(#1169) 2009. november 21., szombat
A Szent István Gimnázium nagyterme, díszterme: itt voltak a délelõtti úgynevezett plenáris ülés, itt volt a délelõtti pár elõadás
A konferencia idején különféle nyelvoktató anyagokat kínáló cégek mutatták be anyagaikat. A választék elég bõséges volt, sajnos a hely nem ideális erre, roppant kicsi volt a hely...
A Tempus Közalapítvány szervezésében került megrendezésre a „Mikor, hol és hogyan tanítunk idegen nyelveket? - nyelvoktatási konferencia” a Szent István Gimnáziumban. Tízkor kezdõdött, szûk fél órával korábban értem oda. Undok egy idõ volt szombaton, egész nap borult, szemerkélt, szitált valami nedvesség, állandó köd. A Gimnázium patinás, ám kissé már kopottas nagy épülete olyan komornak tûnt mint amilyen az idõ.
A nagyelõadó majdnem teljesen megtelt, rengetegen voltak – és mind hölgy, akárhogyan is számoltam, magamon kívül ha öt férfikollégával találkoztam. Az elõadások érdekesek voltak – bár pont a legelsõ elég furcsa kurta lett, az elõadó azzal mentegetõzött, hogy az a Powerpoint amiben készítette az anyagát, más mint ami az ottani laptopon futott (felteszem 2007-esben dolgozott, a kivetítõre tett gépen 2003-as PowerPoint futott). A szakképzés nyelvoktatásával foglalkozott egy elõadás, a másik a nyelvi elõkészítõ évfolyam beváltott és be nem váltott ígéreteirõl szólt, mind a kettõ egy-egy (komoly) felmérés kapcsán.
Nem mondom, hogy lerágtam az izgalomtól a körmöm (olykor sõt :)) de azért nem volt minden tanulság nélkül való Persze pár dolgot kiragadni az elhangzottakból nem nagyon helyénvaló – meg kell mondanom, hasonló dolgok köszöntek vissza, mint amivel mi is „küzdünk”. Nem nagyon születnek emelt szinten érettségik... A heti tucat óra sajátos, nehéz terhelés tanárnak, diáknak egyaránt, nem jó hogy az azt jövetõ évben az óraszám drasztikusan csökken, nem jó, hogy a nyelvi elõkészítõ évében a többi tárgy éppen hogy csak van – ezek elhangoztak itt is, ezekkel szembesül az aki a valóságban is foglalkozik ezzel. (OK, akkor mi is egy ilyen felmérés értelme? Talán hogy mindezt hihetõvé teszi és arról szól hogy másutt sincs ez másként...
Az viszont nagyon világos volt, hogy nem nekem való ez, nem vagyok én nyelvtanár – a délutáni worshop-okra (miért kell ilyen néven nevezni!) már nem maradtam ott, annyira nem vagyok benne ezekben a dolgokban. Így is hasznos volt...
