóval korszerûbbek is, nagyobb értéket is képviselnek, de ezek kicsit, õk kilencedikbe akarnak ide jönni hozzánk és nekik ez a korszerû és összetett technika csak négy, öt év mulva lesz érdekes. Nem úgy mint az alapképzõ, ezzel már ha minden igaz, szeptemberben találkozhatnak.
Pocsék idõ volt, nem vittem ki a vendégeket az udvarra, csak a csarnokba menet mentünk át a tócsákon. A csarnokban Bandi mesélt nekik a motordiagnosztikáról is, a most éppen kiépülõ vizsgasorunkról is. A csoportban folt három vagy négy gyerek (srác) szülõ nélkül, õk a Mester 19-bõl jöttek át – ezzel nem is lett volna probléma, de volt közöttük egy nagy arcú és igen nagy szájú legény, ez szünet nálkül csevegett, fecsegett a haverjaival. Bandi nem állta meg, rá is szólt határozottan. Nem tudom jól tette-e, ha nem teszi, nyugi van, bár akkor meg az hihetik a vendégek hogy itt ilyet lehet; ha megteszi akkor a gyerek nem fecseg többet (nem is fecsegett, bár láthatólag erõsen meg volt sértõdve), viszont a szülõkben esetleg visszatetszést kelthet a tanári határozottság. Bár talán inkább ellenkezõleg, a szülõket általában nem zavarja a határozott, erélyes tanár, ellenkezõleg... Nehéz ezt megítélni.
A körséta után visszaértünk a díszterembe – a hétfõi nappal ellentétben amikor is mi indultunk elõször és mi értünk vissza legutoljára. Szerdán nem korán vagyok a kicsikkel, most nem ért egybe az órával, még kis idõ is volt közte. A kicsikkel éppen befejeztünk egy feladatot, bár eléggé nyugis vacakolós tempót kellett diktáljak ahhoz, hogy kitöltse az órát, mert új dologba kezdeni nem akartam, „szabadjára” engedni õket meg annyira sem... Ezek után minden készen áll, hogy ha csinálok :) akkro egy hasonló feladattal dolgozat legyen csütörtökön...
Este megvolt az elsõ számonkérés a SzÁMALK WEB programozókkal. Szûk egy órára terveztem a feladatot, ehhez képest másfél óra lett belõle. Most látszik csak, mennyire széthúzódott a csoport. Amikor az E-mail-ban kapott anyagokat lementettem (ezt már csak csütörtökön hajnalban), akkro láttam? Van aki valamennyi lekérdezést megcsinálta – pedig sok volt – van aki alig egyet, kettõt... Nem tudom, ezzel mit kezdjek, nem jó az üzenete annak, ha a kettest az is megkapja aki nincs azon a szinten. Ráadásul ez felnõttképzés, õk nem linkek mint a fiatalok közül sokan: keményen dolgoznak, de hát nem egyszerû ez mindenkinek. Aki velem egy idõs és már felnõtt fejjel, javarészt autodidakta módon tanulta meg az alapokat annak sokkal nehezebb mint azoknak a fiataloknak akik informatikát már a középiskolában is tanítottak. Azzal meg végképp nem tudok mit kezdeni, hogy az egyik, egyébként aranyos hallgató lány a feladata, a megoldott adatbázis helyett a forrásokat adta fel... (Egy másik meg valami nagyon furát csinálhatott, mert a levélhez csak egy csatolati hiba jelzés van kapcsolva...) Szóval tartka a kép, majd meglátjuk a következõ kettõ, nem ennyire nehéz számonkérés kicsit javít-e az összeképen...
Este a SzÁMALK-ban vettem észre, hogy az olvasószemûvegem nincs ott ahol szokott lenni. A dolof azért is bosszantott, mert nagyon úgy emlékeztem, hogy indulás elõtt – ami persze mondani sem kell, kapkodás volt – eltettem. De nem, vagy nem tudom, mindenesetre nem volt nálam. Komolyan gondolkodtam, visszamegyek érte, de sajnáltam az idõt... (Jól is tettem: másnap reggel derült ki hogy tényleg bent hagytam de nem a saját asztalomon hanem a mûhelyfõnökiben – na este ott nem kerestem volna...) Meglett, és ez jó... Nagyon hiányzik sajnos, reggel majd' három óra hosszat dolgoztam anélkül, meg is fájdult a fejem rendesen... Szerencse, hogy meglett a szemüveg :)
