(#1368) 2010. április 16., péntek
(kék) Fogalmam sincs, miért post-olom ezt ki, semmi, jelentéktelen... Habár olykor talán épp a jelentéktelen dolgok lesznek fontossá? Mindegy, errõl mindez biztos nem juthatott eszembe... Inkább az, milyen csoda a fotózás... Egy pillanat amit lekap a gép, a technika a fényviszonyokat és színeket számokként rögzíti... Nem tudom, lehet-e visszautazni az idõben, vagy elõre – de úgy tûnik, van pillanat amit meg lehet fogni, ragadni, be lehet fagyasztani és az hiába megy idõ tovább, a kép megmarad amíg van aki kezelje, hiszen amúgy elenyészne... Nagyapám, dédapám, ükapám néz rám vissza egy-egy fényképrõl, haló poruk sincs már, csak az agyamban néhány elektronikus lenyomat – és az a kép amit beszkenneltem... Ez az apró és teljesen jelentéktelen virág is elenyészik majd pár nap múlva, a magjaiban átadva génjeit része lehet a mérhetetlen idõben annak a hatalmas méretû mozaiknak amit evolúciónak hívnak, de soha senki sem fogja tudni hogyan nézett ki... A kép azonban megvan, a gép elkattant, a fények 0-k és 1-esek formájában rögzültek, a pillanat rögzítve lett és amíg van értelem és akarat, megmarad... Na, jó sok zagyvaság jutott eszembe egy kék virágról :)
