(#1165) 2009. november 20., péntek
Brumaire hava...
A Calendrier des Français szerint éppen brumaire vége, egy-két nap (nem tudom, ebben az évben hogyan esik) és következik frimaire... Magyarosabban: gémberes és fagyláros (ha jól gondolom). Mondjuk nagyon találó – még ha nem is praktikus – mivel például tegnap is, egész napos volt a köd, még délben sem sütött ki a nap, még napközben is gomolygott a köd. Este, fél kilenc tájt amikor hazafelé jöttem, még szitált, permetezett is valami csapadékféle – egészében nagyon is: a köd hava...
Pénteken kora reggel az emelt szintû „csoport”-tal volt órám. Az idézõjel a létszámnak szól: Majd' minden második foglalkozáson gondolom úgy hogy teljesen elfogy a diákok érdeklõdése, annyira pislákoló apró lángnak tûnik csupán a szándékuk arra, hogy emelt szinten is megméressék magukat ebbõl a tárgyból. Két 13E-s gondolja azt hiszem igazán komolyan, az én osztályomból is járnak ketten (a harmadik srác két foglalkozás után úgy gondolta, mégse), de egyikük most egy hosszabb betegség miatt hagyott ki pár alkalmat – bár õ kihagy akkor is ha a ladáján sürgõs tuningolni való van vagy ha éppen leesik az elsõ hó és driftelni [így kell írni?] kell mennie – a másikuk, Ákos meg olyan mint a mesében, hol van hol nem van és így aztán mindig, újra és újra vissza kell lépni a tananyagot tekintve... Pénteken mindezekhez képest egészen szép létszám, három fõ jött össze... Korábban velük kizárólag a programozással foglalkoztunk – sajnos messze nem haladtunk annyit amennyit kellene – de most eszembe jutott, hogy õk már nem tanulnak heti rendszerességgel közismereti informatikát, maguktól meg talán (biztosan) nem foglalkoznak Access-szel, Excel-lel, PowerPoint-tal... Ezért aztán, nem utolsó sorban a SzÁMALK-osoknak kidolgozott nehezebb, összetettebb, azonos tudáselemeket ismételten és ismételten feldogloztató tipikusan gyakorló (és nem számonkérõ) feladatokkal gondolnám karbantartani ezt a tudásukat: pénteken például Access és SQL volt a téma. Nagyon eltérõ a tudásszintjük, egyelõre fogalmam sincs mit kezdjek ezzel, pedig fogytán az idõ, majd valami okosat ki kellene találni – most úgy gondolom, ennek fontos része, alapja lehetne az, hogy bõvítsük valamiképpen azt az idõt amit erre fordítunk...
Az elsõ óra a kicsikkel volt: az elõzõ foglalkozásokon egy körleveles feladat alap dokumentumát hoztuk össze. Mér elég sokat tudnak, bár a megoldás közelébe kevesen jutottak: talán már tartunk ott a sima (a nem bonyolult tudás elemeket használtató) szövegszerkesztésben hogy most már lehet ilyen-olyan feladatokkal készség szintûvé tenni e tudásukat. A nehezebb dolgok azonban még hátra vannak, egy ilyet kezdtünk el amikor a körlevél (nem szeretem ezt a szót, inkább kördokumentum) készítésébe vágtunk bele. Nem jól gazdálkodtam az idõvel, kicsit túlfutottam és az utolsó lépésnél rám csengettek, ez nagyon nem jó, nagyon kellett volna a befejezés, de hát ez van. A tempó így is kicsit erõsnek tûnt bár az komolyan tud olykor bosszantani amikor bambulnak... Remek kis csapat (bár nem tudom, melyik nem az, nagyon régen, fiatalabb koromban tûnt egyik-másik csoport kezelhetetlennek de vagy a gyerekek lettek évrõl évre jobbak vagy csak szerencsém volt), de sajnos rájuk is jellemzõ hogy maguktól nem nagyon akarnak csinálni semmit ami a tananyaggal kapcsolatos... Gyakorta kell erre vagy arra a diákra szólni, hogy leírta-e amit én a kivetítõre, megcsinálta-e amit jeleztem, mutattam vagy kértem. Felrezzennek ilyenkor a bambulásból és megteszik amit meg kell: de nem gurul a dolog magától, mindig noszogatás kell hozzá... Nem lusták, nem foglalkoznak mással – de nem tudnak vagy nem akarnak a tananyagra koncentrálni... Ez van, ebbõl kell a legtöbbet kihozni...
Ezen a napon volt határidõs valami létszám- meg eredmény lejelentése a nyelvi projektes képzésrõl. Ezt Etának adtam oda, szépen meg is csinálta, de valamiért az utolsó 10%-ot nem, úgy adta vissza, adta át hogy az hiányzott belõle. Pedig nem is a legnehezebb adatok... Nem értem, de mindegy, tudtam péntek reggel hogy ez hátravan és azt is, hogy ez aznapi de nem többet... Aztán háromnegyed tízkor veszem elõ a kísérõlevelet – a fontosabbakat PDF-fé lenyomtatva elteszem és látom, hogy cca 15 perc maradt. Na az szívbemarkoló volt, nagy kapkodással meglett és éppen 10:00-kor fel is adtam – remélem a levélen jó az idõbélyeg... (Ennél is fontosabb kérdés, hogy vajon miért a vizsgálat: a projektes órákért azt hiszem majd' háromszoros óradíj jár, ahhoz képest a hatékonysága siralmas. Ha ezt tisztán racionális alapon tekinti a fenntartó akkor simán meg fogja vonni, az pedig elég markáns jövedelemcsökkenést okoz majd a nyelvtanároknak... Hja, szombaton megyek egy, pont hogy a projektes nyelvoktatás és az érettségi eredmények, nyelvvizsgák összefüggését taglaló konferenciára... Lehet, ez is annak a folyamatnak a része, hogy nem egycsapásra, ne megindokolatlanul vonjál ezt vissza... Nagyon is valószínû...)
Pénteken volt a véradás, az enyéimek már nagykorúak. A péntekjük nem is könnyû nap, a véradás meg azt (is) jelenti hogy arra a napra igazolásuk van – persze hogy egy tucatnyian jelentkeztek... Persze bonyodalom ezzel is van: mint kiderült, elég alaposan megvizsgálják õket elõtte (mondjuk ez teljesen helyénvaló is), ami azt jelenti, egy dolog hogy jelentkeznek és egy másik, hogy adnak, adhatnak-e vért. Na ebbõl volt tegnap a konfliktus! Négy fõ a tizenkettõbõl végül is nem adhatott vért, persze hogy nekiálltak tipródni hogy most mi legyen, gondolom semmi cuccost magukkal nem hoztak (azt nem feltételezem hogy emiatt nem készültek volna órára mert soha sem készülnek). Egyikük meg is kérdezte, elmehet-e, mondjuk dijjaztam hpgy kérdezte. Részletes és udvarias nem volt a válaszom, na persze ebbe a másik három legény nem nagyon akart belemenni. Egyikük erre fel még vízvezetékszerelõvel is elõhozakodott, de ekkorra már nagyon bosszantott a buta vaksi makacsságuk. (Elmondtam: szabadkozzanak hogy ezért meg azért nem készültek, nincs felszerelésük, ezt rajtuk nem kéri számon senki. De haza nem mehetnek!)
Tizenegy elõtt rám telefonált a kábelszolgáltató szerelõje, jön visszakapcsolni... Na tessék, miért kell ehhez felhívnia...? Kikapcsolni is ki tudtak úgy, hogy nem kellett felhívjon – ok, jogos volt de baromira nem esett jól – most meg...? Na mindegy, mivel másként nem tudtam megoldani, meg órám sem volt már és még, én kaptam magam és uccu haza... (Sárika persze pont ekkor kellett hogy utánam szóljon a projektes lejelentés miatt – szerintem a levelet õ is megkapta amiben a 10 óra mint határidõ és az is szerepelt, hogy csak E-mail-ban kell leadni [az volt igazán a kérdése, kell-e papíralapon kézebesítõvel is küldeni], na le is késtem egy villamost emiatt és eléggé rohanni kellett...) Éppen idõben, éppen a szerelõ elõtt egyetlen perccel értem haza hamarabb... Akkor már ment a TV, net is, csak egy aláírás maradt... Ez megvan, ennek örülök, nagyon tud hiányozni...
Délután úttörök voltak – ez a „munkaneve” a kicsiknek, a leendõ elsõseinkek (az érdeklõdõ nyolcadikosoknak) tartandó délutáni foglalkozásnak. Most négy helyett csak kettõ az enyém, a SzÁMALK-os órák miatt több nem fér bele – ez is nehezen, tegnap is erõsen ütközött a kettõ. Háromra jöttek, most két jópofa csoport volt, az egyikben ott az a kislány aki nagy valószínûséggel hosszú évtizedek óta az elsõ leány tanulónk lesz. Az is de a másik csoport is aranyos volt, rengeteget kérdeztek, ilyet ritkán tesznek. Nem tudom, mi volt jó hatással rájuk: egyik csoporttal egy apró PPT-t csináltunk meg, ez alkalmas votl megfigyelni ki ügyesebb és ki kevésbé – azért ebbõl nem szeretnék végleges következtetéseket levonni – de az amit a másik csoportnak csináltam nekik jobban tetszett: egy ksi WEB lapot. Ez is, az is nagyon alkalmas volt arra, hogy a készülõ „munkájuk”-ra a nevüket ráírassam így pár perc után már nevükön tudtam õket szólítani, így elég hamar feloldódtak és feltehetõen ezért is, sokat, sokat kérdeztek. A kérdések kivétel nélkül arra vonatkoztak, mi kell ahhoz hogy felvegyük õket (mi az ami probléma lehet), azaz tényleg érdekli õket az, hogy hozzánk jöjjenek – és ez nagyon fontos. Írtóra tud bosszantani amikor kollégák fanyalognak azon, hogy milyen nehéz tanítani mert mennyivel butábbak a mostaniak... Kötve hiszem hogy igaz lenne, mi is elég buták voltunk kicsinek, emlékszem Éva mennyit küzdött, hogy a matekot és a fizikát megtanuljuk. Dícséretére legyen mondva hogy nem fanyalgott hanem küzdött és nem is csinálta rosszul, mert jó alaposan megtanította. A mostaniak pont ilyenek, ha nem sikeres a tanítás, annak most sem (semmikor sem) a diák az oka hanem a tanár. Ezt azonban sajnos nagyon nehéz megértetni a kollégákkal. Remélem, ez akét tucat lurkó akikkel tegnap találkoztam – és akikkel kimondottan élveztem a két foglalkozást, pedig eléggé tartottam elõtte ettõl – majd tényleg minket választ és mi okosíthatjuk õket négy, õt vagy tudomisén mennyi ideig... Fanyalgésmentesen :):):)
Amennyire jó volt az úttörõ foglalkozás annyira nem sikerült az esti, a SzÁMALK-os programozás óra. Eddig elõre PPT-re kitettem a bemutatandó programokat, most az elsõt kivéve úgy gondoltam, jobban követhetõ, ha velük együtt csinálom. Sajnos, ez viszont döcögõsen ment! Ehhez nagyon-nagyon elõ kell készülni, jobban mint egy akármilyen kicsiszolt tematikusan és didaktikailag is rendben levõ PPT-vel... Sajnos erre nem volt idõm, így lassabban is haladtunk és több volt a vargabetû. (Az nem mentség, mentegetõzésnek meg felesleges, hogy a csoport egy része, ötöde talán nehezen vagy egyáltalán nem tudja még ezt a tempót sem felvenni mert egy másik 20%-a viszont kimondottan unatkozik. Aztán akad aki bár roppant magabiztos, de nehezen megy neki és nem akarja, nem meri bevallani – egy frissen végzett építész kisasszony, aki az Office-os tantárgyból az egyik, ha nem a legjobb, igen nehezen halad a viszont programozással és roppant ingerült, ha segíteni akarok neki... Nem tudom, az ilyet hogyan lehet kezelni, ezt majd végig kell gondoljam...) Szóval összességében – elnézést a nyers fogalmazásért – szar foglalkozást tartottam. Eléggé nem jó érzés... Ezen el kell gondolkodnom de fõleg a következõre alaposan felkészülni...
