(#1425) 2010. június 25., péntek
Nem szoktam ilyeneket leírni, ezen is sokat tépelõdtem... Mondjuk publikussá soha nem teszem az is biztos... Szóval... Azt álmodtam a minap, hogy elvesztettem a tárcámat, benne a bakkártyákkal meg a kulcsokat is, a kocsikulcsot is persze. A kocsit, érdekes hogy álmomban ez egy szürke bogár VW volt, leparkoltam egy fákkal körülvett betonozott parkolóban egy piros kocsi mellett, a másik oldalon üres volt a hely. Furcsa, hogy álomban a lényegtelen részletek mennyire kidolgozottak tudnak lenni... Aztán amikor elveszett a cuccom majd utánanéztem a kocsinak, hát persze hogy a kocsit is hiába kerestem, elvitték azt is. Nagyon bántott, de érdekes módon álmomban meg nem lepett. És tudtam hogy gyorsan le kell tiltatni majd a bankkártyákat, meg zárat is cserélni az elveszett kulcsok miatt, de valami miatt Ürömön laktam és ott nem sok a zár... De rettentõen rossz érzés volt fontos dolgot elveszteni. Persze tudtam hogy mindez csak álom és igyekeztem is felébredni hogy megszabaduljak ettõl, mint amikor felmerül az ember a víz mélyérõl és eléggé megijesztett az, hogy amikor álmomban felébredtem akkor is hiányzott minden cuccom. Az egészben ez volt a legelképesztõbb: azt álmodtam hogy ezeket a rossz dolgokat mégsem csak álmodtam. Álmomban ébredtem fel, mert elõtte tudtam hogy álom, aztán tudtam (azt álmodtam) hogy felébredek és akkor már kétségbeesetten konstatáltam hogy a rossz álom még rosszabb valóság... És annyira akartam fel és fel, hogy szabaduljak ettõl, hogy igazából is felébredtem, fel kellett keljek, meg kellett nézzem hogy megvannak a kulcsok, a tárcám meg a kártyák...
