(#1363) 2010. április 09., péntek
A kistanári gépe...
(nyomtatók) Kora reggel vissza. A gazdájukhoz... Abba a kabinetbe, ahonnan elhoztam... Nem túl fontos dolog technikailag, de „politikailag” annál inkább, ugyanis fontos közérzetjavító. Öt nyomtatót hoztam el, kettõ került máris a helyére. Ez az USB-s történet, nem tudom miért ilyen tökölõs. Vagy maga az USB kapcsolat az, vagy én bénázom... Mármint a nyomtató USB-s kapcsolódása... Ha nem ugyanabba az USB-be megy vissza a nyomtató, akkor hisztizik a WinXP... Edina gépére pikk-pakk visszakerült, most már volt tapasztalatom: a bekapcsolás után ha a kapcsolat már megvan, a Win másolatot csinál a nyomtatók között, ezt default-nak beállítva OK is. Lajoséknál dettó, de ott figyeltem a megosztásra, megosztási névre, Edináéknál ezzel lehet majd gond, igaz: a másik a 1022-es megosztása nem is teljes, azaz ott ilyesmivel még egyébként is lesz dolgom, így Lajosék nyomtatóját felélesztve már nem mentem vissza Edina gépét megnézni... Majd a következõ héten..
(11, 12 terem) Elvoltam reggel a nyomtatók visszapakolásával, a harmadiknak álltam neki amikor szólt a Fõnököm, hogy ugye a 11, 12-es terem tanításmentesítése rendben van. Na ez volt az az „Oooopsz” élmény, ami nem tud igazán jólesni... Esett errõl szó, de aztán nem, ez persze totál elmaradt. És maradt az, hogy kapkodva, villám tempóban kell megoldani – mondjuk ez szokott menni, a hirtelen operatívkodás, de néha eléggé gubancos tud a dolog lenni. Mint pénteken is... Mind a két terem elsõtõl hatodikig tele és tele az épület is, annyira nem volt hely hogy az egyik osztályt FP-vel csak a csarnokban tudtam elhelyezni. (FP is megéri a pénzét, mint egy diák, felcsillanó szemmel ragálta le a lehetõséget hoyg elmarad az órája :()
(09E) Informatikaóra? Sajnos nem... Persze hogy a két frekventált terem kiírásával nem végeztem nyolcig, ráadásul egyszerre két osztályban kellett rendet tartani, esélytelen volt hogy valami órát tartsak. Ritka zilált reggel volt, a versenyfelelõsök nem mind végeztek az eredmény összesítésével (nem csináltam, nem látom át, de azért elgondolkodtató hogy mennyien kellettek ennek az elvégzéséhez... egyes bizottságok még reggel is gépelgettek, Zoli is dolgozott rendesen az összesítésen.) Aztán telefon ide oda, ide is jöttek vendégek, a szomszéd suliba is, na ezmelett derült ki hogy az egyik 14-es osztálynak órát (munkavédelmet) tartó kolléga éppen jószolgálatban van, annak a szomszéd iskolának segít az õ német vendégeik fogadásában akiktõl az OSzTV eredményhirdetésre a dísztermüket megkaptuk. Egy másik kolléga, aki õt helyettesítette volna meg a saját osztályában kellett legyen, jók ezek a pillanatok, ekkor derült ki hogy a tizennegyedikeseket is szóval kell tartsam, az enyéimeket is és a teremkiírást is befejezni... Ennyire azért nem multitask...
Az állófogadás elõkészítve
(tizennegyedik) Egyszerre két helyen – ilyen csodákat is tudok :) A kicsik, a 09E megkapta az Internet-et (ezt érdekes, jobban kedvelik mint a programozást :)), a tizennegyedikesek meg határozott megjelenést és magyarázatot a nem szokványos órára (õk felnõttek, nem egészen ugyanaz velük mint a kicsikkel...)
(terem megint) Vazze, nem kiírtam egy egész osztályt egy informatika terembe? Vészmodosítás indul :) Na ezt eléggé nemszeretem... Ez totálkapkodás ilyenkor magas adrenalin szinttel ami jó lehet a harchoz de nem jó a figyelem összpontosításhoz. Végül aztán lett megoldás, igaz kicsit kacskaringós. Az egyszerûbb része az volt hogy egy nagyszájú tizenegyedikes csapatot kipateroltam a helyükrõl és akkor két osztály „odébbtolásával” meg is lett, a nehezebb az volt hogy egy félosztályt, németeseket a számtech terembe kellett betenni azért, hogy felszabaduljon egy nagyobb terem ahova aztán a hidegkonyhások által igénybevett terembõl „kilakoltatott” osztálynak is legyen helye... Nem egyszerû az operatív vezénylés – és már látom, milyen lesz a következõ tanévben, amikor egy osztállyal (tanulócsport) több lesz de egy osztállyal (terem) sem lesz több...
(hidegtál) A Szentistvánban 10-tõl ünnepélyes díjátadás, mûsor, na errõl lemaradok mert itten kell tartani a frontot. Utána déltõl itt állófogadás, na errõl is lemaradok, mert Ildikó helyett órát tartok... Akkor amikor felvetõdött, jó ötletnek tûnt ez a helyettesítéses dolog (meg valami pénz i sjár érte persze, hiszen túlmunka) de most látva a hidegtálakat, más távolról sem annyira jó ötlet. A hidegtálak fantasztikusan néznek ki :)
(helyettesítés) Had legyen a nap érdekes: kiderült, GZ aki a verseny fõkoordinátora és természetesen tíztõl odaát kell lennie a díjkiosztón, órákat is kellene tartson, na kit lehet beküldeni. Annyira szeretem az ilyen problémákat amik azonnali lereagálást kívánnak... Végül is meglett, de jobb lett volna ezt elõre, nyugisan...
(helyettesítés ez is) ...csak itt nem nekem kell keresnem valakit, hanem én heyletesítek: CsGI aki a díjkiosztó házigazdájaként nem tudott órát tartani, három utolsó órát tart órarend szerint a sajátjainál. A hetediket nem adta :) azt mondván, hogy ott tömbösített ofõ lesz és mennem majd kiállításra, de az ötödikkel és hatodikkal nem volt pardon, simán toltam nekik informatikát, ráadásul a „javából”, könyvtárhasználat... (Hogy mi a fenét keres ez a tématerület az informatikában azt nem tudom, áldassék a neve annak aki ezt kitalálta de ha itt van, tanítjuk.) Andrea õsszel már csinált nekik könyvtári órát, most a szóbeli érettségi tételekben feldogozott tananyagelemek mentén tartottam õket szóval. Egy zsák bolhának könnyebb lehet alaki gyakorlatot tartani, mint 30 09E-snek pénteken délután, tavasszal, térdigérõ napsütésben a könyvtár funkcióiról, fajtáiról mesélni... Hát, kihívás a javából :)
Az egyik mûalkotás
(hidegtál újra) A két óra között lementem az elsõre, ott már az állófogadás vége volt, aztán megkóstoltam azt, amit még érintetlenül lefotózhattam korábban... (Megkóstoltam – rávettek :):):)) Hát az ize legalább olyan finom volt mint a külalakja a fogadás elõtt... Utána már inkább olyan volt, mint tájkép csata után :):)
(Kitti) Telitalálat volt a hideg kaja, háromnegyed kettõkor, éppen csak hoyg szélnekeresztettem a 09E-seket, megjelent Kitti, hát pont az a 15 perc amikorra ígérkezett (14:00) és amikorra jött (13:45) elég lett volna szélsebesen kajálni, ez van! Nagyon fel volt dobva a mûvésznõ, alig tudtam rávenni informatikára. Az Access elég jól megy neki (nem 100%-osan, de amikor elkezdtük, az ment a leggyengébben, a javulást õ is érzi és ez magabiztossá teszi ami nem baj), mindenképpen olyan feladatot akart csinálni, de lebeszéltem róla. Kapott efy Word feladatot, na azt csuklóból akarta kontrázni, de hát nem ám hogy a nyúl viszi a puskát! :) Aztán megegyeztünk: kapott egy púpos tálat a hidegkajából – az állófogadást elõkészítõk éppen szedegették lefelé a terítékeket – cserébe meg maradt a Word... Vagy hasonló... Na, a Word-del elszuttyogott másfél órát, igaz a leányzó közben belapátolt egy akkira adag franciasalátát, hogy csak néztem, amilyen pici hol fér el ez benne... Utána mersze menten kevesebb kedve let a munkához, hát ez van! Aztán amikor azt hittem, na a napnak vége, mint bûvész a kalapból elõvett egy matek (próba)érettségi feladatsort is :) (Na jó, errõl beszélt amikor megjött de azt hittem elfeledi... Nem! :)) Azt nem csináltuk teljesen meg, a harmada lett meg. Totál érdekes, most sokkal jobban tetszik a matek mint 30..32 éve (inkább 32 :)), amikor magam is elszenvedtem, habár akkor is tetszett, Bolla Éva remek matektanárunk volt. De az nem egészen ilyen matek volt, itt vannak olyan feladatok, amiket nem (vagy szerintem nem) lehet a szokásos formalizmusokkal megoldani, tisztára olyan rezvény fílink azokat leküzdeni. Mondjuk Kitti azért annyira nem élvezte és én sem ha érettségizni kellene most, de hát én azon már túl vagyok kicsinyt :)
(2400) Most egyszuszra...
(Nóri) Halálba tud ez a gyerek idegelni engem... Pénteken délután egy SMS tõle, miszerint megy Patrikékkal buliba. OK, vissza SMS neki, hogy érezze jól magát... Este megint SMS megint tõle, hogy elhúzódik, késõn jön majd, éjfél tájt... OK, aztán anyját hívta (asszem), hogy kettõ (hajnali!) tájt lesz csak mert... Mert nem tudom mi... Aztán szombaton reggeli hatkor még sehol ez a tündérke... Engem meg a frász kitör mi van vele, miért nem veszi fel a telefont, miért nem válaszol SMS-re... Jobb hijján bekerítõ hadmûvelet (ez már nem péntek, ez már szombat reggel): Orsit felhívtam, nem tudja-e Patrik számát. Tudta... Meg azt is, hogy hajnalban ébresztettem emiatt, én meg tudtam hogy ha csak nem csalódom benne, azonnal hívja Nórit és lesz irgum burgum (mert hogy Nóri õt felveszi...) A telefonszám remek volt, mondjuk múzeumba, olyan régi, így ugyanis csak Kauczki Armand szép szavait hallgathattam meg miszerint a szám nem létezik... De sebaj, az ötlet kiválló volt – alig fél óra múlva Nóri álmos szabadkozását hallhattam, mert felhívott...
