(#1430) 2010. június 30., szerda
Egy év ismét letelt. Amikor a tanév visszatérõ, csak egyszer megtörténõ nagy eseményei megvoltak, ilyenkor érzem, egy év ismét letelt. Nem szilveszterkor, nem újévkor, az csak ürügy a mókára. Ilyenkor azonban nagyon tapintható, hogy megint eltelt egy év...
A tantestületi értekezlet, szünetében... 2010., június 30... Ez már igazán a tanév vége, majdnem mindenkinek...
Szerdán nyolctól volt a záróértekezlet. Több éve már így van, igaz: tavaly például szombaton tartottuk, de most az utolsó teljes munkanapon. (Ami mindenkinek teljes – akadunk páran akiknek azért még kell csörgetni egy ideig a láncot :)) A szokott módon, évértékelés, a fontosabb dolgok kiemelése hangzott el, többek között nekem is kellett az érettségirõl beszélni. Azután elbúcsúztattuk azon kollégákat, akik nyugdíjba vonulnak... Ilyenkor mindig az az elhíresült Donne idézet jut eszembe... Az iskola, a tantestület kevesebb lett, hogy a kollégák végleg nyugdíjasként, szeptembertõl már nem lesznek napról napra velünk. Persze, jönnek újak is, ami veszteség az egyik oldalon, nyereség a másikon. De valami akkor is végleg, visszavonhatatlanul lassan megváltozik...