(#1237) 2010. január 29., péntek
Pénteken reggel két órával kezdõdött a nap. Az elsõ az érdekesebb, az emelt szintû felkészítõ csoport foglalkozása. Egy 13E-s diák végleg lemondott a mostani vizsgaidõszakban az emelt szintû informatika érettségitõl – a másik viszont úgy látom, komolyan gondolja. A 12E-seim pedig nem májusban hanem októberben teszik ezt le, ennek örülök mert õk nem állnak most még úgy, hogy sikeres lenne, lehetne nekik. A pénteki foglalkozáson alig írtunk kódot, viszont az IDE egyes elemeivel alaposabban megismerkedtünk. Foglalkoztunk a trace-szeléssel, a debuging-gal, azzal hogyan tud a watch ablakba változó értéket megjeleníteni – mivel a programcsinálás az érettségin a legnehezebb és elég kevés is rá az idõ, a begyakorlottság és a rutin mellett legalább ilyen fontos hogy a hibakeresés eszközeit is tudják használni, Azt hiszem, ezt is figyelembe véve még ha a kód alig szaporodott is, nem volt sikertelen óra... (Sajnos egy órarendi változás miatt már nincs ekkor szabad gépterem ezért a könyvtári gépeken kell tartanunk amivel a legnagyobb baj az, hogy ez nem osztályterem, nem gépterem és így: hiányzik a kivetítõ... Ez van!)
Az elsõ óra a kicsikkel, a tegnapi témát folytattuk, adatbázis-kezelés. Visszakérdeztem tõlük szóban a csütörtökön leadott elméletet (annyira kevéske hogy inkább csak „elmélet”-nek nevezném), de kivétel nélkül egy sem olvasta el, nem hogy megtanulta volna! Na erre fel hétfõre beígértem nekik egy elméleti dolgozatot, majd meglátom megíratom-e velük: ha tanulnak, a fenyegetés elérte a hatását, nem biztos hogy az alapvetõen gyakorlat-orientált informatika óra drága idejét elméleti dolgozatra akarom pazarolni. A kezdeti morcoskodás után még a csütörtöki minta kis adatbázissal vacakoltunk olyasmikkel, amik a következõ hetekben rutinná válnak majd, de elsõre el kell mondani: meglevõ adatbázist miként nyitunk meg, miért nincs explicite és legalábbis hangsúlyosan – mentés az Access-ben illetve a csütörtöki elméleti tananyag fontos kiegészítéseként a kulcsmezõ fogalmáról, valamint a számláló adattípusról esett szó. Itt is igaz volt, ami a nulladikra igaz volt: egy parciális témára elég sokat, talán a téma érdeménél is többet áldoztunk idõben, és csak remélni tudom hogy ott is, itt is megérte ez a taktikai áldozat, csak remélni tudom hogy ha ott a programtesztelés fogásai itt meg az adatbázis-kezelés elemi mûveletei tiszták és világosak, akkor ezekre az alapfogásokra majd biztosabban lehet a késõbbi témákat felépíteni..
A titkársági gépeken dög lassú a net. Ez nagy baj, Mónika most kell, hogy csinálja az érettségi jelentkezések rögzítését, ez február 15-én határidõs. Zoli mindenféle hülyeségekkel akarta, akarja elütni az érdemi változtatást – Mónika azt mesélte, hogy valami olyasmit adott be nekik, hogy ez egyfajta versenyhelyzet, aki elõbb kap sávszélességet annak gyors a net, a többieknek meg lassú. Hát, ennyi rizsa édeskevés – ennél több kell, és nem csak mesebeszéd konkrét tett. Bár õ a rendszergazda (a pénz õ kapja!), ezesetben azonban nagy bajba kerülök ha eltököli az idõt, ha teljes mellszélességgel azt keresi, miként ne oldja meg a problémát. Így ellenkezõ véleményem ellenére is magam kellett nekiálljak a dolgon javítani. Korábban Zágráb Józsival megcsináltattam a kábeleket, amik az igazgatói gépet valamint a titkárság két gépét az Inviteles net elérésünkhöz, a helyettesi iroda Netgear routeréhez kapcsolja. Jellemzõ, hogy Zoli a kábelekre rátette a csatlakozót aztán otthagyta az egészet. Most ez mire volt jó? Na mindegy, pénteken összedugosgattam, de ekkor ért a kellemetlen meglepetés: Sárika és Mónika gépe a 192.168.x.y címtartományból kap IP címet, mivel õket korábban biztonsági okokból a FAY-1 szerver „mögé” tettem. Ez eddig OK is volt, a NetGear router azonban pont ezt a címtartományt használja. Most vagy a FAY-1 szerver IP címtartományát állítom át vagy a Netgear router-ét. Nem én vagyok sajnos a rendszergazda, elõbbivel ha akar majd Zoli megküzd, a mindennapi hozzáférésem a Netgear-on keresztül megy és ezért ehhez Zolit nem akarnám hozzáengedni, majd ezen átállítom a DHCp szerver IP pool beállításait. Pénteken azonban ezzel sem idõm sem kedvem foglalkozni nem volt, így beáldozva az eddig a netbook-ot a nyomtatóhoz kötõ AB USB kábelt, direkte tettem Mónika gépét a nyomtatójukra – azt IP alapon érik el, illetve most már csak Sárika – és egyelõre megmutatva neki, a két a gépében levõ hálókártya fel és lekapcsolásával miként tud dolgozni, a net elérése gyorsabb lett azaz most már érdemben meg tudja az érettségi jelentkezéseket csinálni elfogadható idõ alatt és nyomtatni is tud. A probléma az, hogy õ nem Pegasus-t haszál (habár ha belegondolok mindegy is), hanem Outlook Express-t, a lényeg azonban hogy õ nem NDS integrációval hazsnálja a levelezõjt (az OE-t érdekes is lenne), hanem POP3/SMTP eléréssel kezeli a leveleit. Na már most ez az IP móka ebbe rendesen bekavar sajnos. Mindegy, egyelõre ha vált a leveleit eléri illetve a másik hálókártyán gyors a net elérése és tudja az érettségit adminisztrálni. Ez volt nekem nagyon fontos pénteken, fontosabb annál semmint hogy megharcoljak Zolival, hogy ugyan már talán ebben az ötéves tervben csak szánjon már maj erre idõt! (Komolyan rettegek az érettségi felkészüléstõl, most csak-csak dolgoztam helyette amikor Mónika gépének használhatósága nekem volt napi szinten fontos, ez egy gép, egy feladat, ott azonban sok, legalább 60..80 gép felkészítése a feladat ráadásul idõre, ráadásul hibázási lehetõség nincs, ráadásul halasztás nincs, mellébeszélés nincs, kimagyarázás nincs. Nagyon félek, miként boldogulok vele – na azt viszont ha törik ha szakad, akkor sem fogom helyette megcsinálni!) Maradt még neki is feladat az említett kõrben: az igazgatói gépet is két kártyásra alakíttattam vele, ez jót tesz majd amannak a gépnek az internet elérési sebességének, sokat fog rajta gyorsítani, mondjuk ott nem lesz ilyen IP konfliktus, feltéve persze ha Zoli jól állítja be. Ha nem, na akkor sem internet sem levelezés nem lesz az igazgatói gépen, hát láttam, ezt õ is átgondolta és eléggé megrettent a feladattól. Nem baj: teher alatt nõ a pálma :)
Piszokul elment az idõ ezzel – még akkor is ha érdekes volt, ha kellemesen nosztalgiázhattam, milyen is volt régen rendszergazdának lenni... Elvacakoltam ezzel sajnos az idõt elég rendesen... Alig tudtam összekészíteni ezután a délutáni feladatot. Pénteken volt az efélévi utolsó foglalkozásom a SzÁMALK-ban, a Java programozás sorozat utolsó órája. Az órarend szerkesztés sajátossága révén egyfelõl negyed háromkor kezdõdött, ez a legtöbb hallgatónak korai, voltak olyan rendesek persze hogy a többség ezt jelezte is E-mail útján. Másfelõl a pénteki (utolsó) foglalkozást megelõzõen hétfõn volt valami kiírt vizsga ebbõl a modulból, azaz addigra jegyet kellett nekik produkálni. Akik rendszeresen, hellyel-közzel ott voltak azoknak ez meg is lett, hát gondolom ez sem nagyon motiválta a csapatot hogy a pénteki utolsó órán ott legyen, mármint hogy erre az órára már majdnem mindenkinek meg volt a jegye. Négyen voltak végül is... A feladatot amit csak összeszedtem valahogyan, azt mind a négyen elkezdték, aki egyébként is ötöst kapott neki elég sok meg is lett belõle – de hát ötöst nem tudok hova javítani... A másik három fõbõl egy maga is elismerte, hogy érdemben nem haladt vele, neki maradt a jegye az amit a korábbi számonkérések alapján kreáltam, a másik két hallgató viszont csinált annyit, hogy egy jeggyel jobbra zárjam le õket. Hát, talán ezzel együtt nem volt nagyon improduktív az utolsó foglalkozás sem. Érdekes közjáték: amíg nem kezdõdött a foglalkozás és beszélgettünk, az egyik hallgató említette, hogy nagyon húzós volt a modul, nagy léptekben haladtunk, elég sok mindennel kellett foglalkozáson kívül utánanéznie ahhoz, hogy lépést tudjon tartani. Ez elgondolkodtatott... A 14 foglalkozásnak szerintem majd a fele, talán több is, arra fordítódott, hogy a korábban felvezetett új tudáselemeket begyakoroljuk, a régebbiekkel egységbe foglalva gyakorló feladatokon keresztül használjuk... Érdekes, furcsa, elgondolkodtató a vélemény, igaz persze: ez egy vélemény, általánosnak talán nem mondható... Azért megfontolom akkor is, lehet hogy még ennyi új tudáselem is sok és az új anyag kárára inkább gyakoroltatni kellene? Ez helyénvaló is, a baj csak az hogy akkor a modul eredeti célkitûzéseinek megvalósítására nem marad idõ. (Mondjuk a modul célkitûzései szerintem úgy ahogyan vannak túlzóak és maximalisták, a mostani foglalkozás sorozat során messze nem is dolgoztunk fel mindent – de úgy látszik, a hallgatók szemszögébõl még erre is igaz hogy a kevesebb – több lenne, lett volna...)
SzÁMALK Mérnök utcai épület elsõ emelet 9-es terem. Itt volt a 2009-2010-es tanév õszi féléve utolsó foglalkozása (nekem legalábbis), a „Programozás alapjai 1” c. tantárgyból.
Nem kevés nosztalgiával pakoltam össze 16:50-kor – most is mint elõzõ héten, már ott toporgott az ajtó elõtt a következõ kolléga a következõ csoporttal, a következõ foglalkozásra várva. Ez volt ugyanis az utolsó foglalkozásom ebben a félévben. Nem csak ennek a modulnak a zárása volt, de a 2009-2010-es tanáv õsui féléve SzÁMALK-os tanítása számomra ezzel ért véget. Nagyon jó félév volt, nagyon szerettem valamennyi tárgyat, az Office alkalmazások, a HTML, XML, az SQL és ez a Java programozás: mind-mind élmény volt, örömmel készültem fel és jó volt megtartani is. Persze fárasztó is, õsszel volt olyan hogy szerda, csütörtök és péntek délután ez, szombaton fõiskola – hulla fáradt lettem szombat estére. Ezzel együtt is jó volt és nem csak mert fizetõs munka (nem túl erõs, de ez van), hanem mert azt lehetett tanítani amit ismerek, tudok és amiben van gyakorlatom is. Nem tudom, mikor lesz még egy olyan félév amikor ennyi órám lehet, jó lenne ha mihamarabb – amit azonban sajnos kétlek...
A foglalkozás végeztével a Mérnök utcából átsétáltam a Kocsis utcába, Adrienn megcsinálta a vizsgalapot, azt be kellett írni, a másodévesek SQL tárgya így zárult, beírtam ennek a csoportnak a még be nem írt programozás óráit meg a jegyeket is – és ezzel megvolt az adminisztráció is majdnem teljesen, még majd február közepén egy teljesítéssel kapcsolatos papírmunka lesz, de ezzel tényleg és teljesen lezárult a SzÁMALK-ban számomra ez a félév... Ennyi volt...
