(#1181) 2009. november 30., hétfõ
Regisztráció nem sokkal 10 elõtt, a kezdés elõtt. Az elõtérben (háttal) Bujtás Attila és Derecskey Tibor, szemben Joó Klára és Szõcs Anikó, a regisztrációs asztal elõtt Kaszás Judit és Tóth Károly, jobbra hátrább Gál Zoltán, Zágráb József és Maróti Gyöngyi
Hétfõn tartottuk a suliban a Toyota napokat. Évek óta van ilyen (korábban András nap volt, aztán mivel azt egyre problémásabb volt tartalommal kitölteni illetve mert a több mint egy évtizede létrejött Toyota kapcsolat miatt is adta magát, hogy ez a nap lehetne egyfajta bemutatkozás a társintézmények felé, lett belõle Toyota nap). Reggel nagy csend volt az iskolában, ma csak náhány szakképzõs diák volt bent, a diákok zömének ez szünnap volt. Tízre hirdettük, reggel hét után itt voltam valamivel, nagy volt a csend :) Mint kiderült, minden hasznos valamire: ez például arra, hogy a múlt heti H1N1 jelentést számszerûen kiegészítettem és feladtam – és rájöttem, ha csak nem akarok a nevekkel bíbelõdni akkor napi jelentést kell leadni, mert az eredeti kiírás szerint azt kell leadni, ha valaki, akárki, akár csak egy napot is hiányzott. (Továbbra sem értem mi értelme ennek mert ebbõl igazán nem lehet semmire sem következtetni, egy hülyeségnek, mûbalhénak tartom de hát a parancs az parancs.)
Azután megírtam az eheti haladási naplót és átnéztem a múlthetit, két kolléga aláírása hiányzott. (Errõl jutott eszembe, lehet majd megint a havi hiányzásokat összesíteni – de még ennél is pajzánabb dolog a késéseket percre összeadni és 45 percesével igazolt vagy igazolatlan hiányzássá alakítani...)
Automata váltóról tartott elõadást a dísztermi elõadásokat követõen Krupp Róbert majd ezután Gál Zoltán (a képen)
Tíz tájt már szállingóztak a vendégek, nem sokkal tíz után kezdtünk is. Szépen megtelt a Díszterem – nem fotóztam, mert nem akartam nagyon szem elõtt lenni, ráadásul egy kollegina fia egy baromi jó géppel, profi felszereléssel készített képet, nevetségesnek éreztem mellette az én roggyant kis kamerámat... Az igazgatói megnyitó után a Toyota Hungary Kft egyik vezetõje (elnökhelyettese) mondott néhány szót. Õ nem japán, magyarul nem sokat tud, angolul beszélt – bár érezhetõen nem ez az anyanyelve. Volt kis zavar: nem egészen az volt az angol szöveg amit a fordítást végzõ, szintén valami felsõ vezetõ – talán kapcsolati igazgató – fordított, ennyit még az én gyenge angol tudásommal is megértettem. Ezután a mûszaki igazgatóhelyettes tartott egy elõadást a szakmai képzés és vizsgáztatás aktuális kérdéseirõl: ijesztõ, ez lejött az elõadásából habár nagyon politikusan, visszafogottan adott élt a véleményének, szóval nagyon aggasztó, mennyi dilettantizmus világlik ki az általunk tanított szakma központilag elõírt eszközigényébõl, nem tudni ki találta ki de totál hülyeség: csak két példa, villás targonca illeve alsó-felsõ autómosó az például kell, az például szerepel az eszközlistában (ami ugye a képzés elengedhetetlen feltétele), de amúgy diesel meg benzin befecskendezõ labor az nem! Nem tudni, csak a sima hülyeség vagy valami álságos szándék torzította el ezt az eszközigényt, de nagyon rosszul hangzik! Persze, ez a mi véleményünk – az eszközigény (de meg például a vizsgáztatás feltételei, jellemzõi is) meg ránk názve a véleményünktõl függetlenül kötelezõ.
Ezután három csoportra bomolhatott a Nagyérdemû, egy-egy elõadást illetve „tárlatvezetést” azaz az iskola laborjaiban, mûhelyeiben körsétát ajánlottak a szervezõk. Én az oldalszárny földszinti elõadóban hallgattam végig két elõadást, nagyon régrõl a téma ismerõs volt – mondjuk nem itt, a suliban hallottam errõl diák koromban hanem kicsit más összefüggésben már az egyetemen: bolygómûvek sebességviszonyai, áttételszámítása... (Nem vagyok hozzáértõ, lehet, hogy ez is dilettáns vélemény, de ha a gyerekeknek, a fiataloknak is ezt adják elõ és fõleg ezt kérik számon a kollégák, akkor nem csoda ha kis tréfával, de nem is olyan sokkal Fáy akadémiának titulálnak minket. Elgondolkodtató – nem vidám gondolatok – hogy miközben egészen komplex elméletet tanítunk nekik ezen automata váltók kapcsán, nincs ilyen váltónk, azaz a diákok ne tudnak szétszerelni és összeszerelni ilyet – pedig azt hiszem a képzésünk gerincét kellene adja a gyakorlat. Mindegy, nem vagyok ehhez hozzáértõ, a mûszaki képzésben dolgozó kollégák évek, évtizedek óta ezt az elmélet – gyakorlat arányt tartják, biztosan ez így van jól... Szóval a bolygómûvekrõl szólt az elõadás, az elsõt (szégyen vagy nem) egészen egyszerûen nem tudtam követni, a második a klasszikus bolygómûves váltómûrõl szólt, azt értettem mert annak idején a gépészmérnöki képzésben én is tanultam ilyet. Számolásokat is mutatott a kolléga, habár a fogszámok figyelembevételénél a modult szerintem simán elsinkofóálta, korretkül is lehetne számolni és még csak sokkal bonyolultabb sem lenne, de hát ehhez csak õ ért... Amit hiányoltam: fotót vagy kis filmbetétet arról, hoygan néz ki egy ilyen váltó, miként szerelik szét mit és hogyan kell,lehet állítani rajta... De, megint csak magamat ismétlem, ezek nem objektív kritikák, inkább csak ez jutott eszembe...
