(#1468) 2010. augusztus 10., kedd
(gondolatok) Azt hiszem, alapvetõ emberi tulajdonság, hogy középpont szeretünk lenni. Egy pont vagyunk csupán, és ebbõl szemléljük a világot. Így gyakorta vagyunk hajlamosak hinni azt, hogy ez a pont az éppen hogy a középpont. Tulajdonképpen az is, saját univerzumunknak mindenképpen a centruma. De azt gyakorta feledjük, hogy ahány ember, annyi világegyetem, ami innen nézve középpont, az máshonnan szemlélve az eseményhorizont is alig... És ezen nem lehet változtatni, a legtöbb amit tehetünk, hogy elfogadjuk azt, hogy olykor képbe kerülnek dolgok, olykor viszont alábuknak az eseményhorizonton. Egy viszont dolog mindig marad, a szemlélõdés és megfigyelés. Akár a középpontból, akár a perifériáról... (Na ezt most minek írtam le...? Ez nem olyan post mint a többi, nem naplóbejegyzés, nem a tények feljegyzése...)
