(#1442) 2010. július 09., péntek
Cila jó pár éve mindig rágta eddig is a fülem, szóljak majd hoyg mikor és hova mennek evezni a mieink, a Fáy-sok vizitúrázni. Tavaly jött azt hiszem elõször össze, hogy pár napot evezett velük a felsõ Tiszán, ott ahol késõbb mi is voltunk (errõl kicsit bõvebben itt). Idén csak most akart, tudott a Fáy-sok vizitúrájához csatlakozi, pénteken jött fel Gyõrbõl, Gyuri délután hívott, hogy menjünk ki Gödre, program szerint ezen a napon a csapat nem evez hanem pihenõt tart, itt táboroznak valahol a Duna parton. Az én kocsimmal mentünk, ötre a Csengettyû utcában vettem fel Gyurit meg Cilát és Cila csomagját.
Körülbelül fogalmuk sem volt, pontosan hova kell menni, még a városból kifele is nyomta Gyuri a sódert, hogy merre nem kell menni, na ez meg ugye fene nagy segítség... Aztán Gödre érve Cilának sikerült Tibort felhívnia, aki bár pontosan megmondta hogy a Feneketlen tónál vannak, azért olyan nagyon persze ezzel nem voltunk kisegítve. Tekeregtünk egy sort. Ezek ketten de fõleg Gyuri meg csak mondta, mondta hogy szerinte ez meg az, persze egyik tippje sem volt jó. Elmentünk a megfelelõ keresztezõdés elõtt párszor, mire megtaláltuk a tábort, tényleg egy apró kis horgásztó van a Duna parton (amit sem a GPS térképe, sem most néztem, Google nem mutat de mindegy)
Vizitúra, Fáy, 2010; a sátrak nem messze a Duna parttól, a Feneketlen tó, egy apró helyi horgásztó mellett egy fákal körülvett tisztáson
Vizitúra, Fáy, 2010; ma nem volt evezés, a hajók szépen glédába lerakva várják a szombati indulást, ekkor Budapesten lapátolnak végig (ami mondjuk nem a legszebb része a túrának, de hát ez van, elég koszos egy város ez)
Vizitúra, Fáy, 2010; a táborban csak a hadtáposok, éppen a vacsora készül, egészen pontosan az, ami a vacsora után lesz: tejberizs, mivel ha csak ez lenne, hát azzal messzire nem menne a csapat...
Vizitúra, Fáy, 2010; Dunapart, részlet. Ami nem látszik, a százezermillió átokverte szúnyok...
Vizitúra, Fáy, 2010, ez is a Duna part Gödnél, feltehetõen szombaton itt vagy ettõl nem messze lesz vízreszállás
Vizitúra, Fáy, 2010, a túrázó diákjaink egy csoportja. Olyan ovációval fogadtak hogy komolyan meghatódtam, pedgi a srácok felét nem si tanítom, nem is tanítottam, nem is ismerem õket.. Rendesen lebarnultak és láthatóan remekül érzik magukat...
A szúnyog elképesztõ mennyiségû, habár Tiborék is, aztán hogy megjöttek késõbb, a srácok is csak legyintettek mondván hogy ez semmi, láttuk volna a felsõ folyásnál milyen elképesztõ rovarfelhõk voltak. Nem nagy vigasz – fõleg amikor lementünk a folyópartra, csapatostul riasztottuk ezeket a dögöket fel!
Cilát hazavittük, mamájához, erre hogy nem kell majd cipekednie buszon, metrón, vagy egy tucat kristályvizet vitt fel, ezmiatt álltunk meg valami Tesco-ban, aztán Kõbánya aztán Csengettyû utca aztán Pöttyös...
