(#1367) 2010. április 16., péntek
Esõ után...
(idõjárás) Majd' egy hétig esett kisebb-nagyobb megszakításokkal – ma reggel felhõs volt, de aztán felszakadozott, és amikor kelt a nap, akkor már ki is sütött. Nincs meleg, sõt: párás a levegõ,a sok esõtõl csöpög, vizes minden, de legalább süt a nap... Kisütött reggel a nap! :)
(emelt szintû) Kora reggel a két fõsre zsugorodott csapattal emelt szintû elõkészítõ: ma programozás. Egy nagyobb feladatból emeltem ki egy részfeladatot (két idõpont bekérése óra, perc és másodperc alakban, majd a közöttük levõ idõ félperces egységben való kiszámítása – szerintem nem nehéz). Ákosnak nem nagyon megy, neki gyúrnia kellene jobban erre, ehelyett csak kifogásai vannak, hogy miért nincs nála a pendrive, miért nem csinálta meg a feladatot, meg ilyesmi. Arnoldnak megy, õ meg is csinálta, ha a tempót sikerül nyáron is tartani, akkor neki érdemes lenne õsszel nekifutni az emelt szintû informatika érettséginek
(09E) Elsõ óra a 09E-vel: pont azt akartam velük dolgozatban megíratni, amit az emelt szintû elõkészítõn gyakoroltunk. Nagyon nehezen megy nekik. Minden évben ez a tapasztalatom, pedig minden évben kicsit több idõt fordítunk erre, de minta hiába lenne. A mostani csoportban van egy srác akit kimondottan érdekel a dolog, õ még az elmondottakon túl is szokott kérdezni, egy másik akinek vannak jó ötletei, de lusta végiggondolni õket, néhányan akik szorgalommal az eddigi listáka másolásával és alakításával megoldásközeli produktumra képesek. Sajnos, ez alig a fele – a másik fele pedig úgy látom, nagyjából elkönyvelte hogy ez neki nem megy és ennyi... Pedig minden más témakört nem csak akarnak, hanem tudnak is csinálni... Azt olvastam valamelyik levlezõ listán, talán Zsakó László írta, hogy alapvetõ tévhit miszerint nem kell mindenkinek programozást tanulnia. Azaz igenis kell, az algoritmikus gondolkodás elsajátítása mindenképpen pozitív hozadéka a programozás tanításának. Hát nem tudom, õ csak tudja... Az enyéimek azonban, az említett néhány kivételtõl eltekintve elég nehezen viselik. És ez nem csak ennek a csoportnak a sajátossága, de valamennyiek akiknek eddig programozást taníthattam: mind a hat E-s osztályfélnek (a sajátomban mind a kettõ felének).
(Nóra) Most nem délután jött hanem délelõtt, ilyen sem volt még. (Megbeszéltük, nem meglepi volt...) Háromnegyed kilenckor végeztem, kilenc elõtt már itt volt. Most jókedvûen: kapott egy kávét a büfében – a büfés hölggyel hosszan cseverésztek, mondjuk nálunk a hölgy lányokkal nem nagyon tud szóba elegyedni :) – aztán egy nem túl komplikált Word feladatot toltunk. Ez majdnem érettségi nehézség, ezzel nem volt gondja, simán és szépen megcsinálta.
(értekezés) Ottan kellett hagyjam õt kicsinyt, nagyszünetben tantestületi, a pedagógiai programunk kiegészült azzal, hogy a 14-ben egy felnõttoktatási program, kilencven óra plusz keretében olyan képzést is adunk a diákoknak, ami alapján egy másik (igaz, rokon) szakmát is megkaphatnak amikor 14.-ben (illetve késõbb a beszámíthatóság alapján már 13.-ban) végeznek. Ez jó, így talán vonzóbb lesz az iskola a diákoknak, de ez a dolog azt hiszem nincs még lefutva. Ma az oktatás egy erõsen túlkínálati piac, a kapacitás meghaladja az igényeket. Ez persze jó, hiszen az iskolák nem kényelmesednek el, de érdekes helyzeteket is teremt. A TISzK egy másik iskolája hasonló képzést folytat mint mi, a véges tanulólétszám egyértelmû konkurenciát teremt! Volt is tavasszal baj: a mi képzésünket ott is el akarták indítani, aztán mégsem... Most ha kicsit finomabban is, ha kicsit bújtatottabban is, de mi éppen ezt tesszük ezzel – igaz még csak pedagógiai dokumentum szinten – mint akkor õk... kíváncsi vagyok, mikor kezdeményezik majd, ahogyan koratavasszal mi az õ terveiket megismerve kérték, vegyék vissza, õk most nálunk azt hogy azt a plusz képzést mégse csináljuk... A pénteki nagyszüneti értekezleten persze ez talán senkinek eszébe nem jutott, mindenki megszavazta... Hasonlóan szavazni kellett a NEO 15 órás óraszáma 12-re csökkentésérõl, a nyelvi munkaközösségvezetõ és két nyelvtanár ellene nem mert szavazni csak tartózkodott... Az óraszámcsökkentés õket érinti nem jól – de hát hat éve megy ez a program és egy-két nyelvvizsga született csak, azok sem a suli munkája nyomán... Ez van – nem jó konfliktusok ezek de egyszerûen kikerülhetetlenek..
(helyettesítés) Az ötödik (eredetileg az ötödik és hatodik) órát Ildikó heylett tartottam, õ Gyõrben volt a Kazinczy versenyen. Az ötödik ráadásul a holokauszt emlékmûsorral félig, a lengyel mûsorral majdnem a másik felében is elment. A mûsor alatt felírogattam elhangzó idegen szavakat – látni kellett volna a srácokat, azt hitték, a rendetlenkedõket írom fel, egészen visszafogottak is lettek erre :) Aztán a mûsor után az egyik másik idegen szó magyarázatára kerítettünk sort: kellett is, az elhangzottak harmadát nem is értették, de annyira nem érdekli õket hogy rá maguktól nem kérdeznének...! Nagyon vihánca egy társaság, ami kissé aggaszt, mert nyolcadikára és kilencedikére engem kértek második kísérõ tanárnak az osztálykirándulásukra, nem lesz egyszerû bírni velük! Majd meglátjuk...
(hospitálás) Az ötödik és a hatodik órát akartam átvenni – csak az ötödiket vettem, mert a matek szaktanácsadó pénteken kérte meglátogatni a még maradt órákat, a hatodikban pedig Jóskának is órája volt, én mentem be a hölggyel megint csak Anita órájára... Anita most kissé indiszponáltabb volt, ami érdekes, mert az elõzõ óra amit láttam kilencedikesekkel teljes osztállyal volt, ez a csapat pedig tizenegyedikes, ott már csoportbontunk. Az óra szépenlement, koordnátageometria, a kõr egyenlete...
(Pataky) A hospitált óra megbeszélésén viszont nem tudtam maradni, a Patakyba igyekeztem, péntek délután volt a munka maradékának a megbeszélése. Kis hijján elkéstem, a pénztárcám a suliban maradt, a Mester közepérõl mentem vissza. Azzal együtt hogy nagy rohangászás volt, éppen odaértem, talán ha öt perccel korábban. Majdnem mindenki ott volt, és mert a teljes munka kisebbik része maradt, nagyon lassan haladt a dolog. Ha február elején is ilyen a tempó, hát bent alszunk a suliban! :( Olyan fél hatra azért vége lett, egy kolléga elhozott az Ecseri útig. Ott, a templom elõtt egy virágágy telidesteli volt kék virágokkal, egy fotót egy másik post-ba ide ki is tettem...
(2400) Hosszabb kihagyás – fogjuk az esõre :) – után péntek este is egyszuszra... Mér késõn értem le, erõsen alkonyodott de meglepõen sokan vannak lenn. A 2400 nekem elég, nem hiszem hoyg menne most több bár lehet, csak önsanyargatás kérdése... Nem tudom, mások akik ott nyomják mekkora távon teszik, de engem elõzne és nem én elõzök :( Ez van...
